Te is zombi vagy, a szomszéd néni is, de még a kis hörcsögöd is az!

A zombik az utóbbi két évtizedben biztos pozíciót szereztek maguknak a popkultúránkban, mondhatni bebetonozták oda lassan mozgó lábacskáikat, így nem is meglepő, hogy szinte minden szcénában feltűnnek. Még ott is, ahol nem várnánk. Dehát nincs ezzel baj, ez a zombik sajátossága.

Szóval, mindig nézz magad mögé legalább még egyszer, ha azt gondolod, hogy minden a legnagyobb rendben van!

A zombikultusz amúgy eredetileg Haitihez kötődik, és innen ível a karrierje egészen napjaink egyik leghíresebben bő lére eresztett sorozatáig, a The Walking Dead-ig.

Haitin a vudu szellemében, amelyet az Afrikából ide behurcolt afroamerikaiak terjesztettek el, úgy tartották, hogy a zombik lélek nélküli holttestek, amelyeket a varázsló fel tud támasztani. Később Haiti 1804-ben egy felkelés során függetlenedett a franciáktól, akik a vereséget az itt élő vad, természetfeletti erővel rendelkező népek természetfeletti erejére akarták hárítani. És a propaganda már akkoriban is jól működött, elsősorban a vudut használták fel a franciák, hogy megmutassák a világnak, miféle népek élnek itt, a helyet jobb is elkerülni, hiszen akár zombikkal is összefuthat az ember.

A 19. század polgára pedig nem vágyott efféle élményekre testközelből, elég volt neki a romantika alkotta hidegkirázós művek olvasása is.

Manapság szinte minden zombiábrázolásban egy közös pont található, méghozzá az, hogy arra hivatottak, hogy félelmet keltsenek és elidegenítsenek attól és amitől, amire épp vonatkoznak.

Például Amerikában a mostani elnökválasztás alkalmával mindkét fél hivatkozik egymásra úgy, mintha az ellenfele zombi lenne, akit nem szabad oda- vagy visszaengedni a Fehér Házba. Donald Trump például Halloween előtt efféle trollvideóval tolta tele a közösségi médiát, a demokraták pedig Trump-híveit ábrázolták zombihadseregként:

Bár az ábrázolás sem teljesen jó, hiszen a zombik általában kifakult bőrű, ledörzsölt testű, hiányos fogsorú, hiányzó végtaggal feléd közeledő szörnyetegek, akik rongyos gúnyájukban azért lépegetnek az élőkhöz, hogy leszaggassák a húsukat.

De ez tényleg csak esztétika, és a félelemkeltésen, a szögegyszerű értelmezésén túl a zombi társadalomkritikailag az egyik legjobban használható karakter.

Összességében azaz igazság, hogy a filmkészítők valójában komoly dolgokra használták a zombikat az elmúlt bő nyolcvan évben. Alkotásaikban benne volt az atomháborútól való félelem réme, a faji ellentétek és a fogyasztói társadalom kritikája,

de még a globalizáció miatt rohamosan tejedő (és néha az egész emberiség kipusztításával fenyegető) tömegjárványok is felsejlettek a képkockákon.

A kezdetek

^{Kép: Harpers Weekly (1864) – Vudumágusok elítélése}

Haitit az USA 1915-ben elfoglalta, és az amcsi kutatók rögtön el is indultak, hogy biztonságosan közelről is megnézhessék a vudut, illetve a vuduval szorosan egybefonódó zombulást is. Először az 1920-as években William Seabrook írt le sztorikat, amikor állítólag zombikat vezettek elé Haitin. Mint meséli: 

a zombik döcögve, lassan végezték a munkájukat, a szemük pedig üveges volt, céltalanul bámultak a semmibe.

Seabrook valószínűleg agyonhajszolt munkásokkal találkozott, akiket az amerikai iparosok napi tizennyolc órában, sötét gyárakban dolgoztattak, így annyira talán nem is fura, hogy tekintetükből kihunyt a fény.

Seabrook erre akkor és ott nem gondolt, viszont 1929-ben kiadta a Varázssziget című regényét, amiben már megjelentek a mai értelemben használt zombik is, így a nyugati kultúrkör először olvashatott róluk egy szórakoztató irodalmi mű lapjain.

1932-ben pedig már jött is az első zombis film, A fehér zombi című alkotás, a művet természetesen Seabrook regénye ihlette. A filmben amúgy egy ültetvényes elszereti egy Haitire érkező férfi szerelmét, de a nő nem hajlandó vele szorosabbra fűzni a kapcsolatot, így az ültetvényes gonosz tervet eszel ki, és egy vudumester segítségét igénybe véve a nőt zombisítja, hogy az övé legyen.

A félelmeknek táptalajt adó film teljesen jól jött azoknak a köröknek, akik Haiti gyors nyugatizálását, és a minél erősebb amerikai jelenlétet sürgették.

A zombik hadseregként jönnek

^{Kép: Transfesser.blog.hu}

Majd a második világháború után az amerikai politika változik, és így a zombi jelentése is kissé módosul.

Amerika retteg a vörös veszélytől, a szovjet kémektől, és parázik egy lehetséges hidegháborútól is. Egyes művekben a zombik úgy jelennek meg, mint a szovjetek előretolt hadai, akik lesben állnak, hogy adandó alkalommal elfoglalhassák az államokat. Ráadásul az is megesik a sztorikban, hogy idegen tudósok az USA polgárait szeretnék átváltoztatni zombikká, hogy új uraknak engedelmeskedjenek.

Az 1960-as években alakul ki a popkultúrában ma is leginkább használatos zombi beszédmód, a zombi apokalipszis. 

A hatvanas évek tele vannak belső feszültségekkel, ekkor éli fénykorát a hippi ellenkultúra, ekkor erősödnek meg a polgárjogi küzdelmek, merényletekkel és rengeteg tüntetéssel teli dekád ez, amely mély sebeket ejt az országon.

1968-ban jelenik meg George Romero műfajteremtő eposza, Az élőhalottak éjszakája című film, ami rövid időn belül hatalmas siker lesz. A film tele van aktuális utalásokkal az Amerikát lángba borító faji ellentétekre, és a szöveg végkicsengése is teljesen világos, végre össze kéne fogni, mert ez a túlélés záloga. A moziban feltűnő rengeteg halál és halott egyben utalás is a vietnámi háború elképesztő pusztításaira, amelyben amerikaiak tízezrei vesztették életüket egy olyan ügyért, amit sokan nem is értettek. Ráadásul ekkor már a háztatásokban is megjelent a televízió, az amcsik napi rendszerességgel kaptak beszámolókat a harcok aktuális állásáról.

Egy híres mondás szerint a vietnámi háborút Amerika a tévéképernyők előtt, a polgári nappalikban vesztette el.

Fogyassz!

^{Kép: Haláli hullák hajnala (2004)}

A hetvenes években A holtak hajnalával megjelenik a fogyasztói társadalom kritikája is, a film központi helyszíne egy bevásárlóközpont, ahol zombik és élők közösen hódolnak új vallásuknak, a fogyasztásnak.

A film az esztelen fogyasztás veszélyeire hívja fel a figyelmet.

A zombik a boltokba jönnek, mert hova is mennének máshova, ez volt az a hely, ahova legtöbbet jártak életükben, a holtak pedig a zombiapokalipszis közepette is arról beszélnek, hogy mit kéne ellopni az áruházból, míg tart a zűrzavar. A cikkekre annyira vágynak, hogy még azt is megkockáztatják, hogy zombivá válnak egy ingyen tévéért.

Jönnek a járványok!

^{Kép: Dan of geek}

A nyolcvanas évektől a járványok és vírusok korszaka jött el, terjedt az AIDS, újra feltűnt az ebola, terjedt a madárinfluenza, a zombis filmesek és játékkészítők pedig ezekre kezdtek el reflektálni a műveikben. 1996-ban jelent meg például a Resident Evil, ahol egy gyógyszergyártó cég, az Umbrella Corporation szabadítja a világra a halálos kórt.

A 2000-es években egy teljes emberiséget kipusztító világjárvány fenyegetését már annyira komolyan vették, és mindez annyira összefonódott a zombikkal, hogy zombi apokalipszisre alkalmazható túlélőcsomagként adtak ki komoly célokra szánt műveket.

Mindenki harca mindenki ellen

^{Kép: Hardcoregamerz.blog}

Már csak egy lépés volt hátra, hogy igazából eljussunk oda, ahol ma vagyunk, mikor bárkit zombinak nevezhetünk, merthogy mindenki fél mindenkitől, mivel nem ismerjük egymást.

Törzsekre szakadtunk, csak buborékokban élünk (Social Dilemma című film pont erről szól, hogy a közösségi hálók, hogyan tesznek bele a saját személyre szabott buborékjainkba, amelyeket algoritmusok kevernek), így csak a saját igazunkat halljuk meg, és aki ezzel nem ért egyet, azt a törzsön kívülinek tekintjük. A túlélést pedig csak a saját feltételeinkkel képzeljük el. A másik törzzsel szemben pedig agresszívan lépünk fel, mert nem ismerjük őket, részben erről szól a The Walking Dead című sorozat is.

Összefogásra pedig nincs lehetőség (főleg nem az online térben).

Hát ez a zombi 2020-ban. Zombi vagy te, a szomszéd néni, de még a kis hörcsög is, mivel csak saját magát hallja a saját ketrecében.

^{(Forrás: VOX, Smithsonian, The Rise of Zombies, Múltkor)}