Kisfiúkat rabol el a kertvárosi maszkos rém - hangulatos, de sekélyes film a Fekete telefon

2021 egyik legvártabb és legígéretesebb horrorjának tűnt a Fekete telefon, amit a Sinister, a Doctor Strange, és az Ördögűzés Emily Rose üdvéért című filmek rendezője, Scott Derrickson készített. Köztudott, hogy az amerikai rendező azért nem tért vissza a Marvel Filmes Univerzumba, hogy megrendezze a Doctor Strange az Őrület Multiverzumában-t, mert lelki problémákkal küzdött.

Valahol jól is tette, hogy ilyen állapotban inkább egy természetfeletti horrorba feledkezve alkotott tovább, mert így a saját lelki dolgait bele tudta építeni a Fekete telefon karaktereibe. Finney és Gwen két kertvárosi gyerek, akik rég elveszítették a mentálisan labilis édesanyjukat, szürke mindennapjaikat pedig az alkoholista apjukkal élik, aki rendszeresen veri őket. Azonban a testvérpárt nemcsak otthon, de az iskolában is folyamatosan zaklatják és bántalmazzák.

^{(Fotó: Profimedia)}

A Fekete telefon tulajdonképpen egy 70-es évekbeli hangulatfillm, de annak kiváló. Scott Derrickson tudatosan tölti meg élettel a jeleneteket, karakterei hús-vér emberek valódi problémákkal és érzésekkel, így aztán a film miliője az első percben képes berántani a nézőt. A kertvárosban élő, bántalmazott kisdiákok mindennapi küzdelmei és lelki szorongásai már önmagában is egy érdekes téma lenne, de mindezek mellé kapunk még egy szadista, maszkos gyilkost is, aki kisfiúkat rabol el az utcákon, hogy aztán bezárja őket a pincéjébe, és belevigye őket egy bizarr, sötét lelki terrorra épülő játékba, ami aztán hidegvérű gyilkossággal végződik.

A Portyázó - vagy ahogy a SkyShowtime-ra felkerült verzióban írják: Fogó - nevet viselő gyilkost Hollywood egyik legsokoldalúbb és legzseniálisabb színésze, Ethan Hawke játssza, aki annak ellenére teljesen bele tudja élni magát a szerepébe, hogy szinte nem is írtak neki. Bár a hangulatteremtés és a feszültségkeltés szempontjából igen jól sikerült film a Fekete telefon, ha a szadista főszereplőt nézzük, akkor csak ürességet és sekélyes karakterrajzot láthatunk.

Úgy tűnik, a forgatókönyvet is jegyző Derrickson és írótársa, C. Robert Cargill megelégedtek azzal a karakterábrázolással a Portyázót illetően, amit Stephen King fia, Joe Hill írt a nagyjából 30 oldalas alapművében. Tulajdonképpen semmit sem tudunk meg a maszkos gyilkosról - azt leszámítva, hogy ikonikus maszkja mindig az aktuális hangulatához van igazítva. Pedig igen izgalmas kérdéseket vet fel a történet Ethan Hawke karakterével kapcsolatban, amikre aztán semmilyen formában nem kapunk választ. Így aztán a színész hiába brillírozik a szerepében, hiába fagy meg bennünk a vér több jelenetének nézése közben, sajnos megmarad egy körvonalazott, egyszerhasználatos tucatgonosznak.

^{(Fotó: Profimedia)}

Meg kell említeni a film két gyerekfőszereplőjét: a Finney-t játszó Mason Thames és a Gwen-t megformáló Madeleine McGraw megnyerő alakítást nyújtanak. Már a karakterük is igen érdekes alapanyag, hiszen adott egy örök célpont kisfiú, aki nem képes kiállni magáért; majd elrabolja egy szadista gyilkos, hogy bár tudatalatt, de tesztelje és erősítse a bátorságát és az önbizalmát. Mellette pedig egy bántalmazott kislány, akinek van vér a pucájában, ha kell, nekiront a testvérei bántalmazóinak; emellett olyan álomképeket lát, amik valódiak, és segítségre lehetnek az eltűnt fiúgyerekek felkutatásában.

Más kérdés, hogy mind a karakterekkel, mind a történetben rejlő lehetőségekkel nem akarnak mit kezdeni az alkotók, megelégedtek egy feszkós, egyszer nézhetős hangulatfilmmel. Pedig Joe Hill felvetett egy érdekes ötletet egy lehetséges folytatáshoz, ami akár még el is készülhet (hiszen a 16-18 millió dolláros költségvetéshez képest több, mint 161 milliót hozott a konyhára a film), de talán jobb lenne hanyagolni, mert ha Scott Derrickson ennyire sekélyes és vérszegény filmet tud csak csinálni - amibe ráadásul a lelki problémáit is beleépítette -, akkor jobb, ha egyelőre pihenteti a filmkészítést.

Sajnos a Fekete telefon nem használja ki a benne rejlő lehetőségeket, megelégszik azzal, hogy Joe Hill novelláját átkopizza egy olyan forgatókönyvbe, ami bűzlik az írói lustaságtól. Ez a film újfent jól demonstrálja azt, amikor egy piszok tehetséges színész feleslegesen van elpazarolva egy produkcióban, hiszen lássuk be, ezt a figurát bárki más el tudta volna játszani, kár volt ehhez Ethan Hawke-ot leszerződtetni; húzónévnek viszont jó volt, és úgy tűnik, Scott Derrickson nem is akart tőle többet. A Fekete telefon bár nem üti  meg azt a mércét, amit mondjuk a Sinister képvisel, de egyszer meg lehet nézni. Ráadásul nemrég fel is került végre a SkyShowtime-ra, így most már ott is megtalálhatjuk.