Johnny Depp senkinek sem hiányzik majd a Legendás állatok 3-ból – Dumbledore titkai - kritika

A Legendás állatok és megfigyelésük 2016-ban debütált a mozikban, amely nem csupán azzal a céllal készült el, hogy egy felesleges előzménytörténettel újabb bőrt húzzon le a Harry Potter-univerzumról, és így a Warner Bros. további zöldhasú milliókat nyerészkedjen a franchise-on, hanem hogy a Roxfort falai közül kilépve tágítsa a látáskörünket J. K. Rowling varázsvilágában. Bár a széria első etapja nagy részben egy varázslényekre specializálódott Pokémon GO-mozifilmnek felelt meg, a másik fő szálon ott volt egy izgalmas alap a nemzetközi konfliktusról, egy kettős bonyodalom a varázsvilág lelepleződésének kockázatával és a varázstalanok ellen kirobbanni látszó háború veszélyével, melynek középpontjában ott állt a Harry Potter-univerzum egyik legfélelmetesebb sötét varázslója, Gellert Grindelwald.

Két évvel később mutatták be a Grindelwald bűntettei alcímet viselő második részt, ami több szempontból is óriási csalódást okozott, hiszen egy olyan üres, eseménytelen, káoszba fulladt cselekménye volt, hogy a néző szó szerint álomba unta magát rajta. Teljesen érthető tehát, hogy sokan lemondtak erről a szériáról, míg a lojális rajongók között akadtak olyanok, akik már elvárások nélkül álltak az idén érkező harmadik epizód előtt, hiszen a lassú folyású, vontatott, már-már érdektelen történet mellett több átok is sújtotta a franchise-t. J. K. Rowling transzfób megnyilvánulásai, majd a "feleségverő-peres" botránya miatt kirúgott Johnny Depp, most pedig az Ezra Miller körüli bonyodalmak mind jócskán keresztbe tettek a Legendás állatok-nak, és bár 4 év után végre elkészült a Dumbledore titkai, egyelőre nem vágtak bele a folytatás forgatókönyvébe sem, ami azt jelenti, hogy a Warner csak akkor engedi továbbvinni a sztorit, ha az új film szépen fog csilingelni a mozipénztáraknál.

^{(Kép: Profimedia)}

Most, hogy láttam a Dumbledore titkai-t, mindenkit arra bíztatok, hogy adjon még egy esélyt ennek a szériának, és higgyétek el, ezúttal nem fogtok csalódni, ugyanis a Legendás állatok 3. része messze a sorozat legjobb darabja lett. Lássuk, hogy miért!

A történet szerint a mágikus világ egyre nagyobb bajban van, és nemcsak Grindelwald, a békéjére törő gonosz varázsló, valamint sok szövetségese miatt, hanem azért is, mert a jövője egy igen furcsa társaságon múlik: egy szakmájának élő, kétballábas magizoológuson, egy régi máguscsalád utolsó sarján, aki a tudós segítségéül szegődik, egy mindenre elszánt tanárnőn… és egy haspók muglin! Még szerencse, hogy van valaki, aki mellettük áll: egy fiatal, nagy tehetségű, bár zűrös életű mágus, aki nem más, mint Albus Dumbledore.

Kétségtelen, hogy J. K. Rowling fejében már a kezdetek óta egyben van ez a történet. Már az első két Legendás állatok-filmen látszott, hogy az írónő tudatosan építi a varázsvilág ezen sötét korszakát, és érdekesebbnél érdekesebb mikroszálakon, ötleteken keresztül tágítja a maga alkotta univerzumot, de amilyen zseniálisan prezentálni tudja a vízióit a regényeiben, annál csapnivalóbban teszi ezt, amikor forgatókönyvként kell megírnia. Ezt a problémát a stúdiónál is felismerték, így gyorsan Rowling mellé csapták a Harry Potter-filmek veterán íróját, Steven Kloves-t, aki eddig csak producerként vett részt a szériában.

Ez egy rendkívül okos és szükséges döntés volt, hiszen bár egyben maradt Rowling története, Kloves-nak köszönhetően egy sokkal letisztultabb, sokkal fókuszáltabb szkript született, melyben a szereplők is végre nem csak céltalanul szédelegnek jobbra-balra, hanem mindegyikük rálépett a nekik kijelölt útra, és most már magabiztosan menetelhetnek úgy egy közös cél felé, hogy közben a saját mellékösvényeiket is szépen kitapossák maguk előtt.

^{(Kép: Profimedia)}

Göthe Salmander karaktere egy film alatt többet fejlődött, mint az előző két rész alatt összesen. Eddie Redmayne mind ez idáig csak egy bőröndnyi legendás állatkerttel furikázó megfigyelő volt a történetben, most viszont a figurája végre elért arra a pontra, hogy egy minden tekintetben élő, és az események alakulását nagyban befolyásoló cselekvő, központi szereplővé lépett elő.

Bár Salmander-hez köthető a film néhány vicces és érzelmes pillanata is, mégis az elsőszámú humorfaktor továbbra is Jacob Kowalksi, aki szintúgy kilépett a varázsvilágra folyamatosan rácsodálkozó, kissé együgyű mugli sablonkarakterből, és továbbfejlődött egy, a varázsvilágra rácsodálkozó, kissé együgyű, de egy markáns és bátor varázslatalan hőssé, akit ezután a film után azok a nézők is a szívükbe fognak zárni, akik eddig nem szimpatizáltak vele.

Jóval kevesebb időt és teret kapott az eddig fontos szerepet betöltő Credence, akiről ugye kiderült, hogy szintén a Dumbledore-családhoz tartozik. Bár hozzá köthető a film egyik leglátványosabb akciójelenete, és drámai története még a harmadik részben is komoly fordulatot vesz, mégis szemmel láthatóan háttérbe szorították őt, hogy az eddig súlytalan karakterek célt és motivációt kapjanak. Hogy mi lesz Ezra Miller sorsa a magaviseletével kapcsolatos botrányok után, továbbra is szerepben maradhat-e, vagy egy tollvonással kiírják őt a történetből, egyelőre nem tudni, de valószínű, hogy az ő karaktere már végleg hazatért.

^{(Kép: Profimedia)}

Bár a film több szereplője is érdekes szálon mozog, kétségtelen, hogy ez a mozi Albus Dumbledore és Gellert Grindelwald duójára és kapcsolatára fókuszál. Jude Law továbbra is telitalálatos Albus, és nem is lehetett volna jobb partnert találni mellé, mint Mads Mikkelsen, aki véleményem szerint már az első pillanatában mérföldekkel jobb és félelmetesebb Grindelwald-ot formál meg, mint Johnny Depp. Vitathatatlan, hogy már az elején őt kellett volna castingoltatni a szerepre, hiszen ahhoz a Grindelwald-hoz, akit a Harry Potter regényekben ismerhettünk meg, sokkal közelebb áll. Bár imádom Johnny Depp-et, az ő színészi manírkészlete kevés ahhoz, hogy hitelesen eljátssza a varázsvilág legnagyobb manipulátorát, és egyik legfélelmetesebb sötét varázslóját. A kiöregedett rocker-külső egyébként sem illik Grindelwald-hoz, így külön örülök, hogy Mikkelsen-t már nem ezzel az extrém megjelenéssel ruházták fel. Annak már kevésbé örülök, hogy az írók annyira lusták voltak, hogy nem csak, hogy egy hihető, de konkrétan semmiféle magyarázatot nem adtak a Grindelwald külsőjét érintő változásra.

Ettől eltekintve a Dumbledore titkai messze a legjobb darabja a Legendás állatok-szériának, bár hozzá kell tenni, hogy a rá jellemző lassú folyású, komoly témákat taglaló cselekménye miatt továbbra sem ajánlatos mindenkinek. Mivel egy politikai fantasy-ről van szó, amiben központi szerepet kap gender-téma is, mindenképpen kell egy érettebb gondolkodás ahhoz, hogy értsük a történetet, persze a fiatalabb generációnak elég, hogy a film tele van pakolva cuki varázslényekkel, és még a Roxfortba is visszatérünk egy rövid időre. Igaz, hogy a Dumbledore titkai nem bővelkedik akciójelenetekben, de amikor egymásnak esnek a mágusok, az baromi jól néz ki.

^{(Kép: Profimedia)}

Sajnos azonban nem sikerült a széria minden szépséghibáját korrigálni, ugyanis a Legendás állatok továbbra is egy olyan felnőtt témákkal foglalkozó gyermekmese akar lenni, ami nem mer kockáztatni. A végső összecsapás előtt ugyanis úgy tűnik, mintha az írók és a rendező megágyaznának az egyik központi szereplő nyilvános kivégzésének, amely fordulat nem csak hogy sokkolta volna a nézőket, de egy olyan drámai és váratlan lezárást adott volna a filmnek, amivel borítékolható lett volna nemcsak a Dumbledore titkai, de az ezt követő folytatások sikere is. A készítők mégsem merték megtenni ezt a lépést, inkább megmaradtak a jól bevált boldog befejezésnél, így ez egy hatalmas kihagyott ziccer maradt.

A Legendás állatok továbbra is az a lassan építkező történet, amilyennek eddig megszokhattuk, de a letisztultabb és fókuszáltabb cselekménynek köszönhetően sokkal átláthatóbb, és sokkal élvezhetőbb lett ez a karakterközpontú történet, ami tele van politikával, érzelmekkel, szerelemmel, humorral, látványelemekkel, és természetesen nosztalgiafaktorral is.

A Legendás állatok: Dumbledore titkai április 14-től látható a magyar mozikban.