promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
„Egy nagy család dolgozott a Hab-on” – interjú Gyarmati Erikkel

„Egy nagy család dolgozott a Hab-on” – interjú Gyarmati Erikkel

Borítókép:  Szabó Lilla/InterCom
Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc

Gyarmati Erik a Kémek küldetésében tűnt fel először, amit aztán több másik nemzetközi projekt követett. A Hab volt az első magyar produkció, amiben játszott, de nem az utolsó, hiszen Bergendy Péter Post Mortem című horrorfilmjében is komoly szerepet kapott. Az ifjú, tehetséges színésszel Lakos Nóra nagyjátékfilmjének apropóján beszélgettünk. Interjú.

 Bár a Hab volt az első magyar produkció, amiben szerepeltél, ezelőtt több nemzetközi projektben is részt vettél. Mikor csöppentél bele ebbe a világba?
– Még 3 éves koromban a szüleim egyik ismerőse mondta, hogy érdemes lenne elmennem vele egy casting ügynökséghez, mert lát bennem lehetőséget. Aztán rögtön az elején nagyon megtetszett a színészkedés, és a szüleim azóta is támogatnak ebben.

 Milyen produkciókban szerepeltél eddig?
– A Kémek küldetésében (X Company) kaptam meg az első szerepemet, ami egy II. világháború idején játszódó történelmi sorozat volt. Itt egy éneklő kisfiút kellett játszanom. Ezt követően az Emerald City-ben játszottam, ami az Óz, a nagy varázsló alapján készült. Ebben is egy kisebb szerepet kaptam. Ezek után egy Siegfried nevű náci kisfiú bőrébe kellett bújnom a Netflix igaz történeten alapuló történelmi drámájában, A mauthauseni fotográfus-ban (El fotógrafo de Mauthausen), ami egy spanyol film volt.

 Meglátásod szerint miben különbözik egy spanyol és egy magyar film forgatása?
– Szerintem a Hab forgatása egy sokkal családiasabb környezetben zajlott mindvégig, ezzel szemben az El fotógrafo de Mauthausen-ben sokkal idegenebb volt minden, és sokkal feszítettebb munkatempó volt. Természetesen ott is kedvesen bántak velem, de az itthoni forgatáson sokkal jobban éreztem magam. Meglepően kedves és segítőkész volt mindenki.

 Miért mondtad azt, hogy meglepően kedvesek voltak veled? Úgy gondolod, hogy a gyerekszínészekkel rosszabbul bánnak egy forgatáson, mint a felnőttekkel?
– Semmiképpen nem bánnak velük rosszabbul. Egyszerűen csak gyerekként kezelik őket, és én is az vagyok. De mindig barátságosak voltak velem. A Hab-nál viszont úgy kezeltek engem, mint egy barátot. Mind a rendezővel, mind a színészekkel hamar megtaláltuk a közös hangot, és nemcsak a forgatáson, de a szünetekben is nagyon sok időt töltöttem velük, beszélgettünk, nevetgéltünk.

 De gondolom nagyon sokat tanultál is tőlük.
– Abszolút. Nagyon érdekes volt azt látni például, hogy hogyan készülnek fel egy forgatási napra, vagy egy jelenetre.

 Te például hogy készülsz fel egy forgatási napra?
– Magára az egész filmre úgy készültem fel, hogy megnéztem Az ifjú Sheldon című sorozatot. Ezt azért ajánlották nekem, mert az abban látható fiú nagyban hasonlít az én karakteremre. Ebből nagyon sokat tudtam tanulni, és gyakorolni tudtam a szerepemet anélkül, hogy láttam volna Lacikát. Egy-egy jelenet felvétele előtt pedig mindig a szövegemet tanultam, és lelkileg igyekeztem felkészíteni magamat arra a helyzetre és arra az érzelmi állapotra, amiben éppen lennem kellett egy adott jelenetben.

 Úgy tudom, hogy történt egy váratlan kellemetlenség az egyik forgatási napon.
– Igen, a pusztazámori kastélyban forgattunk, amikor egyszer csak elment az áram, semmi sem működött, és teljesen le kellett állnunk. De végül ebből a balszerencsés napból lett a legélménydúsabb – legalábbis nekem. Az egyikünknél volt egy hordozható hangszóró, bekapcsoltunk egy jó zenét, és a kastély előtti téren elkezdtünk táncolni. Nyilván az egész forgatás egy nagy élmény volt, de számomra ez volt a legkiemelkedőbb része.

 Ha minden igaz, idén egy másik filmet is bemutatnak a moziban, amiben szerepelsz.
– Igen, a Post Mortem című horrorfilmben, amit Bergendy Péter rendezett.

 Játszottál már történelmi drámában, fantasysorozatban, vígjátékban, most pedig egy horrorfilmben. Igazán sokoldalú színész vagy már most!
– Mindezek közül a horrorfilm volt számomra az eddigi legnagyobb kihívás, mert egyrészt tényleg egy teljesen más műfaj, és sokkal nehezebb játszani benne, mint egy vígjátékban. Másrészt én nem szeretem a horrorfilmeket, mert félek tőlük, ennek ellenére régi vágyam volt, hogy szerepeljek egyben. Örülök, hogy végül jól sikerült a casting, és beválogattak.

 Kisebb vagy nagyobb szereped van ebben a filmben?
– Mellékszerepnek nem mondanám, de nem is főszereplő. Én az egyik áldozat vagyok.

 De nyugtass meg, hogy nem rögtön a film elején történik veled valami…
– Az az igazság, hogy még én sem tudom, hogy mikor mi történik a filmben, mert nem kaptam meg a teljes forgatókönyvet, csak azokat a részeket, amelyekben én is benne vagyok. De ígérem, hogy nagyon izgalmas lesz, és ha minden jól megy, már nem is kell sokáig várnia rá a magyar közönségnek. A tervek szerint még idén ősszel bemutatják a mozikban.