Come Play-kritika: Na és te lennél Larry barátja?

Minden rövidfilmes rendező arra vágyik, hogy egyszer elkészíthesse első nagyjátékfilmjét; és ha ez ráadásul egy korábbi kisfilmjéből valósulhat meg, az nagy előrelépést jelent a számára. Az elmúlt 20 évben számtalan horrorfilm született úgy, hogy az eredetileg egy rövidfilmnek készült, majd az alkotók azzal, mint egy precízen kidolgozott és technikailag is (fél)profin összerakott rendezői koncepcióval, elkezdtek házalni különféle filmstúdióknál, hogy így szerezzenek támogatást a nagyjátékfilmjükre.

James Wan így alkotta meg például az azóta nyolc filmes franchise-vá bővült Fűrészt, vagy David F. Sandberg az Amikor kialszik a fényt. Jacob Chase szakmáját tekintve vágó, de emellett komoly érdeklődést mutatott a rendezés felé is, így aztán 2004-től kezdve több rövidfilmjét is maga vágta és rendezte. Első nagyjátékfilmjét 2010-ben csinálhatta meg, ez volt A köpönyeg című romantikus-dráma, de nem ez volt számára az igazi ugródeszka, hanem a 2017-es Larry című kisfilmje, ami egy olyan meg nem értett szörnyről szól, aki az okoseszközökön keresztül jön át a mi világunkba, hogy egy igaz barátot szerezzen magának.

A végeredmény annyira elnyerte az Amblin Partners tetszését, hogy nem sokkal később zöldutat adtak Chase-nek, hogy elkészítse belőle a nagyfilmet. Producerként pedig csatlakozott a projekthez Andrew Rona és Alex Heineman, akik többek között a Non-stop producerei is voltak, de Rona még Wes Cravennel is dolgozott együtt az 1996-os Sikoly-ban.

2020-ban aztán el is készült a Come Play (Gyere játszani), ami október végén debütált először Svédországban, majd pár nappal később Amerikában is, de Magyarországra mind ez idáig nem jutott el. Jacob Chase filmje a napokban került fel az internetre feliratos verzióban, így most már bárki meg tudja nézni.

Oliver egy autista kisfiú, aki telefonon keresztül tud csak kommunikálni a szüleivel és az iskolában, de barátai nincsenek. Egyszer csak a készüléken keresztül megszólítja őt Larry, a meg nem értett magányos szörny, aki egy barátra vágyik. Miután a szülei felfigyelnek a furcsa jelenségekre maguk körül, mindent megtesznek azért, hogy Larry ne juthasson ki a saját világából, és ne tudja magával vinni Olivert.

Bár elsőre egy létező rémtörténetnek tűnik, és a film megtekintése után magam is rögtön utána néztem, de a meg nem értett szörnyek és Larry meséje csak egy kitalált gyerekkönyv, ami kevesebb rémülettel akár valós szerzemény is lehetne. Valószínűleg Jacob Chase-nek még nem voltak ilyen tervei, mikor a rövidfilmet készítette, de a nagyfilmnél rájött arra, hogy mi lehet az a kapocs Oliver és Larry között, amit a néző is meg tud érteni, ezáltal a rendező eléri azt, hogy meg tudjuk érteni a magányos szörnyet, aki meg akarja védeni a kisfiút, akár a saját szüleitől is.

Hiszen Oliver családja semmit sem szeretne jobban, csak hogy a fiuk normális lehessen. Larry viszont semmi ilyesmit nem várna el tőle, pontosan ezért szemeli ki a barátjának, mert meglátja azt, hogy ő és Oliver mennyi mindenben hasonlítanak egymásra. Ezzel szemben ott van Oliver, akinek a szülei mindig veszekednek, barátai nincsenek, így egész nap csak Spongyabobot néz, és magányos. Majd egyszer csak megjelenik neki Larry, aki a barátja akar lenni, és nyilván ez egy autista kisgyermek számára sokat jelent, még akkor is, ha Larry egy rendkívül taszító, ocsmány szönyeteg, de elfogadja őt olyannak, amilyen.

Itt jön elő az, hogy a Come Play tulajdonképpen egy újraértelmezett, horror köntösbe csomagolt mese egy kisfiúról és az ő „képzeletbeli barátjáról”. Nyilván Larry nem tekinthető képzeletbelinek, hiszen nem csak Oliver fejében létezik, de a szörny háttértörténetében, a közte és a fiú közötti kapcsolatban, és az egész cselekményben felfedezhetők azok az elemek, amelyekre ezek a sztorik épülnek. Ezzel magyarázható az is, hogy a Come Play nem egy szokványos horrorfilm, hiszen egyáltalán nem brutális és véres; Amerikában is PG-13-as besorolást kapott, és ha egyszer a hazai mozikba is megérkezik, itt sem fog kapni 16-os karikánál többet.

Az már most kijelenthető, hogy a horrorfilmekért rajongók körében nagyon megosztó lesz ez a film, hiszen gyakorlailag semmit sem kapnak meg, ami miatt a műfaj kedvelőjévé váltak, persze azt mindenkinek magában kell tisztáznia, hogy számára mitől jó egy horrorfilm, vagy hogy egyáltalán mit vár egy horrorfilmtől. A Come Play-t inkább egy rémmesének lehet tekinteni, amiről nem lehet azt mondani, hogy hibátlan lenne, hiszen itt is gyakran kiütköznek azok a dramaturgiai bakik, amelyek a mostani horrorfilmek jelentős részéről elmondhatók; ezek közül az egyik a rosszul megírt karakterek.

Azzal nem árulok el nagy titkot, hogy az Olivert alakító Azhy Robertson-ra van építve az egész történet, de Larry is egész sok szerepet kap. Jacob Chase ügyesen adagolja a szörny háttértörténetét a nézőnek, így mindig megtudunk valami plusz információt róla, ami ugyan semmi váratlant nem tartalmaz, de legalább folyamatosan felfrissíti a cselekményt, és nem válik unalmassá. Ezzel szemben a felnőtt karakterek olyan ostobára vannak megírva, mintha a műfajon belül létezne egy olyan íratlan szabály, hogy ha gyerekszereplőket vonultatunk fel egy filmben, akkor a felnőtt karakterek kizárólag alattuk helyezkedhetnek el mind a szerepük, mind az értelmiségi szintjük szempontjából.

Ami pozitívumként hozható fel a Come Play-nek, az az, hogy Chase egy olyan lezárást választott, ami sokkal kevésbé kiszámíthatóbb, így a nézőt akár meg is lepheti a rendező döntése, de ugyanakkor csalódást is tud okozni nekik.

Az igazat megvallva semmit nem vártam ettől a filmtől, valószínűleg ezért tudott elszórakoztatni. Nem egy korszakalkotó horrorfilm, de egy tisztességesnek mondható rémmese, ami persze mozik nélkül nem tudta behozni még a 9 millió dolláros gyártási költséget sem, de ez nem az alkotók hibája. Úgy gondolom, nagy potenciál van még ebben az alapötletben, így remélem, Jacob Chase kap még lehetőséget bizonyítani, és útjára indít egy olyan franchise-t, amelynek minden fejezetének középpontjában egy Larry-hez hasonló szörnyeteg áll majd. Aztán ki tudja, lehet pont ebből nőne ki az új horrorfilmes univerzum, a Meg nem értett szörnyek-franchise.

A Come Play már elérhető digitálisan, a film előzetese, és az eredeti, Larry című rövidfilm alább tekinthető meg.