Enola Holmes-kritika: Sherlock kishúga is megmutatja, hogy mit (nem) tud

Nancy Springer könyvei alapján készült az Enola Holmes című film, ami a legendás nyomozó, Sherlock Holmes kishúgáról szól. A Fleabag rendezője, Harry Bradbeer fogta Jack Thorne forgatókönyvét, telepakolta sztárokkal, és nekiállt a munkának, ami egy egyszerű, de teljes mértékben működőképes ötleten alapul.

A történet szerint a tizenhat éves Enola (Millie Bobby Brown) a híres testvéréhez hasonlóan nagyon okos, és boldogan éldegél vidéken az édesanyjával (Helena Bonham Carter), egészen addig, amíg az szó nélkül el nem tűnik. Ezek után az idősebbik bátyja, Mycroft (Sam Claflin) gondjaira bízzák őt, aki egyből magániskolába akarja küldeni – de Enolának más tervei vannak, ezért elindul, hogy megkeresse elveszett szerettét, miközben Sherlock (Henry Cavill) is elkezd kutakodni.

Ha ráakasztják a „Holmes” nevet egy műre, akkor jogosan várhatjuk el tőle, hogy érdekfeszítő nyomozást, csavarokat, okos döntéseket és esetleg mókás beszólásokat láthassunk benne, hiszen erről szól ez a brand. És sajnos pontosan ezt felejtették el a készítők, helyette viszont halálos mennyiségű cukorsziruppal támadnak meg minket.

Kép: Henry Cavill, Millie Bobby Brown és Sam Slaflin az Enola Holmes című filmben / via nme.com

Annyira cukiskodó, és súlytalan ez a mű, hogy az valami félelmetes. Egy fikarcnyit sem lehet izgulni rajta, nem nevezhető sem eszesnek, sem humorosnak, ráadásul rettenetesen túlzsúfolt. Olyan, mintha egyszerre három filmet néznénk, amik közül kettő pocsék, a harmadik meg maximum elfogadható.

Az Enola Holmes kellemetlenül próbálkozik azzal, hogy lazának, fiatalosnak tűnjön, és ehhez a negyedik fal leomlasztásának eszközét választotta, szóval a főszereplő néha megszólítja a közönséget is, mint például a Deadpoolban. Csak az a baj, hogy itt egyáltalán nincs értelme, mivel nem vicces, nem szeretjük meg tőle jobban a karaktert, és még csak a cselekményt sem gördíti előrébb, szóval határozottan zavaró a dolog. Valószínűleg ezért is van az, hogy az alkotást nagyjából a felénél kicsit el is engedik.

Millie Bobby Brown nagyon szeretné megmutatni, hogy mit tud, és ez néha működik is neki, de a legtöbbször sajnos nagyon irritáló az alakítása, mert túlzottan próbálkozik. A többiek meg sem erőltetik magukat, mivel valószínűleg tudták a forgatókönyv elolvasása után, hogy csupán egy egyszerű, szórakoztató mű elkészítése volt a cél – de akkor nagyon rossz lóra tettek a Sherlock-univerzummal.

Kép: Millie Bobby Brown az Enola Holmes című filmben / via latimes.com

Fájdalmas nézni, hogy se Enola, se maga Sherlock nem képesek lenyűgözni minket a nyomozói tudásukkal. Nincsenek nagy csattanók, igazi, meglepő leleplezések, ráadásul össze-vissza változik a film tónusa, így helyenként simán megmutatják, hogy valaki brutálisan bezúzza a fejét, míg a szexuális vonzalmat elintézik egy kézfogással.

Akciófilmnek unalmas, kalandfilmnek eseménytelen, kriminek buta, tinivígjátéknak meg túl komoly lett az Enola Holmes, ami még a hibái ellenére is szerethető bizonyos szinten, mert a megvalósítás remek, a ritmust szépen elkapták, szóval összességében nem nevezhető pocséknak, csak egyszerűen nem igazán jó.

Egyszer talán érdemes adni neki egy esélyt, ha valami könnyűre vágyunk, de aki esetleg Henry Cavill miatt nézné meg, az csalódni fog, mivel csak egy maréknyi jelenetben szerepel. Ettől függetlenül van potenciál egy esetleges folytatásban, csak döntsék végre el, hogy voltaképpen mit is akarnak, mert most picit zűrzavaros lett a végeredmény.

Az Enola Holmes szeptember 23-tól elérhető a Netflix kínálatában.