Levágott ujjak, mini szamár és egy barátság vége - Teljesen lehoz az életről a film, amit 9 Oscar-díjra jelöltek, és egyet sem nyert meg

Az Oscar-díjas Martin McDonagh a 2008-as Erőszakikkal megmutatta, hogy remekül ért a drámai fekete humorhoz, a 2017-es Három óriásplakát Ebbing határában című filmmel pedig tovább tökéletesítette magát, hogy a tavaly bemutatott A sziget szellemei című alkotása ismét egy igazi mestermű legyen – az írónak/rendezőnek sikerült szépen feltennie ezzel a munkájával a koronát az eddigi pályafutására.

A sziget szellemeit 9 Oscar-díjra jelölték, köztük volt a legjobb film is, de végül egy kategóriában sem nyert, így ez volt az este nagy vesztese – viszont ez egyáltalán nem vesz el az értékéből, sőt, remekül illik az alkotás tematikájához, hiszen az ember sosem kaphatja meg azt, amit igazán szeretne.

A történet egy aprócska ír szigeten játszódik 1923-ban. A sokak által félnótásnak, de kedvesnek is tartott Pádraic (Colin Farrell) döbbenten tapasztalja, hogy a legjobb barátja, az intelligens és zeneszerető Colm (Brendan Gleeson) egyik pillanatról a másikra már nem akar a barátja lenni. Pádraic nem igazán érti a dolgot, ezért mindent megtesz, hogy visszaszerezze a barátját, aki annyira le akarja koptatni őt, hogy akár még a saját ujját is képes levágni, hogy ezzel elrettentse – és ez még csak a kezdet.

Martin McDonagh most a barátságot és az élet értelmét fejtegeti egy hangulatosan gyönyörű, de mégis folytogató helyen, ami tökéletesen kizár minden zavaró tényezőt, miközben hagyja, hogy a karakterek aprócska szárnyakkal, de szárnyaljanak a saját, kicsit világukban, amit mégis hatalmasnak éreznek – egészen addig, amíg nem történik valami változás, ami mindent felborít.

_{Kép: Profimedia}

Colin Farrell zseniálisan hozza a végtelenül egyszerű, de szerethető Pádraic figuráját, aki olyan, mint egy felnőtt testben rekedt kisgyermek. Imádja a mini póniját, a lánytestvérét, és a picike életét, ami abból áll, hogy foglalkozik az állatokkal, majd elmegy a helyi kocsmába, ahol a többiekkel iszogat.

Brendan Gleeson szintén remekel a magányos, hegedűjén komponáló Colm szerepében, aki úgy érzi, hogy nem halad semerre az élete, és ebből szeretne kiszakadni – a két karakter közötti különbség abban rejlik, hogy az egyiknek vannak céljai, a másiknak pedig nincsenek, ezen pedig elég nehezen tud túllendülni egy baráti kapcsolat.

Mindkét színész élete alakítását nyújtja ebben a filmben: Colin Farrell emberséggel és élettel tölti meg a figuráját, végig sajnáljuk őt, miközben megértjük, hogy az egykori barátja miért fordított neki hátat; Brendan Gleeson pedig a szokásos profizmussal hozza a férfit, aki nem akar rosszat, csak végre szeretne élni valamilyen szinten.

Az egész filmet a két karakter barátsága, illetve annak romja hajtja, hol szívszorító, hol egészen szürreális irányba. A dráma mellett végig belengi az alkotást a humor is, azon belül is helyenként a fekete humor, hiszen vannak olyan emberi tragédiák, amiken már csak nevetni tudunk sírás helyett – de Martin McDonagh ilyen szempontból is zseniálisat alkotott, hiszen nála jobban senki se tudja ötvözni a valódi érzelmeket a komikus helyzetekkel.

_{Kép: Profimedia}

Ez egy nagyon furcsa film, de a lehető legjobb értelemben. Elképesztően különleges a hangulata, az atmoszféra egyből berántja a nézőt, a karakterek pedig végig érdekesek, így tökéletes táptalajként szolgálnak a dráma és a humor számára. Martin McDonagh munkája összességében pozitívnak hat (elég megfoghatatlan módon), mégis képes a nézőt teljesen lehozni az életről, ilyen élményt pedig ritkán kapunk, szóval már ezért is érdemes megnézni.

A sziget szellemei egy fantasztikus, karakterközpontú dráma, amiben a két főszereplő egyenesen brillírozik, miközben megismertetnek velünk egy bonyolult, és mégis egyszerűnek ható barátságot, illetve annak a mindenki életére drasztikus hatással lévő végét.

Martin McDonagh újabb mesterművel ajándékozott meg minket, mi pedig hálásak lehetünk, hiszen ismét az ő szemével láthattuk a világot, az pedig mindig maradandó élmény. Colin Farrell és Brendan Gleeson hibátlan munkát végeztek, így már az ő alakításuk is elég ahhoz, hogy ez a film kiemelkedjen a drámák mezőnyéből, és egyenesen a szívünkben landoljon.

Nehéz szavakba önteni, hogy A sziget szellemei milyen hatással tud lenni egy emberre, ha nyitott a furcsaságaira, de ha az első kapcsolatteremtés megtörténik, onnantól kezdve nem engedi el a kezünket, és egészen az utolsó képkockáig lubickolunk a hangulatban, és ebben a zárt, különös világban, amiben a hőseink keresik minden egyes szürke nap a boldogságot.

A sziget szellemei már elérhető a Disney+ kínálatában.