250 évig senkinek sem hiányzott Leonardo da Vinci egyik legnagyobb remekműve, amely végül csak előkerült

Az itáliai reneszánsz egyik vitathatatlan és sokoldalú zsenije, Leonardo da Vinci 1489-90 körül festette a Hermelines hölgy című képét. A feltehetőleg Cecilia Galleranit, Ludovico Sforza milánói herceg szeretőjét ábrázoló festmény nem egy nagy nyugati múzeumban, hanem Krakkóban van kiállítva.

A remekművet még a 18. században vásárolta meg a lengyel Czartoryski hercegi család. A második világháború alatt Párizst és Berlint is megjárta, de ma újra a régi helyén csodálható meg, sőt 2009-ben a budapesti Szépművészeti Múzeumba is eljutott.

Kevésbé ismert, hogy a kép nagyjából 250 évre eltűnt a nagyközönség szeme elől. Egy új könyv most ennek a hihetetlen sztorinak a hátterét igyekszik megvilágítani, vagyis azt, milyen kalandos körülmények közepette kaparintotta meg az említett Czartoryski família.

Az egész történet akkor kezdődött, amikor Sforza milánói herceg új feleséget szerzett magának, aki kiutálta az udvarból a szépséges Ceciliát. Természetesen a róla készült Leonardo-portrét is eltüntette az útból, és ekkor kezdődött a festmény kálváriája.

Adam Jerzy Czartoryski herceg Olaszországból vásárolta meg az édesanyja számára 1798-ban, mégpedig egy Raffaello-képpel és különféle antik római műtárgyakkal együtt. Erről írt könyvet az amerikai Eden Collinsworth, hogy felfedje a Hermelines hölgy ismeretlen 250 éves sorsának hátterét.

Cecilia Gallerani 1491-ben volt kénytelen elhagyni a milánói udvart, és a festményt is magával vihette. 1498-ban aztán kölcsönadta a Sforza családnak, és az 1536-ban bekövetkezett haláláig már vissza sem kapta tőlük.

Itt kezdődik tehát a hiányzó negyed évezred, amelynek boncolgatásától ezúttal eltekintünk, már csak azért is, mert a kép modern kori története is rendkívül érdekes. 1939-ben a Gestapo elkobozta, és Berlinbe küldte, mert Hitler a Föld legnagyobb művészeti gyűjteményét is létre akarta hozni a náci világbirodalom mellett.

Pedig eleinte úgy nézett ki, hogy a páratlan műalkotás megúszhatja, mert a német közkatonák nem ismerték fel az értékét. Előbb ott hagyták – bakancsokkal összetaposva – a lengyel család birtokában, de aztán szakértők segítségével a németek végül mégiscsak megkaparintották néhány évre.