Miután elbuktunk-kritika: dögunalmas már a nyálas tiniszex

Anna Todd regénye rövid időn belül a tinédzser lányok kedvencévé vált, és hamar bestseller lett belőle. A One Direction fanfiction-ből lett romantikus történet olyan gyorsan világhírűvé vált, hogy a filmes stúdiók kapkodtak a jogokért, amelyeket végül a CalMaple Media és az Offspring Entertainment szerzett meg.

2019-ben el is készült a Miután-széria első etapja, ami Amerikában komoly anyagi bukás lett, hiszen még a 14 milliós gyártási költséget sem hozta vissza, és globális szinten is csak 69 millió dollárt tudott összekaparni. Ám a borzalmas anyagi bevétel és a negatív kritikák ellenére egy évvel később moziba küldték a Miután összecsaptunk című folytatást, ami elődjéhez hasonló büdzséből készült, de jóval nagyobb bukás lett, mint az első rész.

Azóta eltelt újabb egy év, és már a regénysorozat harmadik részének adaptációja, a Miután elbuktunk debütál a filmszínházakban. Lássuk, vajon a harmadik epizód mennyire tanult az elődei hibáiból!

A történet szerint Tessa élete egyik legfontosabb döntésének meghozatalára készül, ám hirtelen minden a feje tetejére áll. A lány családjával kapcsolatos titkok felszínre törése minden eddiginél nagyobb próbatétel elé állítja a Hardinnal való kapcsolatát, és ezúttal egyáltalán nem biztos, hogy boldog végkifejlete lesz kettejük szerelmi történetének.

Na, ezek után pedig felejtsétek el, amit a Miután elbuktunk történetének hivatalos leírásában olvastatok, ugyanis a filmben semmi ilyesmi nem történik. Igaz, Tessa és Hardin kapcsolata nagy próbatétel előtt áll, de ez pontosan olyan akadály, mint amilyeneket az első két filmben gördítettek a szerelmesek elé.

A Miután-széria ezúttal sem hagyott fel káros missziójával, továbbra is azzal mossa át a tizenéves lányok fejét, hogy minden problémát meg tud oldani egy kiadós kefélés. Sőt, ebben a filmben konkrétan el is hangzik Tessa szájából az a mondat, hogy idézem:

„Kefélj, amíg el ne felejted ezt az álmot!”

Tudniillik Tessát megint kiszemeli magának egy másik férfi, jelen esetben egy felszolgáló, és Hardinnak rögtön rémálmai lesznek arról, hogy a lány ezzel a sráccal fogja majd megcsalni őt. Emiatt pedig újra egy sértődékeny hisztériává változik, aki mindenáron irányítani akarja szerelmét, és előbb verne meg minden férfit, aki csak rápillant Tessára, minthogy azzal foglalkozna, hogy törékeny kapcsolatukat ápolja. Persze mit is várunk egy olyan filmtől, ami ennyire látványosan kampányol a békülős szex mellett?

Hogy Josephine Langford és Hero Fiennes Tiffin között továbbra is remekül működik a kémia, azt már az előző részeknél is felhoztam, de az a helyzet, hogy tényleg csak ennyi pozitívuma van a Miután-szériának, és pontosan ez az oka annak, hogy epizódról epizódra egyre nagyobb bukás lesz ez a filmsorozat, mert szemmel láthatóan folyamatosan csalódást okoz azoknak a rajongóknak, akik rongyosra olvasták már Anna Todd regényeit.

Feltevődik így a kérdés, hogy a stúdió minek erőlteti már a folytatásokat, és miért nem húzzák le a rolót, mielőtt túl sokat buknának a filmeken? Valószínűleg pont azért, mert még így is kevesebbet buknak vele, minthogy lefújnák az utolsó részeket. Úgy látszik, a stúdió annyira bízott a filmek sikerében, hogy már az elején olyan szerződést kötöttek a főszereplőkkel, ami mind a négy részre kiterjed. Csupán abba nem gondoltak bele, mi van, ha az adaptációk szépen lassan elveszítik az érdeklődést, és a Miután-rajongók elfordulnak a filmektől.

A Miután elbuktunk kétségkívül a széria leggyengébb darabja, és a probléma forrása most már nem merül ki abban, hogy Tessa és Hardin konfliktusai nagyjából öt perc alatt megoldódnak egy-egy szexjelenet után, de a franchise eljutott arra a pontra, amikor a fiatal szerelmesek majdhogynem egy egész film alatt azon csámcsognak, hogy

én ideköltözöm - de én ide akarok költözni - de miért nem költözöl oda, ahol én vagyok? - mert én ide akarok költözni - de költözz már ide - maximum lemegyek hozzád egy hétvégére, hogy szexeljünk, de nem költözöm oda.

Az utolsó negyed órában aztán a készítők is rájöttek arra, hogy valaminek most már tényleg történnie kellene, mert a film közepén úgy fognak kivonulni a nézők, mint a sajtóvetítésről, így aztán előhúztak egy meglepő fordulatot, amivel aztán semmit sem kezdtek, majd egy még nagyobb csavart, ami annyira amatőr módon van felépítve, hogy csak azok a tinilányok nem fognak rájönni már a cselekmény első felében, akik nem olvasták a regényeket, és akik már ki se látnak abból a nyáltengerből, amibe Hardin csontos felsőtestének látványától fullasztották bele magukat.

A Miután elbuktunk egy borzalmasan vontatott, dögunalmas, nyálas szoftpornó, ami semmiben sem lendítette tovább Tessa és Hardin kapcsolatát és történetét, ugyanabban az elcsépelt, romantikus történeti zsákutcában toporog céltalanul, és jöhet akárhány mellékszereplő vagy mellékszál, ami látszólag azért kerül bele, hogy megkavarja a történetet, és belerondítson a főszereplők életébe, továbbra sem kezdenek velük semmit az alkotók, inkább kitartanak amellett a sztoriváz mellett, ami a Miután-filmek esetében ennyiben merül ki:

összejönnek, összevesznek, szexelnek, összejönnek, összevesznek, szexelnek, összejönnek, összevesznek, szexelnek.

Persze a tizenéves korcsoport – akik még képesek elalélni ezektől a minősíthetetlen filmektől – minden bizonnyal odáig lesz az új résztől is, és míg a tinédzser lányok egymás könnyeiket fogják törölgetni, addig a mellettük szenvedő párjaik azzal a reménnyel tolják majd magukba a mozis popcornt, hogy este a vetítés után ők is olyan élményekben részesülhetnek, mint Tessa és Hardin.

A Miután elbuktunk szeptember 9-től látható a mozikban.