A félelem utcája 1. rész: a Netflixnek sikerült megidéznie a '90-es évek slasher horrorjait – kritika

Igazán érdekes ötlettel rukkolt elő a Netflix, ugyanis úgy mutatja be A félelem utcája-trilógiát, hogy hetente jön belőle egy film, és mindegyik másik évben játszódik – szóval a streaming szolgáltató igazi eseménysorozatot kovácsolt a Libabőr-szériát is jegyző R.L. Stine könyveiből merítkező alkotásokból, hogy megkapjuk a nyár legizgalmasabbnak ígérkező, három fázisos horrorbombáját.

A félelem utcája első része 1994-be repít minket, és megismerhetjük benne egy Shadyside nevű kisváros szörnyű múltját, illetve még annál is félelmetesebb aktuális napjait, ugyanis itt időnként brutális mészárlásba kezdenek olyan emberek, akikről sosem hitték volna, hogy bármikor is képesek lennének ölni – és ugyan a hatóságok csak azzal nyugtázzák a dolgot, hogy a gyilkosok bekattantak, de a valóság ennél jóval rémisztőbb, mivel nagyon úgy tűnik, hogy egy boszorkány könyörtelen bosszújáról van szó.

Fiatal hőseink végig a túlélésért küzdenek, miután az életükre tör a gonosz, és miközben próbálnak megoldást találni, egyre mocskosabb titkok derülnek ki. Ez alapból kifejezetten jól hangzik, ráadásul a '90-es évek slasher horrorjait is rendszeresen megidézi az alkotás (egészen remekül), csak az a baj, hogy inkább lesz hamisan, és erőltetetten nosztalgikus a végeredmény, mint jó, vagy különleges.

_{Kép: A félelem utcája 1. rész: 1994 / Profimedia}

A színészek teljesítménye kicsit sem emelkedik ki, a zenék pedig erőszakosan, már-már irritáló módon próbálnak emlékeztetni minket arra, hogy 1994-ben járunk. A történet egészen gyerekes és egyszerű, szóval inkább a rejtélyes végén fogták meg a készítők a cselekményt, ami amúgy annyira klisés, hogy az sokak számára rettenetesen idegesítő lehet – de valahogy mégis megvan benne az a tipikus „kaland” érzés, ami miatt élvezetes nézni ezt az alkotást.

Ez a film tele van hibával, és nem igazán tudja, hogy véresen kőkemény, vagy inkább visszafogottan hátborzongató akar lenni, de ettől függetlenül mégis képes összeállni egy egésszé, miközben szórakoztat minket, és pontosan annyi izgalommal szolgál, hogy még működjön.

A félelem utcája 1. rész: 1994 nem egy maradandó alkotás, ugyanis nem igazán képes újat mutatni, ráadásul horrornak nagyon vérszegény, misztikus gyerekfilmnek pedig túl durva – viszont képes még így is jó élményt adni a nézőknek, mivel szórakoztató, helyenként izgalmas és még a folytatásokat is sikerül úgy felépítenie, hogy érdekeljen minket, mi lesz a történet befejezése.

Tény, ez a film maximum egy erős közepes, de egy megtekintést mindenképp megér már csak a hangulata miatt is. A Leigh Janiak által rendezett A félelem utcája 1. rész: 1994 már elérhető Netflixen.