A Fehér Tigris: a mocsokból csak mocskosan jöhetsz ki – kritika

Megérkezett Netflixre Ramin Bahrani (99 Otthon) legújabb filmje, A Fehér Tigris, ami Aravind Adiga könyve alapján készült, és a dráma, illetve krimi elemeit ötvözi annak érdekében, hogy feszültnek, és érdekesnek találjuk „hősünk” történetét. A rendezőnek ugyan sikerült kifejezetten hatásos alkotást készítenie, de sajnos egy nagyon negatív dolgot próbál követendő példaként eladni nekünk, és ez nem igazán működik.

A Fehér Tigris egy Balram (Adarsh Gourav) nevű fiatal férfiről szól, aki India szegényebb részén él, és hiába van benne potenciál, hogy maga mögött hagyja a szörnyű életkörülményeket, folyton hátráltatják őt. Amikor a környék legbefolyásosabb emberének fia, Ashok (Rajkummar Rao), és annak felesége, Pinky Madam (Priyanka Chopra) sofőrt keres, azonnal ki akarja használni a lehetőséget, és hazugságok, átverések árán, de sikerül közel kerülnie a családhoz. Viszont, amikor megérzi a gazdagság ízét, ő is kedvet kap hozzá, és nem fél megtenni még a legszörnyűbb dolgokat sem annak érdekében, hogy új életet kezdjen.

Ez alapból lehetett volna egy inspiráló film is, ami jó érzéssel tölti el a nézőt, és megmutatja, hogy akaraterővel, jósággal és tisztelettel bármit elérhet az ember, de nem így lett. Helyette kaptunk egy egészen önző, és gonosz főszereplőt, akinek valamiért mégis szurkolnunk kéne, de ez esélytelen, akármennyire is sajnáljuk őt néha.

Kép: Adarsh Gourav, Priyanka Chopra és Rajkummar Rao A Fehér Tigris című filmben / via indianexpress.com

Ebben a filmben nem találunk egyetlen szimpatikus karaktert sem, így sajnos kicsit sem érezzük át a drámát. Csak közönyös megfigyelők vagyunk egy olyan élettörténetnél, ami igazából bárhogy végződhetne, mert annyira nem érdekel minket a szereplők sorsa. Balramot tényleg sokszor megsajnálhatjuk, mikor látványosan megalázzák őt, de szinte rögtön elengedjük, mikor valami szemétséget csinál, szóval nem éppen szerencsés, ahogy őt kezelik a készítők.

A Fehér Tigris végig azt sugallja számunkra, hogy nem kell jó embernek lennünk ahhoz, hogy végül győztesek legyünk. Ha kellő kitartás és hatalomvágy van bennünk, akkor elérhetjük a céljainkat, de ennek az a feltétele, hogy bemocskoljuk a kezünket.

Ez pedig nem nevezhető éppenséggel pozitív üzenetnek, ennek tudata pedig végig meggátol minket abban, hogy kicsit is jól érezzük magunkat a film megtekintése közben, hiszen izgalom helyett kényelmetlenséggel szolgálnak azok a jelenetek, amiknek általában valami sunyi, szenvedős dolog a csattanójuk.

Kép: Adarsh Gourav A Fehér Tigris című filmben / via indiewire.com

A színészek jó alakítást nyújtanak, és Adarsh Gourav átalakulása is látványos, pedig nagyon nehéz dolga volt: úgy kellett legalább minimális szinten szerethetővé tennie egy figurát, hogy tényleg semmi segítséget nem kapott a forgatókönyvtől, ami ráadásul amúgy sem volt különleges, vagy kidolgozott – kár érte, pedig sokkal ütősebb is lehetett volna ez.

A Fehér Tigris nem egy jó élmény, viszont ennek ellenére is vannak benne erős, elgondolkodtató részek, csak kár, hogy azokkal nem kezd semmit. Az egész film ott vérzik el igazán, hogy egyáltalán nem kedveljük a főszereplőt, mivel rettenetes értékrendet képvisel, és visszataszítóan viselkedik – de mégis jutalomban részesül, mintha ez normális lenne.

Tényleg rengeteg potenciál volt ebben az alkotásban, de kicsit sem használták ki a készítők. Viszont még ezek mellett is érdemes egyszer megnézni, hiszen viszonylag érdekes képet mutat Indiáról és az ottani társadalmi különbségekről, de az mondjuk probléma, hogy egy ilyen ígéretes filmnél leginkább csak ezt lehet kiemelni pozitívumként.

A Fehér Tigris már elérhető Netflixen, itt lehet megtekinteni az előzetesét: