Boszorkányok: Anne Hathaway egy életre beköltözik a rémálmainkba – kritika

Roald Dahl (Charlie és a csokigyár, Matilda) 1983-ban megjelent elég sötét, de mégis hatalmas népszerűségnek örvendő gyerekkönyvét dolgozta fel most Robert Zemeckis, akinek olyan színészeket sikerült megszereznie a filmhez, mint például Anne Hathaway, Octavia Spencer vagy Stanley Tucci, szóval papíron minden adott volt a sikerhez.

A Boszorkányok egy fiúról szól, akit nagymamája (Octavia Spencer) nevel, és egy szörnyű napon rá kell jönnie, hogy léteznek boszorkányok, ráadásul aljas vezetőjük (Anne Hathaway) azt tervezi, hogy minden gyermeket rágcsálóvá változtat, hogy aztán szó szerint eltaposhassa őket – és sajnos főhősünk is majdnem erre a sorsra jut, de szerencsére sikerül egérként eliszkolnia, hogy aztán megpróbálja megállítani a gonoszt.

Ezek alapján egy könnyed, családi szórakozásra számítana az ember sok-sok poénnal, meg mókás jelenetekkel, de ezt csupán hangulatban tudták hozni, ugyanis akármennyire is mézes-mázosnak tűnik első ránézésre a dolog, valójában egy gyerekmesébe bujtatott horrorfilmről van szó, ami ráadásul nem is nevezhető igazán jónak.

Kép: Boszorkányok / via movies4kids.co.uk

A történet elfogadható, hiszen egyszerű, működőképes, és az elején szépen elérik, hogy megsajnáljuk, sőt, egyenesen megszeressük szegény főszereplőt, majd ahogy megérkezik az első boszorkány, minden széthullik, és az egész film átmegy valami rettenetes förmedvénybe, ami mazochista módjára próbálkozik azzal, hogy megutáljuk.

Egyszerűen élvezhetetlen az összes boszi alakítása, Anne Hathaway-jel az élen, aki pályafutása alatt még sosem volt ennyire rossz, mivel próbálja komikusan túljátszani a karakterét, de helyette inkább csak kellemetlen, amit csinál, pedig nagyon is lényeges lenne a játéka. Éppen ezért olyan hihetetlen, hogy senki sem szólt neki forgatás közben, hogy mennyire rettenetes.

A rendező nagyon nem találja meg a műfajok közötti egyensúlyt, hiszen hiába teljes mértékben komolyan vehetetlen a Boszorkányok, mégis olyan félelmetes részeket láthatunk benne, amik konkrétan vissza fognak még köszönni rémálmainkban, ami főleg annak köszönhető, hogy sikerült Anne Hathaway-t egy olyan rémisztő lénnyé alakítaniuk, aki tényleg zsigeri félelmet tud kelteni bennünk.

A számítógépes effektusok nagyon gagyinak hatnak, mivel például az egerek olyanok, mintha egy elnagyolt rajzfilmből rántották volna ki őket, a digitális cica meg ezzel ellentétben próbált nagyon valósághű lenni, de nem sok sikerrel.

Vannak idegesítő figurák is, mint például a folyton éhes, pufók egér, aki még a hátborzongató, feszült események közepette is inkább zabálna – ezt pedig lehet, hogy humorosnak szánták, de végül csak azt érték el vele, hogy az ő esetében inkább a bosziknak szurkoljunk.

Kép: Boszorkányok / via denofgeek.com

Igaz, hogy nagyjából megkapjuk a kalandot, amire vágytunk, csupán az a baj, hogy nem elég szórakoztató, és túlzottan rémisztő, amit elénk rakott Robert Zemeckis. Sajnos még szegény Octavia Spencer sem tudja megmenteni a művet, amiben például azt is láthatjuk, ahogy egy patkány valamiért pontosan herén harapja szerencsétlen Stanley Tuccit, szóval bőven vannak itt gondok.

A Boszorkányok egyáltalán nem lett jó film, hiszen egy fantasy elemekkel fűszerezett családi komédiának túlzottan ijesztő, horrornak meg komolytalan, így elég korcs lett a végeredmény, de ettől függetlenül még vannak benne szerethető kvalitások, csak nagyon nehéz őket megtalálni.

A Vissza a jövőbe-trilógia rendezőjétől ez azért elég gyenge próbálkozás volt, mivel az alkotás megtekintése után sem lehet megmondani, hogy ezt valójában milyen korosztálynak is szánták. Kár, hogy ennyire félrement a Boszorkányok, pedig lehetett volna belőle egy remek film is, Anne Hathaway pedig ennél jóval többre képes.