A The Morning Show című széria a frissen indult Apple TV+ egyik zászlóshajója lett. Azonban megéri belekezdeni? Sziklai Attila kritikája.
A multinacionális cégek életében soha nem volt könnyű téma a nemi megkülönböztetés, vagy a szexuális zaklatás témaköre. A korábbi évtizedekben sok esetben söpörték szőnyeg alá a vezetők különböző kilengéseit és jó pár alkalommal fogadták el egyes emberek fura előrejutását is a közösségek.
A 2017-ben kirobbant Me Too-mozgalom viszont alighanem örökre megváltoztatta azt, amit eddig gondoltunk a jelenségről. Éppen ezért az Apple Tv+ nem kisebb vállalkozással robbantotta be a motorját, hiszen a szolgáltatás zászlóshajója a fentebb említett történéssel foglalkozik.
A The Morning Show első sorában Jennifer Aniston, Reese Witherspoon és Steve Carell tűnik fel, de számos olyan híres színész tündököl mellékszerepben, akik miatt már önmagában is megérné nézni a sorozatot. A The Morning Show viszont nem elégszik meg ennyivel.
A szerzők olyan történetet húznak fel elénk, amely sokkal valósághűbb, mint azt gondolnánk. Az első évad nagy erőssége, hogy törekszik arra, hogy ne ítélkezzen a szereplők felett. Ehhez természetesen szükséges az is, hogy a helyzetek se legyenek túlzottan egyértelműek.
A The Morning Show kitűnően mutatja be a média ördögűzését, amely megfelelő ismeretek hiányában ítélkezik és ás el egyes szereplőket, miközben másokat pallosra emel. A valóság, az őszinteség és a teljes igazság kibontása ugyanis mindig sokkal kockázatosabb, mint a biztos kényelem.
Nehéz nem poéngyilkosnak lenni ebben a helyzetben, de a sorozat idei évada lényegében egy olyan zárást kapott, amelyet követően talán könnyen felmerülhet, hogy a második szezonban a Me Too-jelenség, még eddig nem látott aspektusát is megtapasztalhatjuk. Kérdés, hogy a jövőbe nézve mennyire lesz bevállalós a csatorna.
A The Morning Show mindezek mellett egyszerre feszegeti a párkapcsolati dilemmák helyzetét és a cinkosság határait is, azaz minden szereplő által igyekszik bemutatni azt, hogy ennek az eseménysorozatnak egyaránt szereplői vagyunk akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy semmi közünk nincs hozzá. Régi tanulság ez ugyan, de valószínűleg nem győzzük eleget mutogatni egy olyan világban, ahol az őszinte szolidaritás szikrája már csak a legritkább esetekben látszik kigyulladni.