A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk: tévedésből.
Murray sosem rejtette véka alá a véleményét, hogy Garfield megszólaltatását bánta meg a legjobban a karrierje során. A pénz ettől függetlenül jól jött neki, szóval bevállalta anno a második részt is. Talán az egyik kollégám fogalmazott jól, hogy a macska többet mozog a filmben, mint az egész képregényben, amit amúgy a mai napig szeretek olvasgatni.
A színész most még jobban meggyalázta az alkotást, mivel elárulta, hogy teljesen véletlenül adta a hangját a macskának, mivel el sem olvasta a forgatókönyvet.
Komolyabb dolgokban akart szerepet vállalni, és mivel imádta a Coen-testvérek munkásságát, így azonnal rábólintott a Garfieldra. Hol a hiba? Ott, hogy egy Garfieldhoz Joel és Ethan Coennek nem sok köze van.
Murray annyit látott a szkripten, hogy Joel Cohen, amit Joel Coennek hitt. Most még jobban él a mondás, hogy nem szabad egy könyvet megítélni a borítójáról.
Bill Murray végül Garfield lett, és ha már ekkora Coen-rajongó, akkor tényleg adhatnának a tesók a jövőben valami szerepet az egyik filmjükben neki.