A lecsap csapat-kritika: a Netflix ráktól és izzadságtól bűzlő szuperhősfilmje

A szuperhősfilmek az aranykorukat élik, amelyek leginkább a Marvel Studios gyártósoráról kerülnek ki. A Marvel Moziverzum termékei 2008-ban indultak el hódító útjukra, és azóta töretlen sikerrel uralják a műfajt.

Vetélytársra azóta sem akadtak, bár a DC folyamatosan próbálkozik, de mind ez idáig nem sikerült letaszítaniuk Kevin Feige atomerős csapatát a trónról. Hozzá kell tenni, hogy a Zack Snyder-féle Az Igazság Ligája végre visszahozta a DCEU-t az életbe; más kérdés, hogy a Warner Bros. továbbra sem akar újra együtt dolgozni a megosztó rendezővel.

Valószínűleg A lecsap csapattól sem kell tartania a Marvelnek, bár a Netflix szuperhősfilmje nem is azért készült, hogy szembeszálljon a Bosszúállókkal, sokkal inkább ki akarta használni, hogy a filmes közönségnek most ez kell, ebből lehet nagyot kaszálni, de mindezt egy olyan vígjátékba helyezzék bele, amivel akár egy szélesebb körhöz is eljuthat a film, és azok is jól el tudjanak szórakozni rajta, akik csak Melissa McCarthy és Octavia Spencer miatt néznék meg.

A lecsap csapat története egy gonosztevőkkel teli világban játszódik, ahol két elhidegült barátnő szupererőre tesz szert, kiosztanak néhány pofont, és megvédik a városukat.

Dőreség azt mondani, hogy Melissa McCarthy ne lenne jó színésznő: többször is bizonyította már, hogy milyen kiváló komika, és drámai alkotásban is megállja a helyét. Pályája során két Oscar-jelölést is begyűjtött már, míg partnere, Octavia Spencer két jelöléssel és egy díjjal büszkélkedhet. A két díva már önmagában is egy garancia lehetne arra, hogy valami értékelhetőt fogunk látni, de sajnos a film előzetese már nem ezt tükrözte.

Egy szórakoztató marhaság, ami kicsivel több, mint másfél órára ki tud kapcsolni, és meg tud nevettetni.

Ezzel a gondolattal a fejemben, és elvárások nélkül ültem le A lecsap csapat elé, de őszintén megmondom, nem bírtam végignézni. Feltevődhet az olvasóban a kérdés, hogy hogyan alkothat valaki véleményt egy filmről, amit nem is nézett végig. Nos, úgy voltam vele, hogy ha az első 73 percben semmi értékelhetőt és szórakoztatót nem kaptam tőle, akkor ez az utolsó 20 percben sem fog változni.

Bírom Melissa McCarthy-t, több filmjét is meg tudom nézni újra és újra – elsősorban Paul Feig filmjeire gondolok (Koszorúslányok, Női szervek, A kém) –, de a férje által rendezett A lecsap csapat-ban nemhogy a színészkedés, de még a ripacskodás szintjét sem üti meg; és sajnos ugyanez mondható el Octavia Spencerről is. Mindkét színésznőből árad az izzadságszag, ami nem a szuperhősgúnyájukból érződik, sokkal inkább az erőltetett alakításukból, hogy valami vicceset és szupert nyújtsanak.

A film viszont se nem szuper, se nem vicces: igaz, a minimális akciójelenetek viszonylag jól meg vannak koreografálva, de semmi látványost és élvezetest nem tudnak nyújtani, míg a film humorkészlete kimerül vérgáz poénokban, megmosolyogtatásra is képtelen helyzetkomikumokban, és nyers csirkehús zabálásban.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy A lecsap csapat egy értékelhetetlen szemét, aminek első 5 perce talán még bizakodásra adhat okot, de aztán egyre többször tesszük fel magunkban azt a kérdést, hogy

ezt miért kellett megcsinálni?

Hiába a jól összeválogatott szereplőgárda, és hiába az egyszerű történetben rejlő lehetőségek, amelyeket végül semmilyen formában sem használtak ki, A lecsap csapat egy szánalmas és bűnrossz filmalkotás lett, aminek megtekintése olyan érzést válthat ki a nézőből, mintha hozzávágtak volna egy iskolabuszt a szomszéd városnegyedből.

A film megtekinthető a Netflixen. Figyelem! Csak saját felelősségre!