Horvát Lili megcsinálta az év legjobb magyar filmjét?
Olvass tovább...
A Nap, széna, eper az egyik leghíresebb csehszlovák komédia, ami egy apró dél-csehországi falu, Hostice mindennapjait mutatja be.
Mindössze 1069-en lakják a ma már Szlovákiához tartozó Hostice-t, azaz Gesztetét, ami nemcsak a Szent András apostol tiszteletére szentelt, római katolikus templom miatt ismert; a legtöbben azért járnak el ide, mert annak idején itt forgatták a csehszlovák filmtörténet egyik leghíresebb alkotását, a Nap, széna, eper című filmet, ami Hostice mindennapi történénéseit mutatja be komikus stílusban.
Olvass tovább...
Az 1984-ben bemutatott, fergeteges vígjáték akkora sikert aratott, hogy utána két folytatást is kapott: a Nap, széna, pár pofont, és a Nap, széna, erotikát.
A történet: Šimon Plánička, aki agrármérnöknek tanul, Hoštice falvacskába érkezik, ahol a helyi termelőszövetkezet felkeresése a célja. Egy új kísérletet szeretne végrehajtani, amelynek a lényege, hogy vajon a tehenek több tejet adnak-e, ha kulturált környezetben vannak, például klasszikus zenét hallgatnak. Kísérletét először a plébánia tehenein hajtja végre, s mindenki a csodájára jár, amikor megvalósul. Azonban éppen emiatt a kis falu élete egyik pillanatról a másikra felborul, és egy végeláthatatlan csapáslavinát indít el.
Olvass tovább...
Filmezési szempontból a Nap, széna-trilógia egyáltalán nem kiemelkedő alkotások, a varázsa sokkal inkább a dramaturgiájában, a komikus, szerethető figurákat megtestesítő színészek kiváló játékában, és a jól betalált poénokban rejlik. Emellett fontos megemlíteni Karel Vágner zenéjét, aminek dallamai olyannyira belemásznak az ember fülébe, hogy utána sokáig csak ezt fogja fütyörészni.
Őszintén szólva a Nap, széna-filmek a filmművészetnek azon ágazatához tartoznak, amit az ember elkezd nézni, és az első öt percben megszereti. Aztán azon kapja magát, hogy máris tölti a második, majd a harmadik részét, és miután a Nap, széna, erotika is véget ér, sajnálja, hogy nincs több belőle.
Jómagam az alábbi részletet láttam először a filmből, és utána azonnal megnéztem az egész trilógiát. Mondanom sem kell, hogy azóta már tucatszor láttam, de a mai napig nem tudom megunni. Nem kertelek: ezt a filmet vagy azonnal megszereti az ember, vagy rögtön az elején ki is kapcsolja. De mindenképpen érdemes tenni vele egy próbát, mert egy nem mindennapi komédiáról van szó.