Miután összecsaptunk-kritika: egy film a békülős szexről

Néhány nappal a második rész debütálása előtt néztem meg a tavalyi év egyik legnagyobb slágerfilmjének számító Miután-t, ami mesterien ösztönzi a friss egyetemista lányokat arra, hogy a koleszba költözés után rögtön csalják meg a barátjukat az első rosszfiúval, aki szembe jön velük egy buliban.

Az One Direction-ről szóló fanfiction (hiszen mindenki tudja, hogy a főszereplő Hardin-t Harry Styles-ról mintázta az író, míg a haverjait a banda többi tagjáról) első adaptációja bár lehetett volna sokkal rosszabb is, mégis a mérhetetlen mennyiségű műfaji klisé, az egydimenziós mellékkarakterek, a közhelyek és a logikátlanságok semmivel sem emelték ki a hasonló zsánerű filmek közül. Ezek után vajmi kevés elvárással ültem be a folytatásra; egyedül abban bíztam, hogy a két főszereplőt alakító Josephine Langford és Hero Fiennes Tiffin között továbbra is ilyen jól fog működni a kémia, és talán nem spoilerezek el azzal semmit, ha elöljáróban elárulom, hogy ilyen téren nem is csalódtam a Miután összecsaptunk-ban.

A történet: A második rész elején Hardin Scott (Hero Fiennes Tiffin) és Tessa Young (Josephine Langford) a szakításukat követő mindennapokat élik. Hardin rossz szokásokat vesz fel, míg az immár magabiztos Tessa megkapja álmai gyakornoki munkáját egy kiadóvállalatnál. Ott felkelti jóképű új munkatársa, Trevor (Dylan Sprouse) figyelmét, aki pontosan az a fajta srác, akinek sokak szerint Tessa mellett lenne a helye. Okos, vicces, jóképű és felelősségteljes; Tessa mégsem tudja Hardint kiverni a fejéből, hiszen ő élete szerelme. Tessa minden közöttük lévő félreértés és nehézség ellenére sem képes elszakadni Hardintól. Hullámhegyeken és hullámvölgyeken át, jóban-rosszban, Hardin és Tessa azért küzd, hogy együtt lehessenek..., még akkor is, ha az egész univerzum ellenük dolgozik.

Nos igen, már a folytatás leírása is nyíltan felvállalja, hogy továbbra is kitart az első rész káros üzenete mellett: hiába toxikus egy kapcsolat, ha működik a kémia, ne dobd el. És ez abszolút ráhúztható a Miután összecsaptunk-ra is, ami több jelenetben is azt hangoztatja, hogy felejts el minden problémát, bármin is veszekedtetek, vagy bármi miatt is szakítottatok, egy békülős szex mindent helyre tud hozni. Ezek a konfliktusok ágyaznak meg a legtöbb erotikus jelenetnek, amit a filmben láthatunk, és amelyek rendszeresen megoldásként szolgálnak a főhősök viszontagságaira.

A Miután összecsaptunk az a film, ami bizonyos szempontból magasabb szintet tudott megugrani az elődjénél, mégis az embernek maradhat egy kis hiányérzete, mert bejön a képbe egy potenciális harmadik személy Dylan Sprouse személyében, akitől tényleg azt várná a néző, hogy jól megkavarja a szálakat Tessa és Hardin között. Ahogy aztán egyre inkább haladunk a cselekményben, rá kell jönnünk, hogy ez a fajta bonyodalom már az első lehetőségnél kifutott, azután nem is akar ezen tovább lovagolni, inkább folyamatosan nyomja belénk, hogy Tessát és Hardint igenis egymásnak szánta a sors, és ez ellen nem lehet, és nem is akarunk tenni.

Ez a tini korosztályban még biztos aranyos és romantikus, és nyilván ők a célközönség, de felnőtt fejjel az ember egy idő után elkezdi unni az állandó ismételgetéseket, és azt, hogy jöhet akárhány mellékszereplő, akárhány kavarógép, 5 perccel később úgyis mindenki elfelejti az egészet, mert azt látja, hogy a főszereplők a következő jelenetben újra egymás karjaiban és egymás szájában kötnek ki. Egy szóval, a Miután összecsaptunk-nak nem sikerült, de szemmel láthatóan nem is akarta levetni magáról a kiszámíthatóságot és a súlytalanságot, továbbra is egy tét nélküli tinifilm szintjén ragadt meg.

Viszont pozitívumként még mindig ott van Josephine Langford, aki évről-évre egyre bájosabb és szexisebb, és Hero Fiennes Tiffin, aki nagyon jól hozza a labilis, bármelyik pillanatban robbanhatok, de a szerelmemért próbálok megváltozni karaktert; a két főszereplő között továbbra is masszív a kapcsolat, és remekül kiegészítik egymást. Más kérdés, hogy a karaktereik még mindig elnagyoltak, és sokszor komolyanvehetetlenek; Tessa ugyanaz a buta kislány maradt, akit teljesen elvakít a szerelem, jelleme a második részben sem fejlődik sehová. Hardin viselkedésére viszont kapunk egy szeletnyi magyarázatot, de nem akar túl sokat időzni ezzel a film, hamar visszakanyarodunk a problémákkal és szexszel teletűzdelt szerelmi szálhoz.

A Miután összecsaptunk ugyan semmivel sem tűnik ki a többi fanfiction, és a romantikus tinifilmek közül, mégis képes megmosolyogtatni, olykor megnevettetni, és elszórakoztatni másfél órán keresztül, és amit A szürke ötven árnyalata-filmekről soha nem lehetett elmondani, kiválóan működik a kémia a főszereplők között. Roger Kumble egy feszesebb, pörgősebb folytatást hozott tető alá, de a maroknyi pozitívumot még mindig túlszárnyalja a sok negatívum. Akik szerették a Miután-t, biztos vagyok benne, hogy a folytatást imádni fogják, hiszen nagyon sokan azonosulni tudnak akár Tessa, akár Hardin, de biztos lesz olyan, aki Trevor karakterével; és nem tartom kizártnak, hogy a folytatásnak köszönhetően bővülni fog a Miután-széria rajongótábora is.

A film szeptember 3-tól nézhető meg a magyar mozikban.