40 éves az Apokalipszis most - egy legendás film legendás botrányai

[[adv]]

1979 egy filmtörténeti fordulópontnak számít. A ’70-es évekig bemutatott háborús filmek az ügyeletes nagyhatalom sebezhetetlen hőseit mutatták be, akik a náci Németország és a fasizmus ellen harcoltak, miközben sorra kigúnyolták Hitlert és társait.

A korszakváltást Francis Ford Coppola Apokalipszis most című filmje hozta el, ami szakított a vietnámi témákkal foglalkozó alkotások alapstruktúrájával, és a halál és a veszteség bemutatása helyett az elme kifordított működését, azon belül is az őrületet megteremtő körülményeket helyezte fókuszba. Ezzel a filmmel Coppola-nak sikerült egy olyan egyedi és különleges hangnemet megütnie, amelyhez hasonlót azelőtt és azóta sem sikerült egyik rendezőnek sem.

Az örökbecsű filmalkotásnak azonban kemény dolgok árán kellett megszületnie. Nézzük tehát a legendás film legendásan botrányos forgatását!

Aki ismeri Joseph Conrad A sötétség mélyén című kisregényét, annak bizonyára feltűnt, hogy az Apokalipszis most története merőben eltér az alapműtől. A Közép-Afrikában játszódó A sötétség mélyén a belga gyarmatosítás sötét oldalait fedi fel. A CBS 1958-ban bemutatott TV-filmje még hűen követte a regényt, John Milius viszont már úgy írta meg az Apokalipszis most szkriptjét, hogy az egész történetet Vietnámba helyezte át. Ide tartozó érdekesség, hogy a film forgatása 1976-ban kezdődött meg, egy évvel azután hogy véget ért a vietnámi háború.

Az eredeti tervek szerint Coppola csak producerként vett volna részt a munkálatokban, a rendezői székben pedig George Lucas ült volna, aki egy Nyugat-Vietnámban játszódó áldokumentumfilmként képzelte volna el az Apokalipszis mostot. Mivel azonban Coppola nem tudott megállapodni a Warner-vel, idejét, energiáját és tehetségét A keresztapába fektette bele. Később a stúdió újra felvette a rendezővel a kapcsolatot, de Lucas akkor már könyékig benne volt a Star Wars-ban, így nem tudta elvállalni az Apokalipszis most rendezését. Így végül Coppola kapta meg a feladatot. Később ez a projekt majdnem a rendező életébe került. A stresszes, problémamentesnek nem mondható munkálatok során Coppola 50 kilót fogyott le, emellett többször is öngyilkossággal fenyegetőzött.

A rendezőt a legtöbben egy önfejű, makacs embernek ismerik, aki sosem hallgat másokra, mindig a saját elképzelései után megy, bármibe is kerül. És ez meg is látszott a forgatáson! A mindössze hathetes forgatási idő 16 hónapra tolódott ki. És ez csak a jéghegy csúcsa.

A Fülöp-szigeteki forgatások kapcsán többen figyelmeztették Coppola-t a változékony időjárásra. A rendező ennek ellenére kiköltöztette a stábot, majd rögtön az első napokban egy hirtelen jött vihar tönkretette a teljes felszerelést.

Coppola később milliókat áldozott saját vagyonából, mi több, a házára és a borászatára is jelzálog alapú hitelt vett fel, hogy befejezhesse a filmet. Azonban hiába oldódtak meg a költségvetési problémák, a stáb sem könnyítette meg a rendező dolgát.

Martin Sheen például rátámadt a Coppola-ra az egyik forgatási napon. Gondolom, akik látták a filmet, azoknak megvan a hotelszobás jelenet. A felvételkor Sheen elég durván be volt rúgva, és úgy beleütött a tükörbe, hogy az megvágta a kezét. Ezután zokogva rátámadt a rendezőre, aki nem hagyta, hogy bárki is közbe avatkozzon, sőt, a felvételt sem engedte leállítani. A tükrös baleset végül bekerült a film végső vágatába. (Természetesen a Coppola elleni „merénylet” nem.)

Sheen-nel egyébként gyakran voltak problémák a forgatáson, javarészt az ital miatt. A színész egyszer szívrohamot is kapott, ami miatt nem tudtak vele egy darabig együtt dolgozni. Helyette Joe Estevezt, Sheen bátyját kérték fel, hogy legyen a színész dublőre, amíg testvére fel nem épül. Aztán 1977-ben, mikor a stáb visszatért a Fülöp-szigetekre forgatni (mivel Coppola-nak nem tetszett a befejezés), Sheen újra szívrohamot kapott, és az elszigetelt környezet miatt majdnem bele is halt. Végül felépült, és fel tudták venni vele a jeleneteket.

És ha már a színészeknél tartunk…Marlon Brando-ról köztudott, hogy baromi nehéz volt vele dolgozni. Képzeljük el Coppola természetét, és azt szorozzuk be hattal! Már A keresztapa forgatása alatt kiderült, hogy Brando nem szeret szöveget tanulni, ezért kis cetlikre írták fel a színésznek, mit kell mondania, és a díszletek különböző szegleteibe tűzték ki őket, hogy lássa, mikor mit kell mondania. Az Apokalipszis mostnál még durvább volt a helyzet. A színész eleve a rá szabott karakter vékony testalkatához képest plusz 40 kilóval jelent meg a forgatáson. Majd Coppola szembesült azzal, hogy a színész nem hogy a szöveget nem tanulta meg, de egyáltalán semmit sem tud a forgatókönyvről, a történetről, egyáltalán, hogy mi folyik ott. Ehhez képest alakításával a gyengébb idegzetűekre könnyen a frászt hozza. Az ő játéka kimagaslik az amúgy is kiemelkedő színészi teljesítmények közül. Bár nem sokat szerepel Brando a filmben, és leginkább csak a sötétben bujkálva látjuk (a plusz 40 kiló miatt), akkor is ő viszi el a hátán az egész filmet.

Minden nehézség és akadály ellenére a filmet 1979-ben mutatták be, ami egyaránt elnyerte a kritikusok és a nézők elismerését. A moziba küldött 153 perces játékidejű filmmel Coppola sosem volt megelégedve, mondván egy csomó hasznos és remek felvétel végezte a vágóasztalon. Ezeket a jeleneteket később 2001-ben beleszőtték a felújított rendezői változatba.

40 év telt el, mióta bemutatták az Apokalipszis mostot, és azóta sem sikerült egyik háborús filmnek még csak elérnie sem Coppola szintjét, nem hogy megugrani azt. A kétszeres Oscar-díjas film volt az első, ami merte kritizálni az USA háborúmániás politikáját, és ami elképesztő szemléletességgel érzékeltette az emberiség romlását. Mi mással is zárnám le ezt a cikket, mint Kilgore ezredes szállóigéjével:

„Imádom a reggeli napalm szagát!”

Aki szívesen látna vagy hallana többet a botrányos forgatásról, annak tudom ajánlani Coppola felesége, Eleanor Coppola 1991-es Hearts of Darkness: A Filmmaker’s Apocalypse című dokumentumfilmjét.