Bosszúszomjas após okozta hazánk végromlását? Trianon legendája ma is beszédtéma, de az igazságot kevesen tudják

Georges Clemenceau (1841–1929), a francia politikus, aki kétszer is szolgált miniszterelnökként (1906–1909, 1917–1920), karizmatikus és erős vezetőként vált ismertté Franciaországban. Az első világháború idején rendkívül határozott vezetői stílus jellemezte, ráadásul sokoldalúságát jól példázza, hogy magának tartotta fenn a hadügyminiszteri posztot is. A világháború végén a szenátus megszavazta, hogy Foch marsallal együtt kiérdemelték a nemzet háláját, a nép pedig hamarosan már „a győzelem atyja” néven kezdte emlegetni. Számunkra viszont ő örökre Trianon rosszemlékű atyja marad, akinek személyéhez egy legendás történet is kötődik.

A széles körben elterjedt és még napjainkban is felettébb népszerű tévhit szerint a Trianoni Békeszerződés azért volt olyan kedvezőtlen számunkra, mert Clemenceau gyűlölte magyar menyét, Michnay Idát. A legenda alapján az asszony elhagyta Clemenceau fiát, aki ezt követően öngyilkos lett, atyja pedig a Trianoni Békeszerződés révén állt bosszút hazánkon.

Nagyon drámai történet és könnyű azonosulni vele, azonban nem igaz. Annyi igaz belőle, hogy Clemenceau fia, Michel, valóban Michnay Idát vette feleségül 1901-ben, azonban házasságuk soha nem volt igazán boldog, ezért később a válás mellett döntöttek. A népszerű francia politikus fia természetesen nem lett öngyilkos és Clemenceau sem érzett gyűlöletet, nem, hogy a magyarság, hanem még Ida iránt sem. Ezzel ellenkezőleg, még gondoskodott is egykori menyéről, aki ápolónőként dolgozott.

Clemenceau drámaíróként is ismert volt, egyik művéről még Ady Endre is méltatóan nyilatkozott. A darabot később lefordították magyarra, és a Magyar Nemzeti Színházban színpadra is került 1906-ban. A Trianoni Békeszerződés aláírásakor már nem volt miniszterelnök, de a békefeltételek előkészítésében komoly szerepet játszott.

A Trianoni Békeszerződés a közkeletű tévhittel ellentétben tehát nem egy bosszúra éhes após kicsinyes válasza volt, hanem a győztes hatalmak nagypolitikai döntése. Clemenceau valódi célja végig az volt, hogy a Franciaországhoz barátságos kisebb Közép-Európai hatalmakat megerősítse, és ezt legkönnyebben sajnos hazánk érdekei ellenében tudta véghez vinni.

A szerződésnek akadt néhány, ma már elég nehezen értelmezhető pontja is. Ezek közé tartozik az, hogy 124. cikke alapján Magyarország számára a jövőben tilos volt tengeralattjárót építeni. A területi változásokat figyelembe véve nem igazán tudni, hogy miért is féltek ettől ennyire a nyugati hatalmak. Tenger hiányában hol tudtuk volna használni? Legfeljebb a Balatonon…

Hatalmas tragédia, ami akkoriban érte hazánkat, de azt fontos leszögezni, hogy ehhez semmiféle magánéleti válságnak, vagy botránynak nem volt köze. A legenda megszületése ezzel együtt érthető valahol. Bármennyire furcsán hangzik is, de talán ez segíthetett feldolgozni a szörnyű csalódást, amit éreztünk, hiszen a nagypolitika túlzottan is megfoghatatlan az átlagember számára, így pedig volt egy konkrét bűnbak, akit lehetett hibáztatni. Végülis, valóban sok szállal kötődött a döntéshez, csak az az egy legendás történet nem stimmel vele és a feltételezett bosszújával kapcsolatban.