Elárulta a Csengetett, Mylord? írója, hogy ki a kedvenc karaktere a sorozatban

A forgatókönyvíró Jimmy Perry számtalan remek szituációs komédiát írt a briteknek, amelyek közül a Csengetett, Mylord? Magyarországon is kirobbanó sikert aratott. Bár Perry 2016-ban elhunyt (szerzőtársa, David Croft pedig 2011-ben hagyott itt minket), a pályájára visszatekintő egyik hosszú interjúban elárulta, ki volt a sorozatbeli kedvence.

^{Fotó: Profimedia / Jimmy Perry}

Hát ki más, mint a bejárónő Mabel, aki alighanem a magyar nézők egyértelmű favoritja is. A csodálatos Barbara New formálta meg, aki 2010-ben távozott az élők sorából. Utolsó szerepét Sacha Baron Cohen mellett kapta, bár az Ali G Indahouse nem kifejezetten az a film, amelyben el tudjuk képzelni.

Az igazsághoz tartozik, hogy Perry és Croft számára nem a Mylord hozta meg a legnagyobb sikert, sőt a brit nézők kicsit idegenkedve fogadták az 1988 és 1993 között forgatott szériát. Az epizódok a szokásos 30 perc helyett kicsit hosszabbak, 50 percesek voltak, és a karakterek gyakran ellenszenvesnek bizonyultak a szigetországi nézők számára.

„Azt hiszem, a Csengetett, Mylord? volt a legjobb, amit valaha csináltunk. Volt benne mondanivaló, ezért remélem, hogy a jövőben még vetíteni fogják”

– emelte ki Perry, akinek az ízlése ezek szerint közelebb áll a magyarokéhoz, mint a saját honfitársaiéhoz. A remek humorú szerző egyébként mindig igyekezett a saját élményeiből építkezni, Az ükhadsereg (Dad's Army) című sorozatban például a második világháborús, indiai és burmai kalandjai sejlenek fel.

A Csengetett, Mylord? pedig a nagyapja emlékeiből táplálkozik, aki történetesen komornyikként szolgált, ezért lett a sorozat főhőse a minden hájjal megkent, mégis aranyszívű Alf Stokes. A széria sikerének egyik titka a hitelesség.

„Rettentően élveztem az előadását, rengeteget nevettem. De meg kell értenie egy nagyon fontos szabályt: törekednie kell a hitelességre, különben az egész csak ostobaság”

– dicsérte meg Perryt egy alkalommal a zseniális G. B. Shaw is. A valósághűség mellett a Mylord kétségkívüli erénye, hogy az idősebb színészeknek is helyet adott a kibontakozásra. Mindez elsősorban Croft érdeme volt, aki nagyra értékelte a veteránok tapasztalatát.

„Volt egy megegyezésünk arról, hogy ha én nagyon szeretnék valamit, de az neki nem tetszik, akkor nem erőltetem. Ez persze fordítva is igaz volt, ha nekem nem tetszett valami, akkor ő is lemondott az ötletről”

– fedte fel Perry, hogyan tudtak békésen egymás mellett dolgozni Crofttal.