A szapioszexuális Sandra Bullock az elveszett város nyomába ered Channing Tatummal – kritika

Elég színes és zsúfolt az áprilisi hónap, ami a mozis premiereket illeti. A Morbius után egyszerre landolt a hazai filmszínházakban a Sonic, a sündisznó 2. része és Michael Bay Rohammentő című filmje, majd egy hétre rá visszatértünk J. K. Rowling varázsvilágába a Legendás állatok: Dumbledore titkai-val, és most egy igazi kalandtúrára indulhatunk Sandra Bullock-kal és Channing Tatummal, hogy felkutassunk egy ősi kincset.

Az elveszett város egy zárkózott, önmagát szapioszexuális nőnek valló íróról, Lorettáról szól, aki pályája során mindig egzotikus helyekről írt a népszerű romantikus kalandregényeiben, melyek címlapján a Dash nevű hőst megjelenítő, jóképű borítómodell, Alan feszít, aki erre a karakterre tette fel az életét. Miközben épp új könyvét promotálja Alannel, Lorettát elrabolja egy különc milliárdos, mert azt reméli, hogy az írónő elvezeti őt a legutóbbi könyvében található ősi elveszett város kincséhez. Alan bizonyítani szeretné, hogy a való életben is hős tud lenni, nem csak a könyvek lapjain, így nekivág, hogy megmentse a nőt.

^{(Fotó: Profimedia)}

A Nee-testvérek filmje már évek óta terítéken van, de csak 2021-ben ért el a projekt arra a pontra, hogy le is tudták forgatni a Dominikai Köztársaság mesés környezetében. A Nílus gyöngye, A smaragd románca, és bizonyos értelemben az Indiana Jones-filmeket is bohókásan megidéző kaland-vígjátékban olyan nagy nevű sztárok kaptak szerepet, mint Sandra Bullock, Channing Tatum, Brad Pitt, és Daniel Radcliffe.

A film már az előzeteseiben sem árult zsákbamacskát: Az elveszett város pontosan olyan idétlen és fárasztó agymenés, mint amilyennek elsőre látszik. De pont ebben rejlik a szépsége. Ugyanis Az elveszett város semmiképp sem akar egy komoly kalandfilm lenni, nem akar semmilyen társadalmi rétegnek megfelelni, nem akar papolni a gender-témáról, egyszerűen csak közel két órán keresztül ki akarja kapcsolni és szórakoztatni akarja a nézőt egy potom egyszerű történetű, látványos mozifilmmel, amilyenre mindig jó beülni.

^{(Fotó: Profimedia)}

Bullock és Tatum között remekül műküdik a kémia, ketten együtt már éppen elegendők ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a filmet, de a készítők még megkoronázták azzal, hogy egy laza beköszönés és egy ütős akciójelenet erejéig behozták Brad Pittet is, aki azzal a kemény öt perces jelenlétével úgy ellopja a showt a két főszereplő elől, hogy öröm nézni. Azt is mondhatnám, hogy Pitt szerepe pont olyan kiszámíthatatlan és brutális, mint a James Gunn-féle Öngyilkos osztag cselekménye. Daniel Radcliffe - ahogy tőle megszokhattuk - most is lelkiismeretesen, de pocsék módon hozza a rá osztott szerepet, de azért nem áll neki rosszul ez a mániákus pénzeszsák figura.

Az elveszett város nem egy világmegváltó film, egy végeláthatatlanul idióta, zsibbasztó, faék egyszerű produkció, ami néha fájdalmasabb, mint Channing Tatum piócákkal teli farpofáinak látványa, de egy szórakoztató és szerethető kaland-vígjáték is egyben, amitől abszolút nem kell várni semmit, csak le kell ülni elé, és hagyni, hogy kikapcsolja és lefárassza az agyunkat.

Az elveszett város április 21-től látható a magyar mozikban.