Véres, izgalmas és kegyetlen lett a Disney-féle Predator film - Préda kritika

A remekül sikerült Cloverfield Lane 10 rendezője, Dan Trachtenberg pár évvel ezelőtt azt találta ki, hogy titokban csinál egy Predator filmet, a nézők pedig csak a mozikban tudták volna meg a nagy meglepetést. Sajnos egy szivárgás miatt ennek a tervnek lőttek, de nem kell aggódniuk a rajongóknak, ugyanis még így is nagyon ütős lett a Préda címre keresztelt alkotás, ami az 1700-as években játszódik, és egy indiánlányról szól, akinek szembe kell néznie a legelső Ragadozóval, aki a Földre érkezett sportvadászatra.

Az internet népe persze rögtön kiakadt, hogy egy lány a főszereplő, hiszen az eredeti, 1987-es Predatorban az izomkolosszus, Arnold Schwarzenegger volt a fenevad ellenfele – de azt sokan elfelejtik, hogy a filmben Arnie karakterének is rá kellett jönnie, hogy nem az izom számít egy Ragadozóval szemben, hanem az, hogy képes-e túljárni az eszén, szóval a taktika jóval fontosabb, mint az erő.

A Predatorok amúgy elég érdekes lények, hiszen ők tényleg csak a büszkeség és az izgalom miatt, kedvtelésből gyilkolnak, és közben trófeákat gyűjtenek. Éppen ezért azokat nem feltétlenül bántják, akik nem jelentenek számukra veszélyt, így nagyon jó, hogy most egy fiatal lánnyal hozták össze a kegyetlen lényt, hiszen most nemcsak a túlélésért küzd a főszereplő, hanem azért is, hogy eltűnjenek az előítéletek, és ne az ember neme, hanem a képességei határozzák meg az „értékét”.

_{Kép: Profimedia}

A Predator-széria igazából az első résznek köszönheti a népszerűségét, hiszen utána kizárólag rosszabb folytatások jöttek, így érthető, hogy Dan Trachtenberg tiszta lappal akart kezdeni, és történetileg elhatárolódott az összes eddigi filmtől. Szerencsére érezhető, hogy az eredeti alkotás nagyban inspirálta őt, mivel fogta az ott működő dolgokat (mint például a Ragadozó misztifikálását, vagy a kétségbeesés mozgatórugóként való alkalmazását), és itt is alkalmazta őket – minden bizonnyal azért is működik annyira a Préda.

A főszereplő, Amber Midthunder kellő határozottságot és kompetenciát mutat a filmben, így képesek vagyunk vele együtt izgulva átélni ezt a halálos „kalandot”. Ráadásul végre a Pedator is igazán félelmetes, hiszen több olyan elképesztően véres, brutális jelenet is van, amiknél a műfaj és a széria rajongói elégedetten fognak csettinteni – spoiler nélkül csupán annyit mondanánk, hogy medve legyen a talpán, aki nekimegy ennek a gyilkológépnek.

Dan Trachtenberg arra is ügyelt, hogy a munkája stílusos legyen, így egyes beállítások annyira hangulatosak és gyönyörűek, hogy szinte rögtön beállítanánk őket a mobilunk háttérképeként. Ezeket a megoldásokat ráadásul még jól is alkalmazza a rendező, hiszen szépen megalapozza velük a durva, és helyenként kifejezetten okos összecsapásokat – tényleg vannak részek, ahol még mi is meglepődünk azon, hogy milyen ügyes, furfangos a főszereplő.

_{Kép: imdb.com (screenshot)}

Negatívumként annyit lehetne mondani, hogy a Préda néhol egy kicsit lassú, az íve is kicsit egyenetlen, illetve a számítógépes effektusok többnyire elég olcsónak tűnnek, de ezeket könnyedén el lehet nézni, mivel több évtized után végre kaptunk egy olyan Predator filmet, ami mondhatni méltó az eredetihez, és képes megközelíteni azt a fantasztikus élményt, amit annak idején az adott a közönségnek.

A Préda meglepően jó lett, egy igazán feszült, nyers, kegyetlen film, amiben öröm nézni a Predator módszeres öldökléseit és a nagy, ütős finálét, ami rárakja a koronát a felejthetetlen élményre.

Kár, hogy a mozikat elkerülte a Préda, de így legalább az otthonunk kényelméből élvezhetjük ezt a remek kis filmet a Disney+-nak köszönhetően. Mi csak ajánlani tudjuk, mindenképp érdemes megnézni, még úgy is, ha esetleg még egyetlen Predator filmet sem látott az ember, mivel önmagában is emgállja a helyét.

A Préda augusztus 5-től elérhető a Disney+ kínálatában, itt lehet megnézni az előzetesét: