Megérte várni Godzilla és Kong epikus összecsapására – Godzilla Kong ellen-kritika

2014-ben új életre kelt Godzilla, majd a stúdió évekkel később King Konggal gyarapította az akkor megalapozott szörnyes világot. Szinte már az első pillanattól kezdve utalgattak rá, hogy egyszer összecsap a mozi két legikonikusabb szörnyetege, most pedig végre elérkezett a nagy nap, ugyanis Adam Wingard (Death Note) elhozta nekünk a Godzilla Kong ellen című látványfilmet, amire már oly sokan vártunk.

Valljuk be, a történet teljes mértékben lényegtelen ennél az alkotásnál, ugyanis mindenki csak Godzilla és Kong epikus, brutális küzdelmére kíváncsi, és ezt a rendező is tudja: nem erőlteti annyira az érdektelen, ostoba emberi szálakat, hanem ráfekszik a látványra, és olyan csatajeleneteket hoz nekünk, hogy tátott szájjal nézzük őket.

A két titán szinte mindenhol egymásnak feszül, amit elképesztően élvezetes nézni, csupán az furcsa, hogy Godzilla a film túlnyomó részében egy kifejezetten negatív karakter, pedig eddig hősként kellett tekintenünk rá, és neki szurkoltunk. Ettől függetlenül nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezen is felesleges rágódni, hiszen megkapjuk azt a csatát, amire mindig is vágytunk.

Kép: Godzilla Kong ellen / ProfiMedia

A műben amúgy olyan színészek szerepelnek, mint a Godzilla II - A szörnyek királya című alkotásban is látott Millie Bobby Brown és Kyle Chandler, illetve most csatlakozott hozzájuk Alexander Skarsgard, Rebecca Hall, Eiza González illetve többek között Demián Bichir is, akik valójában csak azért vannak itt, hogy ne animációs filmként tekintsünk a végeredményre. Szóval ne várjunk tőlük jellemfejlődést, érzelmet, vagy bármi olyasmit, ami miatt minimálisan is érdekelne minket a sorsuk.

Egy szörnyes látványfilmnél az a legfontosabb, hogy azt kapjuk, amit várunk, és jelen esetben ez nem más, mint a nagy, szemet gyönyörködtető harcok. Nagy szerencsénk van, ugyanis itt szinte csak azzal ajándékoznak meg minket a készítők, ráadásul úgy, hogy közben nem játszanak a türelmünkkel, hanem egyből belecsapnak a kaiju-lecsóba, és csak úgy záporoznak a pofonok.

A vizuális effektusok fantasztikusak, Adam Wingard pedig tökéletesen tudja, hogyan kell úgy elkapni egy pillanatot, hogy egyszerre legyen grandiózus és lélegzetelállító. A remek operatőri munkának köszönhetően úgy érezzük, hogy mi is az akció részesei vagyunk, hol egészen intim közelségből, hol biztonságos távolságból.

Kép: Godzilla Kong ellen / ProfiMedia

Természetesen rengeteg hatalmas hibája is van ennek az alkotásnak, hiszen tényleg csak időhúzás az összes emberi történetszál, maga a megvalósítás sem túl kreatív/stílusos, illetve nem egy végső összecsapásnak, hanem csupán egy állomásnak hat, amit közel két órán keresztül bámulunk – de még így is annyira jó élmény, hogy egyszerűen képtelenség csalódni, mert tökéletesen kielégítő, amit kapunk.

A Godzilla Kong ellen már most az év látványfilmje, ami a műfaj összes negatívumát és pozitívumát felsorakoztatja, miközben megadja a nézőknek azt a katartikus élményt, amit csak a filmtörténelem két legikonikusabb szörnyetegének gigantikus összecsapása adhat. Szóval összességében látványos, szórakoztató és buta – pont, ahogy szeretjük.

Egyenesen kihagyhatatlan ez a mű még úgy is, hogy „csupán” egy agyatlan popcorn film, viszont hatalmas erénye, hogy arra a röpke két órára tökéletesen kikapcsol minket. Nehezen lehetett volna Godzilla és King Kong bunyójából jobb filmet összehozni, szóval elégedettek lehetünk Adam Wingard munkájával, aki megadta a rajongóknak, ami jár: egy emlékezetes, óriási harcot.