1989-ben mutatták be Bruce Beresford Miss Daisy sofőrje című filmjét, aminek forgatókönyvét saját színdarabja alapján Alfred Uhry írta. A Morgan Freeman és Jessica Tandy főszereplésével készült alkotás számos jelölést és díjat bezsebelt, köztük négy Oscart, és négy Golden Globe-ot.
„Akárhányszor valakinek a sofőrje lesz valaki, én mindig megszívom”
– fogalmazott Spike Lee a 91. Oscar-gála után, amikor a Csuklyások – BlacKkKlansman című alkotása esélyes volt a Legjobb film díjára is, de azt végül a Zöld könyv – Útmutató az élethez kapta meg. A rendező ezzel a kijelentésével viccesen próbált utalni az 1990-es díjátadóra, ahol ugyanez történt vele. Akkor éppen a Szemet szemért volt esélyes a Legjobb filmnek járó aranyszoborra, amit aztán a Miss Daisy sofőrje vitt el. Hozzáteszem: nem került rossz helyre az az Oscar.
Atlanta, 1948. Daisy (Jessica Tandy), a 72 éves nyugdíjas tanárnő vadonatúj Packard autójával nekimegy a szomszéd garázsának és az autó totálkáros lesz. Booli (Dan Aykroyd), a fia megpróbálja meggyőzni makacs anyját arról, hogy a jövőben egyetlen biztosító társaság sem vállalja a kockázatot. Sőt, egy lépéssel tovább megy és felfogad egy fiatalembert, Hoke Colbumot (Morgan Freeman) anyja sofőrjének. A színesbőrű férfi tisztában van saját képességeivel és saját méltóságával. Az első döccenők után különös barátság alakul ki közöttük.
Meg nem tudnám mondani, hányszor láttam már ezt a filmet, de sokadik megnézésre is el tud bűvölni. A Miss Daisy sofőrjét leginkább azoknak tudnám ajánlani, akik szeretik Morgan Freeman-t, és akik kedvelik a szentimentális, komoly érzelmeket kiváltó filmeket.
Már az első percekben, mikor Jessica Tandy először megjelenik a képen, és felcsendül Hans Zimmer zenei témája, onnantól kezdve a néző teljesen a film rabjává válik, és egészen a legvégéig nem ereszti. Nincsenek benne unalmas, vagy feleslegesen túlnyújtott jelenetek, minden képkockája aranyat ér. Nagyon érdekes azt látni, hogy egy színesbőrű férfi és egy jómódú zsidó idős asszony, mint két különböző társadalmi rétegből származó karakter, munkaadó és alkalmazott viszonya hogyan alakult át egy életre szóló barátsággá.
Aki szerette a Zöld könyvet, annak mindenképpen javaslom megtekintésre a Miss Daisy sofőrjét, ha még esetleg nem látta, mert egy nagyon aranyos, kedves alkotás, ami könnyen belopja magát az ember szívébe.