Átkelnél egy szörnyekkel teli világon a szerelmedért? – Love and Monsters-kritika

Sajnos a világjárvány miatt rengeteg olyan alkotás van, amit mozikban akartak bemutatni, de végül csak az internetre érkeztek, és ilyen a Love and Monsters is, amit egyes helyeken Monster Problems címmel mutattak be. Az előzetes egy könnyed, humoros, romantikus sci-fit ígér, amiben egy szerencsétlen srác próbálja megtalálni egykori barátnőjét, de ennél jóval többről van szó.

A film ötlete kifejezetten egyedi, és nem elég, hogy egy különleges, valósnak ható világot épít fel a szemünk láttára, de még azt is elintézi, hogy a főszereplő mellett mi is lélekben részt vegyünk a kalandban, miközben vele együtt nevetünk, szomorkodunk, és reménykedünk a happy endben.

Dylan O'Brien már Az útvesztő-szériában is bizonyította tehetségét, de itt kifejezetten nehéz feladatot kapott, hiszen az egész alkotás sikere rajta múlik, mivel szinte nincs is olyan jelenet, mikor ne látnánk őt. A rendező, Michael Matthews pedig eddig mindössze egy művet rendezett (Marseilles, Dél-Afrika), a Paramount stúdió pedig csak 30 millió dollárt dobott hozzá, hogy csináljon egy egyszerű, látványos, szórakoztató művet – ő pedig túlteljesített, és elhozta az év egyik legjobb filmjét.

Kép: Love and Monsters / via universalmovies.it

Hősünk narrációja bensőségesebbé teszi a Love and Monsterst, mivel gondolatai megismerésével hamar megszeretjük, és megértjük, hogy a rengeteg tragédia miatt lett ilyen félős, biztonságra vágyó srác, akinek csupán egyetlen összeköttetése van a múltjával, és az nem más, mint egykori barátnője, akivel csak néha tudnak kommunikálni a rádión. Persze már magában az is csoda, hogy mindketten túlélték az „apokalipszist”.

Mivel egy igazán jó ember a főszereplő, így mi is örömmel tartunk vele, hogy a szerelem jegyében közösen fedezzük fel a veszélyekkel, és hatalmas szörnyekkel teli Földet. Még jó, hogy a túra elején talál magának egy cuki, okos kutyust, így enyhül egy kicsit a magánya, amit általában poénokkal próbál elnyomni.

Nagyon laza, fiatalos az alkotás hangvétele, mintha csak egy tinifilm lenne – mondjuk lényegében az is –, de mégis szinte horrorisztikus az összes mutáns, és a valós párbeszédek képesek igazi érzelmeket kicsikarni belőlünk, hogy ránk is hasson a cselekmény – így például mi is visszatartjuk a levegővételt, amikor éppen pár centiről szaglássza Dylan O'Brien karakterét egy vérszomjas fenevad.

Kép: Love and Monsters / via nytimes.com

A látvány működik, sok feszült jelenetet kapunk, a humor is jó, viszont kifejezetten példás, ahogy a műfajokat keverik. Végig jelen van a romantika, az akció és a komikus elemek is, de nem lökdösik egymást, hanem tökéletes harmóniában élnek, ami miatt profinak, átgondoltnak tűnik az egész, szóval remek munkát végeztek a készítők.

Leginkább attól lesz maradandó a Love and Monsters, hogy tele van szívvel-lélekkel, és mindig tud egy kis meglepetést okozni nekünk. Hamar beszippant minket különlegességével, hangulatával, így tényleg szinte megkaptunk az év eddigi legjobb filmjét, amiben minden benne van, ami kell.

Egyszerűen annyira ellenállhatatlan, és szerethető lett ez az alkotás, hogy öröm nézni, és emiatt bőven kiemelkedik a mezőnyből. Mindenkinek ajánlott a Love and Monsters, de legfőképp azoknak, akik a felhőtlen szórakozás érdekében képesek elnézni pár apró butaságot, és készen állnak egy kedves kis sci-fire, ami jóval érettebb, mint hinnénk.