promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Gyilkos Halloween-kritika: egy brutális folytatás, ami elspoilerezi az utolsó részt

Gyilkos Halloween-kritika: egy brutális folytatás, ami elspoilerezi az utolsó részt

Borítókép:  Wallpaper Cave
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

A Gyilkos Halloween kétségkívül a széria egyik legkiemelkedőbb darabja, amiben Michael Myers dühösebb, brutálisabb, és veszélyesebb, mint eddig bármikor. De hogy miért is lett a Gyilkos Halloween az idei év egyik kimagasló filmalkotása, az spoilermentes kritikánkból kiderül.

John Carpenter Halloween című horrorklasszikusa az egyik személyes kedvencem a műfajon belül. Mindig is lenyűgözött az alkotás egyszerűségében rejlő nagyszerűsége, az, ahogy egy csapat fiatal filmes összeállt, és mondhatni aprópénzből megalkották minden idők egyik legkiválóbb és legnépszerűbb slasherjét, ami aztán egy egész franchise-zá nőtte ki magát. Persze az évek során sokat változott, ide-oda szerteágazott az a bizonyos idővonal, ráadásul a 2000-es évek elején egy kétrészes remake is készült belőle Rob Zombie rendezésében, a rajongók mégis egy egészként tekintenek a Halloween-re, mint egy immáron 12 részes szériára.

Michael Myers legendás karaktere 1978-ban belopta magát az emberek szívébe, és azóta is csak gyarapodnak a rajongói. A Haddonfield-i mumus történetét sokan úgy emlegetik, mint a Gonosz legendája, benne a megtestesült gonosszal, Michael Myers-szel, aki folyamatosan ott jár-kel közöttünk, és bármelyik pillanatban lesújthat a gyanútlan áldozatokra. Ő az a fajta sorozatgyilkos, akit lehetetlen megmagyarázni, nem lehet megfejteni, sem megérteni. Ő maga a Halál, aki nem válogat az emberek között, egyszerűen csak magával rántja azt, aki szembe jön vele az utcán. Gyilkosságai sem egy kaptafára készülnek: az a sokszínűség, ami a gyilkos eszközeire és módszereire jellemző, teljesen kiemelik őt a tucat sorozatgyilkosok közül, és egy sötétlelkű művésszé avanzsálják, aki vérrel fest.

Ezt a fajta Michael Myers-t szőtte bele David Gordon Green is a maga Halloween-filmjébe, ami 2018-ban óriási kritikai-, és anyagi sikert ért el. Nem is kellett sokat várni, a stúdió azonnal áment mondott a folytatásra, és az alkotók rögtön két további filmben gondolkodtak, így aztán egy egész trilógia épülhetett Michael Myers 40 évvel későbbi ámokfutására.

Bár a pandémia itt is közbeszólt, egy évnyi heves várakozás után végre megérkezett a trilógia középső etapja, a Gyilkos Halloween, ami jóval magasabb szinten dübörög az elődjénél, és bizonyos szempontból még egy hatalmasat újít is a műfajon belül.

Percekkel azután, hogy Laurie Strode (Curtis), lánya, Karen (Judy Greer), és unokája, Allyson (Andi Matichak) ott hagyják a maszkos szörnyeteget Laurie lángoló alagsorába zárva, Laurie-t életveszélyes sérülésekkel szállítják kórházba, és abban a hiszemben van, hogy végre megszabadult attól, aki egy életen át gyötörte. Ám amikor Michaelnek sikerül kiszabadulnia Laurie csapdájából, a rituális vérfürdő folytatódik. Miközben Laurie próbálja leküzdeni fájdalmát, arra készül, hogy megvédje magát, és ezzel Haddonfield városát is arra ösztökéli, hogy összefogjanak a megfékezhetetlen szörnyeteg ellen. A Strode nők összeállnak Michael első ámokfutásának túlélőivel, és úgy döntenek, a saját kezükbe veszik a dolgokat, és igazságtevő csapatot alkotva vágnak neki, hogy egyszer s mindenkorra levadásszák Michaelt.

„A gonosz ma meghal”

- hangzik el oly sokszor a Gyilkos Halloween-ben, és ezzel is reklámozzák az egész filmet, utalva ezzel arra, hogy ez lesz Michael Myers utolsó gyilkos éjszakája.

Gondolom nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez nem így van. Valójában a Gyilkos Halloween egy nagyszabású, minden tekintetben pörgősebb, brutálisabb, véresebb folytatás, ami tulajdonképpen előzenekara a nagy finálénak. Hogy mit tartogat számunkra a jövőre érkező Halloween Ends, azt egyelőre nem tudni, de a rendező elmondása szerint egy nagyon más Halloween-film lesz, ami éveket ugrik majd előre; Jamie Lee Curtis pedig azt nyilatkozta a trilógia záró epizódjáról, hogy ki fogja akasztani a rajongókat.

Annyit már a Gyilkos Halloween-ből megtudhattunk, hogy a Halloween Ends elsősorban Laurie Strode, Frank Hawkins, és Michael Myers triójára és sorsára fog kiéleződni, és sajnos a film egy bizonyos pontján Jamie Lee Curtis el is spoilerezi a trilógia befejező részét.

Akik már kicsit unják ezt a Laurie-féle szálat, azoknak megnyugtatható lehet, hogy a Gyilkos Halloween-ben abszolút parkolópályára kerül a karakter; pontosabban kényszerpihenőre. Laurie ugyanis az egész filmet a Haddonfield-i kórházban tölti, miközben a feldühödött városiak, Tommy Doyle vezetésével az utcákat járják, hogy levadásszák Michael-t. Ez egy óriási újítás a műfajon belül, hiszen eddig mi volt a jellmező a slasherekre? A szereplők bezáróznak a házaikba, és a körmüket rágcsálva várják a halált. Ezzel szemben a Gyilkos Halloween azt mutatja meg, hogy milyen hatással volt Michael Myers 40 évvel ezelőtti ámokfutása a város lakóira, és hogy most mit vált ki belőlük a tudat, hogy a mumus még mindig szabadon jár és sorban szedi az áldozatait.

Ez már önmagában is egy rendkívül izgalmas és pörgős cselekményt eredményez, az alkotók viszont mindezt megkoronázták azzal, hogy rávilágítottak arra a tényre, hogy egy ilyen mértékű őrület és káosz, ami eluralkodik az egész városon, milyen szörnyű következményekkel járhat. Egy ilyen szituáció, mikor az ember már nem tudja kontrollálni magát, és a harag, az indulat veszi át az uralmat az elméje felett, bármelyik lázongó kispolgárból is vérengző szörnyeteget tud csinálni, és a film ezt fantasztikusan prezentálja.

Ez az a Halloween-film, amiben nem egyedül Michael Myers a gonosz: ő a Gonosz, aki megfertőzi az emberek lelkét, és ha akaratán kívül is, de a rossz útra tereli őket; a pusztítás, a gyilkolás útjára. És bár eddig is köztudott volt, hiszen már az eredeti Halloween is kijelentette, hogy Michael Myers a megtestesült gonosz, a Gyilkos Halloween egyértelműsíti, hogy Michael Myers-t lehetetlen megölni. A gonoszt nem lehet megölni, nem lehet kiírtani a világunkból, mert valahogy mindig visszatér, valakiben újra elő fog törni, és Michael-t is pontosan az emberek gonoszsága, a harag, az indulat, a gyűlölet, a vérontás tartja életben. Éppen ezért akik azért küzdenek, hogy megöljék Michael-t, valójában egy szélmalom-harcot vívnak a Gonosszal, aki bár le tud gyengülni, de aztán újra erőre kap.

Ez egy igen izgalmas örök korforgást ad a cselekménynek, melynek középpontjában ott van Michael Myers, körülötte pedig az őt üldözők, akik forgatják a kereket, ezzel pedig, akár az áramtermelő bicikli, energiával látják el, folyamatosan táplálják a gonoszt. Bravúros húzás volt ezt így behozni ebbe a trilógiába, mert az alkotók ezzel tudtak némi vérfrissítést pumpálni a szériába, amivel aztán Michael Myers-nek megadhatták a lehetőséget, hogy tovább tomboljon, tovább szedje az áldozatait, és újabb rajongókra tegyen szert.

Mondanom sem kell, hogy a filmhez mindvégig tökéletesen asszisztál a zseniális zene, amit John Carpenter, Cody Carpenter, és Danie Davies komponáltak. Nem csak a film zenei-, de a képi világa és a hangulata is megidézi az 1978-as Halloween-t, ráadásul néhány korábbi szereplő is visszatér: például a Lindsey-t alakító Kyle Richards, a Marion nővért játszó Nancy Stephens, és a Leigh Brackett seriffet megformáló Charles Cyphers. A nosztalgiafaktort csak tovább növelik a flashback-jelenetek, amelyekben visszatérünk 1978-ba, és láthatjuk például, hogyan fogták el Michael-t azon a bizonyos éjszakán. Ezekben a jelenetekben természetesen felbukkan dr. Samuel Loomis karaktere is, aki persze nem egy digitálisan feltámasztott Donald Pleasence formájában jelenik meg, hanem Tom Jones Jr. alakításában, aki kísértetiesen hasonlít Pleasence-re.

De ami a legfontosabb, ami igazán kiemelkedővé teszi a Gyilkos Halloween-t, az az alázat, és az az összefogás, ami az egész filmen érződik. Akik kicsit jobban a film képsorai mögé néznek, azt láthatják, hogy ezen a produkción tényleg egy olyan csapat dolgozott, akiknek egy emberként volt fontos ez a film. Tisztán látszik, hogy ebbe a produkcióba mindenki beleadta, amit csak tudott, és a rendező folyamatosan teret adott a színészeinek és a stábtagoknak, akik egy-egy plusz ötlettel hozzá tudtak adni a végeredményhez. Ez a fajta filmgyártás nagyon rikta jelenség Hollywood-ban, és pontosan ezért példaértékű. Arról nem is beszélve, hogy ezzel is gyönyörűen megidézik az eredeti Halloween-t, hiszen John Carpenter-ék is pontosan így csinálták.

A Gyilkos Halloween nem csupán egy horrortrilógia középső része, hanem egy műfaji újítás, egy tiszteletadás, mondhatni egy mozgóképes időgép, ami összekapcsolja az eredeti Halloween-t az új résszel. A Halloween-szérián belül sok hitvány darab készült, de a Gyilkos Halloween nem tartozik ezek közé. Nálam abszolút kiérdemelte, hogy büszkén álljon fel a dobogó második fokára John Carpenter klasszikusa mellé.

A Gyilkos Halloween október 21-étől megtekinthető a magyar mozikban.