007 Nincs idő meghalni: az első James Bond film, amin sírni fogsz – kritika

Elég hányattatott sorsa volt a 25. James Bond filmnek, hiszen a rendező, Cary Fukunaga (A törvény nevében) szinte az utolsó pillanatban csatlakozott a stábhoz, ráadásul a koronavírus-járvány miatt rengetegszer el kellett tolni a bemutatót, ezért a rajongóknak nagyon sokat kellett várniuk Daniel Craig utolsó szereplésére a 007-es ügynökként.

A színész 2006-ban a Casino Royale-lal adott nekünk egy keményebb, de mégis érzékenyebb James Bondot, aki kicsit jobban tiszteli a nőket, meglepően komplex, és jóval könyörtelenebbül gyilkol, ha arra van szükség. Sokak kedvenc Bondja lett Daniel Craig, aki a 007 Nincs idő meghalni című filmmel akart méltó módon búcsúzni a karaktertől, így több szempontból is kiemelkedően fontos volt, hogy ez egy igazán jó alkotás legyen.

A 007 Nincs idő meghalni története szerint James Bond visszavonultan éli a nyugodt kis életét, majd a CIA a segítségét kéri egy ügyben, aminek köze van a Spectre-höz, ezért a 007-es elvállalja a megbízatást – de az akció hamar jóval komolyabb lesz, mint gondolta, ráadásul egy számára fontos személy is feltűnik a múltból, aki életveszélybe kerül.

Természetesen megkapjuk a szokásos James Bondos momentumokat (például: rázva, nem keverve; Bond, James Bond), ahogy illik, és folyamatosan érezni, hogy egy epikus lezárással akartak szolgálni a készítők. Erről árulkodik az is, hogy a játékidő 2 óra és 43 perc, ennek köszönhetően pedig ez lett a széria leghosszabb filmje – bár kérdéses, hogy miért volt szükség erre, hiszen azt a 43 percet simán elhagyhatták volna, mert itt bizony rengeteg az üresjárat, és nem ez az alkotás egyetlen hibája.

_{Kép: Profimedia}

A cselekmény maga teljesen kiszámítható, unalmas és egyáltalán nem különleges, az pedig kifejezetten idegesítő, hogy mennyi baromság van benne. Nem lehet érezni a veszély súlyát, nincs feszültség, nincs izgalom, cserébe viszont tocsogunk a stílusban és szinte minden beállítás tökéletes – Hans Zimmer zenéje pedig maga a tökély, szóval mindig akad valami, ami kompenzálja a negatívumokat.

Kapunk pár fantasztikus akciójelenetet, amikhez foghatót talán még sosem láthattunk James Bond filmben – gyakorlatilag ezek számítanak az alkotás csúcspontjainak, hiszen bőven van bennük kreativitás, és a pazar megvalósításuknak köszönhetően a néző is ott van a 007-es ügynök mellett az autósüldözéseknél, lövöldözéseknél vagy a kőkemény közelharcoknál.

Technikailag hibátlan a 007 Nincs idő meghalni, csupán az a baj, hogy rengeteg egyéb sebből vérzik, ugyanis Daniel Craig játékában több érzelem van egy fojtogatásnál, mint egy csóknál, egyes mellékszereplők pedig szinte csak dísznek vannak (vagy ami még rosszabb: irritáló a jelenlétük, mint például egy bizonyos kémnő esetében, aki olyan elavult szövegeket nyom, hogy még Steven Seagal is elismerően csettintene), ráadásul a készítők számtalanszor olyan dolgokra helyezik a hangsúlyt, amik számunkra teljesen érdektelenek.

A film talán leggyengébb pontja az Oscar-díjas Rami Malek által alakított főgonosz, akinek nem teljesen tiszta és kidolgozott a terve, vagy a jelleme – de sokkal szomorúbb az, hogy igazából teljesen semmilyen maga a karakter, az alapból zseniális színész pedig végig takarékon van, és csak olyan arcot vág, mint aki éppen citromot szopogat, szóval egyáltalán nem maradandó az ő figurája.

_{Kép: Profimedia}

A sok-sok hiba ellenére a 007 Nincs idő meghalni meglepően erős érzelmi köteléket képes kialakítani velünk, így ha éppen valami rossz történik a kiöregedett James Bonddal, akkor bizony vannak olyan esetek, hogy megkönnyezzük azt, hiszen maga a karakter még mindig nagyon szerethető és érdekes, csak a körülötte lévő dolgok nem.

Cary Fukunaga szépen, de nem tudatosan készítette el ezt a filmet, hiszen az igazán James Bondos elemek ugyan kilóra pontosan megvannak benne, viszont hiányzik az, ami igazán népszerűvé tette ezt a szériát: a kaland, amit csak egy James Bond film adhat a közönségnek – helyette viszont kaptunk egy kicsit generikus alkotást, ami hozza a kötelezőt és a szíve is a helyén van, de ez most kevés ahhoz, hogy ne legyen keserédes az élmény.

A 007 Nincs idő meghalni egy teljesen oké James Bond film lenne, ha nem Daniel Craig búcsújáról volna szó, mivel az akciójelenetek jók, a stílus rendben van, de hiányzik a működőképes történet, és az a plusz, ami miatt különlegesnek érezhetjük ezt az alkotást – pedig illett volna egy kicsit jobban odatenni magukat a készítőknek, hiszen egy olyan korszak került lezárásra, ami sokak számára fontos volt.

Így Daniel Craig James Bondja csupán majdnem méltó módon köszön el a rajongóktól, akik valószínűleg bizonyos szinten élvezni fogják ezt a művet, és jó eséllyel a könnyük is kicsordul egy-két alkalommal, de mégis kicsit a csalódás keserű íze marad a szájukban, mert ennél sokkal többet érdemelt volna a színész, aki újra igazán népszerűvé tette a szériát.

A 007 Nincs idő meghalni szeptember 30-tól a mozikban, itt lehet megtekinteni az előzetesét: