Nyílt titkok-kritika: Fák Jú Tanár úr és az a bizonyos telefonos film

Valószínűleg nagyon sokan ismerik a 2016-ban bemutatott Teljesen idegenek című olasz vígjátékot, ami egy baráti társaságról szól, akik egy furcsa játékba kezdenek: az asztalra rakják mobiltelefonjaikat és bárkinek is jelez a telefonja, együtt hallgatják meg a kihangosított hívásokat, együtt olvassák el a bejövő SMS-eket, és együtt néznek meg minden beérkező képes vagy szöveges tartalmat. Természetesen mindenféle féltve őrzött és sötét titokra fény derül, amelyek alaposan megkavarják a baráti társaság nyugalmát, és kapcsolatokat, házasságokat tesznek tönkre.

Ha nem is az eredeti alkotást, de a magyar feldolgozását, a Goda Krisztina rendezésében készült és 2018-ban bemutatott BUÉK című filmet már minden bizonnyal jóval többen ismernek, legalábbis Magyarországon.

Bizony a debütálása óta fél Európa, de már Kína és Dél-Korea is remakelte ezt az olasz kasszasikert, hiszen egy olyan története van, ami bármelyik ország, nemzet polgáraira ráhúzható, és még csak nem is kell nagyon átalakítani a struktúrát.

Bár már láthattunk magyar, görög, lengyel, török, francia, spanyol, mexikói, orosz feldolgozásokat is, és biztosak lehetünk benne, hogy hamarosan az amerikai verzió is el fog készülni (csak ne legyen olyan botrányos, mint az Életrevalók hollywoodi remakeje), azért csak nyugodtan nézzük meg a német verziót is, de az eddig olvasott kommentekből kiindulva azt javaslom, hogy előtte mindenki tudakozódjon, hogy egyáltalán milyen filmre akar beülni, nehogy aztán bárki is tévesen azt gondolja, hogy ez egy BUÉK koppintás.

A történet ismertetésével semmiképp sem húznám az időt, mert teljesen ugyanaz, mint az előző tizenegy feldolgozásban, csupán minimális különbségek vannak benne. Mindenesetre Németországnak is szüksége volt arra, hogy a saját sztárszínészeivel együtt megalkossák a saját, nemzeti Teljesen idegenekjüket, amiben azért kaptunk egy-két plusz jelenetet, és a lezárás is tartogat némi meglepetéseket, vagy inkább újdonságokat.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam, nekem az eredeti olasz verzió lezárása kifejezetten nem tetszett, mi több, teljesen felháborított. Ezzel szemben a BUÉK sokkal életszerűbben, és lineárisabban zárta le a történetet; és ha már itt tartunk, az eddig látott feldolgozások közül a magyar verziót tartom az egyik legjobban sikerült remakenek, mert nemcsak a lezáráson változtattak, de az alaptörténetben is akadtak apróbb módosítások, és ha valami miatt, akkor emiatt abszolút érdemes megnézni nemcsak a magyar, nemcsak a német, de az összes feldolgozást.

A Nyílt titkokban ugyanis amellett, hogy megtartották a kötelező elemeket (holdfogyatkozás, idős házaspár az erkélyen, bugyi, gyűrű, stb), és poénokat („Melyik zavar jobban? Hogy buzi vagyok, vagy hogy eltitkoltam, hogy az vagyok?”), igyekeztek új helyzetkomikumokkal és beszólásokkal, valamint történetelemekkel színesíteni a már jól ismert sztorit. Ez azért is dicséretreméltó, mert ha az ember már nem egy Teljesen idegenek feldolgozást lát, már nem tud jóízűen nevetni ugyanazokon a poénokon, de ha a nemzeti remakek bedobnak mindig valami újat, amit az eddigiekben még nem láthattunk, máris valamivel egyedibbé teszik a filmjüket, és a néző is tudni fogja, hogy

aha, ez most egy új dolog.

Ha már az új poénoknál tartunk, ezen a ponton kicsit megdorgálnám a magyar fordítókat, ugyanis az egyik jelenetben (talán ennyi spoiler belefér) Charlotta hívást kap egy bizonyos Maus-tól, akit a magyar szinkronban Nyuszinak neveznek. Pedig, aki csak egy kicsit is beszél németül, tudhatja, hogy a Maus az egeret jelenti, és éppen ezért a filmben hallható, erre vonatkozó poén is sokkal jobban átjönne, ha nem fordították volna félre. Mindazonáltal ez az apró baki nem von le semmit a film értékéből.

A Nyílt titkokat a Fák Jú Tanár úr-filmek rendezője dirigálta, a színészek között pedig olyan német sztárokat láthatunk, mint Elyas M'Barek, Florian David Fitz, Jessica Schwarz, és Karoline Herfurth, akik egytől egyig remekül hozzák a rájuk szabott szerepet.

A Nyílt titkok egyáltalán nem több egy újabb Teljesen idegenek feldolgozásnál, amit tényleg csak azért érdemes megnézni, hogy az ember lássa, mégis mennyiben tér el az eredetitől, és az eddig remakektől. A film már megtekinthető a legtöbb magyarországi moziban.