Hotel Transylvania 4-kritika: szörnyülködjünk még egy utolsót!

Aki gyerekkorában egyfolytában a Cartoon Network-ös rajzfilmeket nézte, azoknak nem kell bemutatni Genndy Tartakovsky-t. Az Emmy-díjas, orosz származású rendező nevéhez olyan örök kedvencek kötődnek, mint a Pindúr Pandúrok, a Dexter laboratóriuma, a Samurai Jack, a Szimbionikus Titán, vagy éppen a korai Star Wars: A klónok háborúja. Tartakovsky-hoz fűzhető ugyanakkor a Hotel Transylvania animációs filmsorozat is, aminek első része 2012-ben debütált.

A 3D-s animációval készült mesefilm akkora siker lett, hogy a Sony-nál rögtön a folytatás mellett döntöttek. Ugyan a 3 évvel később bemutatott 2. rész ugyancsak anyagi siker lett, és a nézők is többnyire elégedettek voltak, mégsem tudott már felérni az eredeti film szintjéhez. A 2018-as 3. résznél pedig már érezhető volt, hogy a széria kifulladt, és erőltetetté vált. Igaz, az anyagiak ezúttal sem voltak kiábrándítóak, ezért a Sony további bőrt akart lehúzni a szériáról.

^{(Forrás: Profimedia - ©Sony Pictures/Courtesy Everett Collection)}

A pandémia viszont közbeavatkozott, és Adam Sandler is otthagyta Drakula gróf karakterét, mégis minden nehézség és akadály ellenére úgy-ahogy, de elkészült a Hotel Transylvania negyedik, egyben utolsó része, a Transzformánia, ami érthető okokból ezúttal nem a mozikban, hanem az Amazonon debütált.

A történet szerint a szálloda 125. születésnapját ünnepli, amelyen Drakula vissza akar vonulni, a szállodát pedig Mavisre és Jonathanre hagyja. A gróf azonban elbizonytalanodik a búcsúbuliján, hogy valóban jó ötlet-e Johnnyra hagyni a hotelt, ráadásul Johnny is tisztában van azzal, hogy vámpírapósa még mindig nem fogadta be őt a családba, mert ember. Erre kínál megoldást Van Helsing, aki szörnyeteget csinál Johnnyból – azonban egy baki miatt Drakulából, Frankből, Murray-ből, Wayne-ből, és Griffinből embert varázsol. Hogy megoldják a problémát, Drakula és Jonathan Dél-Amerikába indul, ahol szembe kell nézniük a változásaik okozta problémákkal is.

Az, hogy a Hotel Transylvania még mindig egy rémesen szórakoztató, és vicces filmsorozat, az egy dolog. Bár hozzá kell tenni, hogy ennél a résznél érződik leginkább az alkotók izzadságszaga, akik szemmel láthatóan szenvedtek azért, hogy egy épkézláb történetet és megfelelő mennyiségű poént írjanak ebbe a kemény 80 percbe. Persze valóban vannak olyan poénjai a filmnek, amelyeken jókat derül az ember – legyen az gyerek vagy felnőtt –, de akadnak bőven olyanok is, amelyek fárasztóak és kínosak.

^{(Forrás: Profimedia - ©Sony Pictures/Courtesy Everett Collection)}

A karakterek még mindig olyanok, amilyeneknek megszerettük őket, és az alapötletet tekintve bőven lett volna lehetőség abban, hogy a szörnyektől rettegő emberek megtapasztalják, milyen a rémek élete, és a szörnyek is belekóstolhattak volna abba, milyen a halandó, emberi lét. Az alkotók mégsem használták ki eléggé ezt az écát, megelégedtek egy teljesen egyszerű kalandtörténettel, amiben Drakulának csupán annyi a feladata, hogy végre elfogadja lánya férjét olyannak, amilyen.

Mivel a Hotel Transylvania-filmeket eddig is magyar szinkronnal szoktuk meg itthon, így a hazai közönségnek fel sem fog tűnni, hogy Drakula hangját ezúttal nem Adam Sandler kölcsönözte. Jó hír, hogy a magyar változatban minden karakter a megszokott hangján szólal meg. Sandler mellett Genndy Tartakovsky is elhagyta a rendezői pozíciót, és bár érezhető, hogy forgatókönyvíróként és executive producerként részt vett az új projektben, mégis rendezőként hiányzott az élről.

^{(Forrás: Profimedia - ©Sony Pictures/Courtesy Everett Collection)}

Ha a személyi változások pedig nem lettek volna elegek, a Transzformánia már animációs minőségben sem azt nyújtja, mint az előző részek. A karakterek átmentek egy kicsit gyurmaszerű, olykor-olykor 2D-s hatást keltő figurákba, ami már bántja az ember szemét, ráadásul a háttér is sokszor úgy jelenik meg a képen, mint egy fali tapéta. Ez azzal magyarázható, hogy a Transzformánia animátorai home office-ban dolgoztak a filmen a pandémia miatt, és ha azt nézzük, hogy otthonról kellett egy új Hotel Transylvaniát tető alá hozni, akkor még mindig elismerésre méltó a munkájuk, de akik ezzel nincsenek tisztában, azok csak azt fogják látni, hogy a 4. részre egy technikai visszafejlődés tapasztalható a szériában.

Az az igazság, hogy bár a Hotel Transylvania 4. része még mindig el tudja szórakoztatni az embert, rémesen jó pillanatok vannak benne, és egy egyszeri családi házi mozizásnak jó választás lehet, arról nem is beszélve, hogy ennek az epizódnak köszönhetően végre megtudjuk, hogy néz ki a láthatatlan ember, és milyen emberi alakban jelennek meg kedvenc szörnyeink, mégsem érzi azt az ember, hogy a Transzformánia egy 10 éves filmsorozat lezáró epizódja lenne, csak egy újabb felesleges bőrlehúzás, ami senkinek sem hiányzott volna, ha sosem csinálják meg.