Bűnös élvezeteket jelentett a harcias amazonok vérbő világa, mégis imádták

A Római Birodalom nem véletlenül ihletett meg annyi művészt és állítottak neki emléket könyvek és filmek formájában. Legendás korszaka volt ez az európai és egyetemes történelemnek, amely páratlan építészeti, kulturális és hadi sikerei révén hosszú időre meghatározta az ismert világ fejlődését. A sok csoda mellett azért számos véres emlék is fűződik hozzá, például a gladiátorharcok brutális világa.

A híres költő Decimus Junius Juvenalis sokat idézett szavaival élve: „kenyeret és cirkuszt a népnek”, ennél jobban pedig nem is lehetett volna leírni az uralkodói osztály jelmondatát. Tudták, hogy némi befektetés árán, a nép szórakoztatásával megvásárolhatják maguknak azt, ami mindennél értékesebb: a nyugodt uralkodást. Színházi előadásokat, kocsiversenyeket, banketteket, katonai felvonulásokat és legfőbbképpen arénaharcokat szerveztek. Ezek a véres látványosságok a gladiátorok öldöklő küzdelmei, tündöklésük és bukásuk révén gyorsan a társadalom elsőszámú szórakozási formájává váltak.

A Ridley Scott rendezte és 2000-ben bemutatott Gladiátor című sikerfilm is ennek a kornak állít emléket Russell Crowe főszereplésével. A moziban látottak és saját történelemórákon megszerzett tudásunk révén könnyen eszünkbe idézhetjük, hogy milyen sokféle harcost vonultattak fel a homokkal felszórt arénákban. Fegyverük és páncélzatuk szerint különböző osztályokba sorolták őket és ennek megfelelően szervezték a viadalokat. Nem számítottak ritkának a vadállatok elleni összecsapások sem, egy dologról azonban már sokkal kevesebben hallottak: nők is részt vettek ezekben a brutális játékokban.

A gladiátor női megfelelőjeként elterjedt gladiátrix kifejezés valójában modern szó, az ókorban nem találták nyomát, hogy külön kifejezéssel illették volna őket, sőt, valójában nagyon kevés történelmi feljegyzés maradt róluk. Különleges, mondhatni pikáns látványosságot jelentett a valóságos amazonként egymásnak feszülő fegyveres nők látványa, ami még a sokat látott római közönség érdeklődését is képes volt felcsigázni.

Juvenalis többször is megemlíti őket írásaiban. Ezekből kiderül, hogy a férfiakhoz hasonló kiképzést kaptak és fegyvereket használtak, arról azonban nincs tudomásunk, hogy létezett-e olyan ludus (gladiátoriskola), amely külön az ő képzésükre szakosodott. A gladiátrixok kikerülhettek az előkelők (feminae) és a köznép (mulieres) soraiba tartozó nők közül egyaránt, bár egy nemes hölgy aligha kockáztathatta a hírnevét ilyen cselekedet révén.

Cassius Dio történész is feljegyezte, hogy a Nero császár édesanyja tiszteletére rendezett fesztiválon felléptek fogatot hajtó és gladiátorként állatokkal, vagy egymással küzdő nők is. Egy részük önként, mások pedig akaratuk ellenére. A birodalom távoli pontján is találtak rájuk utaló emlékeket, például a mai London területén, ahol sikerült feltárni egy díszes, gladiátorhoz tartozó halotti máglyát. A csontok vizsgálata révén derült ki, hogy egy a húszas éveiben járó nőről volt szó. Több érdekes tárgyat is találtak mellette, többek között egy elesett gladiátort, illetve sporthoz kapcsolódó isteneket ábrázoló lámpákat. A szigetországi médiában gladiátorlánynak nevezték el az ismeretlen harcost.

A Kr.u. 1-2 századból a Törökországi Bodrumból származó Halikarnasszoszi dombormű pedig két gladiátrix felszabadításának állít emléket. Az Amazonnak és Achilliának nevezett női harcosokat téglalap alakú pajzzsal és tőrrel ábrázolták.

Kr.u. 200-ban Septimius Perselus császár uralkodása idején, bizonyos botrányos eseteknek hála, megtiltották a nők harcosként való további szerepeltetését. Ezzel véget ért egy furcsa korszak, amelyet alighanem sokan nagyon látványosnak és izgalmas tartottak. A fegyverforgató nők iránti vonzalom később sem ment ki a divatból, ezt bizonyítja, a 90-es évek mára kultikussá vált sorozata, a Xena: A harcos hercegnő is. Igaz csupán egy kitalált történetről van szó, amely ráadásul másik korban játszódik, de a lényeg ugyanaz: egy a férfiakat is megszégyenítően erős nő áll a középpontjában, aki boszorkányos ügyeséggel bánik a karddal.