Igen nap: habkönnyű családi szórakozás Jennifer Garnerrel – kritika

Néha kell az embernek egy végtelenül egyszerű, könnyed, kedves kis film, amiben aranyos a humor, láthatóan jól érzik magukat a színészek és egy pillanatig sem kell gondolkodnunk rajta. Nos, az Igen nap pontosan ilyen, de a saját kategóriáján belül viszont egy határozottan jó darab, hiszen nem idegesítő, van benne tanulság és tényleg képes kikapcsolni a nézőt.

Allison (Jennifer Garner) és Carlos (Edgar Ramírez) régebben egy határozottan bátor, bevállalós pár voltak, majd megszülettek a gyerekek, és az igeneket felváltották a nemek. A kölykök túl szigorúnak tartják őket, ezért arra a döntésre jutnak, hogy változtatnak a dolgokon, és kipróbálják az igen napot, amikor a gyerkőcök minden kérésére igent kell mondaniuk (persze bizonyos határokon belül) – de azt nem is sejtik, hogy ebből mekkora káosz lehet.

Jennifer Garner cuki, de fenyegető anyukaként igazán elemében van, Edgar Ramírez pedig meglepően jó a laza apuka szerepében, pedig ő általában jóval komolyabb filmeket szokott vállalni, szóval egészen üdítő így látni őt. A gyerekek is remekelnek és maga az ötlet is működőképes, viszont abban rejlik igazán az alkotás ereje, hogy egy pillanatig sem akarja megváltani a világot, csupán az a célja, hogy 1,5 órán keresztül ellazuljunk.

Kép: Edgar Ramírez, Jenna Ortega, Everly Carganilla, Julian Lerner és Jennifer Garner az Igen nap című filmben / via indiewire.com

A rendező, Miguel Arteta (Egy igazán csodás nap, Lázongó ifjúság) pontosan annyi stílust csempész ebbe a műbe, amennyi ahhoz kell, hogy érezzük, az Igen nap odafigyeléssel és törődéssel készült. Akármennyire is egy tipikus családi filmről van szó, ami a létező összes klisét felhasználja, végig átjön, hogy van benne szív és lélek – szóval emiatt lesz kicsit szerethetőbb, mint az ehhez hasonló alkotások.

Az Igen nap egy több mint korrekt családi vígjáték, ami vicces, kalandos és szívmelengető. Újdonsággal ugyan nem szolgál, de így is remek szórakozást nyújt, és már a Jennifer Garner-Edgar Ramírez páros miatt is érdemes megnézni.

Külön ki kell emelni a fantasztikus mellékszereplőket (a magányos rendőrt, a fura tesitanárt, és a még furább mentőst), illetve azt, hogy hiába egyszerű az alkotás üzenete, azt legalább nem irritáló módon, a torkunkon lenyomva közlik velünk. Így az Igen nap nem csupán azt „tanítja meg” nekünk, hogy szülőként muszáj egy idő után elengedni, és szárnyalni hagyni a gyerekeket, hanem azt is, hogy néha pontosan egy ilyen könnyű családi filmecske kell a lelkünknek – amiben egyebek között gyomorrontásig eszik a gigantikus adag fagylaltot, illetve habbal árasztják el az egész házat.