Karácsonyi krónikák 2-kritika: Kurt Russell Mikulásként elhozta az idei év legjobb karácsonyi filmjét

Bár már 2018-ban bemutatták a Karácsonyi krónikák első részét, csak idén, a folytatás előzetesének megtekintése után döntöttem úgy, hogy adok egy esélyt a Kurt Russell-féle Mikulásnak. A film után arra jutottam, hogy egy igazi hiánypótló alkotást láttam. Tudniillik a Télapóról szóló filmek egy időre teljesen eltűntek az éterben, és a helyüket a gyakran elcsépelt, agyament vígjátékok vették át, melyekből az idei évre is jutott bőven (lásd Alkalmi randevú, Karácsonyi cserebere 2.).

Persze nehéz már újat mutatni a Mikulás-mítoszban, a Karácsonyi krónikák-nak mégis sikerült. Kár is lenne tagadni, hogy az ünnep mostanra teljesen elszakadt Szent Miklóstól, és a tömegkultúra alaposan átalakította a keresztély legendát, melynek következményeként az ajándékhozó Mikulás elüzletiesedett. Ma már az angolszász területeken vajmi kevés gyerek tudja, hogy ki is volt az a myra-i püspök, aki ajándékot osztott a szegényeknek és a gyerekeknek.

A Karácsonyi krónikák azonban visszahozta a köztudatba Szent Miklóst, éppen ezért volt az, hogy Kurt Russell rendszeresen kikérte magának, ahogy a Coca-Cola reklámfelületeken, nagy pocakkal ábrázolják őt, és folyamatosan hangoztatta, hogy sohasem mondja azt, hogy

Ho-ho-ho!

Két évvel az első rész után pedig megérkezett a várva várt folytatás, ami bizonyos szempontból továbbra is követi a Télapu-filmek struktúráját, mégis egyedi, és friss tud lenni.

A történet szerint Kate Pierce nincs kibékülve az anyja új barátjával, ezért nem is akarja velük tölteni az ünnepeket. Azt kívánja a Mikulástól, hogy segítsen neki elmenekülni onnan, de az öreg Szent Miklós helyett egy gonosz manó, Belsnickel juttatja el a lányt és kis barátját az Északi-sarkra, hogy véghez vigye ördögi tervét, és örökre eltörölje a karácsonyt.

Az első rész után fokozott kíváncsisággal vártam a folytatást, hiszen az előző filmet is íróként jegyző Matt Lieberman mellé csatlakozott a Reszkessetek betörők!, valamint a Harry Potter 1. és 2. részét rendező Chris Columbus, aki producerként már a 2018-as projektben is részt vett, de Clay Kaytis távozásával a rendezői feladatokat is magára vállalta. Ez kétségkívül jót tett az alkotásnak, hiszen Columbus már tapasztalt vén róka a karácsonyi filmek terén; a fentebb említett klasszikuson kívül közreműködött a Kelekótya karácsony-ban és az Arnold Schwarzenegger főszereplésével készült Hull a pelyhes-ben is.

Természetesen visszatért az első film zenéjét szerző Christophe Beck is, aki számtalanszor bizonyította már, hogy milyen tehetséges művész – elég csak a Jégvarázs-filmek zenéire gondolni.

A kiváló alkotókból álló stáb tisztában volt vele, hogy ha még sok Karácsonyi krónikák-filmeket akarnak csinálni, akkor meg kell ugraniuk az előző rész szintjét. És mi mással lehetne ezt megtenni, mint azzal, hogy a történet jelentős részét az Északi-sarkon található Mikulásfaluba helyezik. No, meg szükség lesz egy negatív karakterre, aki bosszút akar állni a Mikuláson, és tönkre akarja tenni a karácsonyt.

Ő Belsnickel, egy rossz útra tévett manó, aki az öt fő manóbűn elkövetése miatt emberré vált. Bár a film feliratos előzetesében Krampuszként nevezik meg, valójában semmi köze a patás, ördögszerű figurához. Éppen ezért előre megnyugtatok mindenkit, hogy a Deadpool 2-ből ismert Julian Dennison szerepeltetésével nem egy félresikerült Krampusz-castingról van szó, hanem egy félresikerült értelmezésről; tudniillik bizonyos legendák szerint Krampusz a Mikulás állandó kísérője, aki virgácsot visz a rossz gyerekeknek, és félelmet kelt bennük, de ebben a filmben ez a lény nem kapott szerepet – talán majd a harmadikban. És ugyan Belsnickel szintén a Mikulás egyik kiemelt segítője volt manóként, attól, hogy gonsszá vált, még nem lett belőle Krampusz.

Bár Kurt Russell és Goldie Hawn remekül mutatnak együtt Mr. és Mrs. Clausként – amelynek oka nyilván az is, hogy a való életben is egy párt alkotnak –, a történet egy bizonyos ponton elválasztja őket, és külön küldetésre küldi őket a két kisgyerekkel együtt. Először kicsit megrémültem, hogy a film közel két órás játékidővel rendelkezik, de a cselekmény annyira tömör és pörgős, hogy észre se vesszük, és már a stáblistát nézzük. Hatalmas erény, hogy a történet egyetlen pillanatra sem válik vontatottá vagy unalmassá, mindig történik valami, ami továbbra is fenntartja az érdeklődésünket. Külön kiemelném, milyen jó volt látni, hogy egy amerikai Mikulás-filmben végre megjelenik az eredeti Szent Miklós-történet is, ezáltal a mai generációs gyerekek is pontosan tisztában lehetnek azzal, hogy honnan is ered ez a csodálatos legenda.

A Karácsonyi krónikák 2. része méltó folytatása az előző filmnek, ami folyamatosan újat tud mutatni és semmiképp sem akarja majmolni az eddig látott, Mikulásközpontú alkotásokat. Egy igazi hiánypótló családi film, ami remélhetőleg hamar egy új karácsonyi klasszikussá válik, és őszintén remélem, hogy ugyanezzel a gárdával hamarosan megkapjuk a harmadik részét is. Megtekintését mindenkinek szívből tudom ajánlani, mert egy nagyon szórakoztató történet, amiben Kurt Russell újra felturbózza a karácsony szellemét egy laza rock számmal, de ezúttal nem Elvis Presley-től.

Javaslom, hogy a történet egy bizonyos pontján jól figyeljétek az eseményeket, mert révén, hogy Chris Columbus-ról van szó, természetesen becsúszott egy alaposan elrejtett Reszekessetek betörők!-utalás is.

A Karácsonyi krónikák 2. része már elérhető a Netflixen.