The LEGO Star Wars Holiday Special-kritika: egy szerethető agymenés a messzi-messzi galaxisból

1978-ban, vagyis egy évvel az akkor még csak Star Wars címet viselő Egy új remény bemutatása után készült egy Holiday Special, amiben Han Solo próbálta eljuttatni barátját, Chewbaccát a családjához a wookie-k bolygójára, a Kashyyk-ra, ahol a nagyjából karácsony idejére eső Élet Napjára készültek. A Birodalom azonban útjukat állta, így Chewie felesége folyamatosan aggódva hívogatta Luke-ot, Leia-t, és a többieket, hogy tudnak-e valamit a férjéről.

Annak ellenére, hogy a minden idők leghitványabb Csillagok háborúja-filmjeként vonult be a történelembe – bizony, még Az utolsó Jediket és a Baljós árnyakat sem gyűlölik ennyire a rajongók –, valahogy mégis sikerült egy örökzöld klasszikussá válnia, amit valaki azért néz meg, mert ettől lesz karácsonyi hangulata, vagy azért, mert valami egészen különös perveziója van, és azon kisebbségbe tartozik, akik rajonganak érte.

Teljesen érthető volt tehát, hogy egyesek felháborodtak azon, hogy az új trilógia után a Disney újra meg akarja erőszakolni kedvenc sci-fi franchise-ukat, és egy újabb Holiday Special-t készítenek hozzá, mégpedig Legos változatban. Természetesen voltak, akik már a film előzetese után azt gondolták – és magam is ezt a tábort erősítem –, hogy bár egy olyan alkotás lesz, ami abszolút nem fog illeszkedni a Kánonba (a Star Wars univerzumának központi, a Lucasfilm által hivatalosnak tekintett cselekménysorozata), mégis valahol egy, a Skywalker kora után játszódó, szórakoztató kis szösszenet lesz, amiben jóval kisebb hangsúlyt kap az Élet Napja, és sokkal inkább arról fog szólni, hogy a Disney és a Lucasfilm egy kicsit kifigurázza magát, és velünk együtt jól kiröhögjék magukat.

Most, hogy láttam a filmet, azt mondhatom, hogy ez az elképzelés abszolút bejött, és megvallva az őszintét – jól elszórakoztam rajta. Na, de lássuk, miről is szól ez a Holiday Special!

Rey elhatározta, hogy Jedit farag Finn-ből, de időközben az az érzése támad, hogy ő mégsem jó Mester. Hiába lapozgatja a régi Jedi-kódexeket, amiket még az Ahch-To-ról hozott el, nem érti, hogy barátja miért nem képes mellette fejlődni. Ezért útra kel BB-8-tel, hogy felkutasson egy régi Jedi Templomot, ahol megtalálja a kulcsot a galaxis múltjához. Ahogy Rey ide-oda ugrál a Skywalker Saga filmjeinek történései között, teljesen összekuszálja a dolgokat, ráadásul az Uralkodó és Darth Vader is folyton a nyomában vannak, hogy megszerezzék tőle a mágikus kulcsot, és azzal vonják irányításuk alá az egész galaxist.

„A találkozás időparadoxont hoz létre, melynek következtében olyan láncreakció keletkezhet, amitől felborul az egész tér-idő kontinuum, és megsemmisül a világegyetem”

– jutott eszembe ez a klasszikus idézet a Vissza a jövőbe 2. részéből, ugyanis elgondolkoztam azon, hogy mit szólna ehhez a filmhez a Christopher Lloyd által alakított Doki. De biztos eleresztene legalább egy „Magasságos egek!"-et.

Néhányszor nekem is ez a mondat fordult meg a fejemben, és omlottam bele a saját tenyerembe. No, nem azért, mert annyira fájt volna mindaz, amit láttam, bár hozzá kell tennem, hogy a film telis-tele van óriási, parádés agymenésekkel, pusztán arról van szó, hogy mindazok a logikátlanságok, hibák, és őrültségek, amiket leginkább az új trilógia követett el, ebben a filmben újra pofon vágják az embert; csak annyi a különbség, hogy mindezt most azért teszi, hogy felhívja a néző figyelmét, hogy

„Hahó, nézd, most éppen saját magunkat köpjük szembe!”

De nem csak a Disney-féle trilógia kapcsán érkeznek a LEGO-filmektől megszokott, szemtelen poénok és utalások. Hogy csak néhány példát mondjak, ami már az előzetesben is benne volt: a sokat emlegetett „Ki lőtt először?”, Kylo Ren meztelen felsőteste, Baby Yoda mérhetetlen cukisága, és az elmaradhatatlan kék tej is „komoly” szerepet kap a cselekményben.

Persze a film nem csak a poénkodásról és a kiparodizálásról szól. Van egy kis önálló története, ami tartogat egy kis tanulságot is, amivel ki más szembesítené a főhőst, mint a narrátorként is közreműködő Yoda mester. A cselekmény folyamatosan pörög, akciódús, és bár furán hangzik, de még egy LEGO-film is elmondhatja magáról, hogy látványosabb és különb fénykard párbajokkal tud szolgálni a rajongóknak, mint az új trilógia.

Bár nem része a Kánonnak, mégis ez a mindössze 44 perces filmecske sokkal jobban összefogja az egész Skywalker Sagát, mint a 9. epizód. Bizonyos szempontból többet tud nyújtani akció és Star Wars-hangulat terén, mint az új trilógia, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szórakoztam rajta jól.

A LEGO Star Wars Holiday Special egy fényévekkel jobban sikerült és vállalhatóbb alkotás lett, mint a 42 évvel ezelőtti kabaré, ami bár elég rövid, mégis van egy önálló és kerek története, pimasz humora, továbbá látványos és szórakoztató jelenetei. Karácsonyi ráhangolódásnak semmiképp sem nevezném, mert mint tudjuk, a messzi-messzi galaxisban nem ünneplik a karácsonyt, de mégis elfogja az embert az ünnepi hangulat, mikor Rey és Darth Vader éppen nem ide-oda ugrálnak az időben, és viaskodnak a galaxis múltjának ajtajait nyitó kulcsért. Mind a Star Wars-, mind a LEGO-filmek rajongói számára egy laza szórakozást tud nyújtani, ha a néző is úgy akarja.

A film már elérhető az interneten.