A Télapuk csalódáskeltő módon nyitotta meg az idei karácsonyi szezont

28 évvel ezelőtt mutatták be a Télapu című filmet, amiben Tim Allen alakította a Mikulást. A történetet jól ismerjük: a régi Télapó leesik a tetőről, és Scott Calvin veszi át a helyét. A film két folytatást is kapott a 2000-es évek elején, és bár a Veszélyben a karácsony és a Szánbitorló már közel sem tudta megütni az 1994-es eredeti film szintjét, mégis jó érzés minden évben elővenni ezt a trilógiát, mert remekül alapozza meg a karácsonyi hangulatot.

Kétségtelen, hogy a Télapu-filmek a Reszkessetek betörők! mellett a legnépszerűbb ünnepi alkotások, amik nálunk sem maradhatnak ki egyetlen karácsonyi szezonból sem. Mikor híre ment, hogy a Disney egy streaminges sorozat formájában fogja folytatni a történetet - ráadásul az eredeti szereplőkkel -, nagyon megörültem, mert Tim Allen mindig is kiváló Télapó volt. A sorozat első két epizódja egy napon debütált a Disney+-on, és természetesen én is a premier napján ültem le elé, de amilyen heves izgatottsággal vártam, annyira komoly csalódást okozott.

A történet szerint Scott Calvin 65 évesen szembesül azzal, hogy a mai felgyorsult világban a gyerekek egyre kevésbé hisznek a Télapóban, már nem érdeklik őket a levelek, a süti és a tej kikészítése, és emiatt az ő varázsereje is a végét járja. Aztán az egyik karácsonykor megtörténik az, amitől mindig is rettegett, hogy meg fog történni vele is: leesett a tetőről. Ezután Scott fontolóra veszi, hogy talán ideje lenne szögre akasztania a piros kabátot, és visszavonulnia.

^{(Fotó: Profimedia)}

Maga a sorozat alapötlete telitalálat, hiszen felteszi nekünk azt a kérdést, hogy ma mit jelent a Mikulás és a karácsony a Fortnite-bolond kisgyerekeknek, egyáltalán szükség van-e még a Télapóra, és arra, amit ő képvisel. Bizony, mikor azt látom, hogy egyes boltokban már szeptember végén Mikulás-csokikat és karácsonyi dekorációkat árulnak, elgondolkozom azon, hogy néhány év alatt milyen negatív irányba ment el ez az egész karácsonyozás, illetve maga az ünnepre várakozás. És bár a Télapó még mindig egy fontos jelkép és minden kisgyerek számára sokat jelent, de nem túlzás azt mondani, hogy manapság tényleg minden az ajándékokról, a méretekről, az árakról, és a túlzott pénzköltésről szól.

Ebből a szempontból valóban jó ötlet volt folytatni a Télaput, mert egy ilyen modern korba beletenni a Mikulást, és az ő szemszögén keresztül szembesülni világunk elkorcsosult oldalával, komolyan elgondolkodtat minket arról, hogy miről is szól a karácsony. Kár, hogy ezt leszámítva a Disney semmiben sem akart kiemelkedőt alkotni. Sajnos ebben a produkcióban is kiütközik az, hogy az Egérgyár csak a pénz miatt húzott le még egy bőrt erről a szériáról.

^{(Fotó: Profimedia)}

A Télapuk is csak egy újabb félkész, hitvány termék a futószalagról, aminek a cselekménye nagyon blőd módon van megírva, ráadásul teljesen kiheréli Scott Calvin figuráját, egy rossz viccet, egy kiöregedett pancsert csinál belőle. Tim Allen ugyan még közel 70 évesen is jól mutat Mikulásként, de kétségtelen, hogy ez a maszk és ruha, amit most kapott, nagyon röhejesen mutat rajta; kicsit Leslie Nielsenes külsőt kapott, aki a Ki a Télapó-ban játszotta az öreg szakállast. A Télapuk történetében, megjelenítésében, kivitelezésében pontosan ugyanolyan, mint az 1978-as Star Wars Holiday Special: egy régi klasszikus kifigurázott, alsóbb kategóriás változata, amitől nemcsak hogy nem jöttünk karácsonyi hangulatba, de még a zselés szaloncukor is visszakívánkozott tőle.

Azt viszont pozitívum, hogy a sorozatban milyen jól működik a nosztalgiafaktor. Az eredeti Télapu képsorai flashbackként köszönnek vissza több helyen is, emellett jó viszontlátni a régi szereplőket: akár Carolt, akár Charlie-t. Bízok benne, hogy Neil, Laura, Lucy is fel fog majd bukkanni, de nemsokára Bernard is visszatér (ahogy azt az előzetes már lelőtte). Utóbbi esetében örülnék neki, ha a sorozat tisztázná, hogy Bernard miért nem volt még csak megemlítve sem a Télapu 3. részében.

Nem valószínű, hogy a következő négy epizódban bármivel is többet tud majd nyújtani, ráadásul a sorozat már rögtön az elején lelövi, hogy ki lesz majd az új Télapó (SPOILER: akinek ugyancsak S.C. a monogramja - a szerk.), és emiatt már nem sok kedve marad az embernek, hogy tovább nézze. A Télapuk egy pofátlan képmutatás a Disney-től, egy olcsó és ebben a formában felesleges, méltatlan folytatása egy régi klasszikusnak, amiben nem tudom eldönteni, hogy a rémisztően giccses intró, vagy a hatalmas, LED falas háttér a zavaróbb, ami szinte teljesen leesik a képről.

A Télapuk epizódjai minden szerdán debütálnak a Disney+-on.