Egy magyar film, amely szívfacsaró őszinteséggel mesél a 48-as szabadságharcról - vérgőzös, lovas road movie: 80 huszár kritika

A 80 huszár egy magyar filmdráma, egy történelmi film, amelynek a forgatókönyvét Sára Sándor és Csoóri Sándor írta, a filmet pedig Sára Sándor rendezte. A történetet a Lenkey-huszárok diadalmas hazatérése inspirálta, de a filmben az ő sztorijuk csak egy alapanyag, amelyet a szerzők átgyúrnak, meglehetősen átformálnak, hogy a végén egy elképesztő drámába fussanak bele a huszárok.

A történet alapszituációja szerint '48 tavaszán egy Galíciában állomásozó magyar huszárezred felmondja a császárnak tett esküjét, és a huszárok úgy döntenek, hogy átvágnak a Kárpátok bércein, és hazatérnek. Viszi őket a honvágy és a forradalom híre is. Azt gondolják, hogy otthon van rájuk nagyobb szükség. A huszárok közül akadnak azért olyanok, főleg a vezetők, akik nem gondolják ezt teljesen így, a drámai feszültség tehát már az elején adott.

Végül a csapat elindul Magyarország felé, és elkezdődik egy néhol gyorsításokkal operáló, lassan hömpölygő, magyar, menekülős lovas road movie.

80 huszár, és a nyomukban rengeteg osztrák katona, akik el akarják őket kapni, mivel a csapat a parancsmegtagadással és a szökéssel főben járó bűnt követett el, sorsuk nem lehet kétséges, ha az osztrákok elkapják őket.

Az út emberfeletti összpontosítást, kitartást, monotonitástűrést és empátiát követel tőlük. Nemcsak az elemekkel, de saját maguk démonaikkal is meg kell küzdeniük. És ez nem mindig bizonyul egyszerűnek. Ahogy az éhség és a téboly fokozódik, úgy egyre inkább megbomlik a csapat egysége is. A császári erők pedig folyamatosan a nyomukban loholnak. 

A film 1978-ban jelent meg, és a hatvanas-hetvenes évek megannyi történelmi ihletettségű mozijához hasonlóan

itt sem nehéz kiolvasni az utalásokat az elbukott 1956-os forradalomra. Ez a nemzedék még a bőrén érezte a nagy forradalom hegeit. Elég csak említeni a kor egyik legjobb filmjét, Jancsó igazi csúcsteljesítményét, az 1965-ben bemutatott Szegénylegények című filmet.

Viszont a 80 huszárt 21. századi szemekkel simán tudjuk úgy is nézni, mintha egy melankólikus magyar road movie lenne, megannyi hosszú beállítással, amely szereplőink reménytelen menetét hivatottak szimbolizálni. 

Ez a film egy zseniális alkotás, amely ugyan a forradalom hevületével, katonás-huszáros formában, de mégis elképesztő mélységben hozza hozzánk közel a '48-49-es szabadságharcot. Nincs pátosz és felesleges (mellverő) nacionalizmus, nincs máz és nincs dicsőséges forradalom. Itt az emberi drámák mélységeibe nyerünk betekintést egy olyan korszakban, amikor Magyarország hivatalosan nem létezett, hanem egy nagy birodalomba olvasztva leledzett. A résztvevők nem tudhatták, hogy mi sül ki a szabadságharcból, és még a túlélők is azt gondolhatták a világosi fegyverletételnél, hogy elbuktuk a nagy esélyt a szabadságra.

Pedig minthogy a történelem később megmutatta, '48 nélkül nem született volna meg a '67-es kiegyezés. A Habsburgok Birodalma ugyanis a 19. század közepén megroppant, és a legnagyobb roppanást a magyar szabadságharc okozta neki.