Majka: „Most nyafogásnak tűnik, hogy elmondom az igazat?”
Olvass tovább...
Krúbi nagyon hirtelen esett bele a sztárság mélyvízébe. Első albumára rögtön a Universal Kiadó csapott le, ezután már be is zsebelt két Fonogram-díjat, az Akváriumos koncertjére pedig semmi perc alatt keltek el a jegyek. Valami elindult, most már csak illene fent maradni a vízen, élvezni a napsütést, de persze közben tudni kell kezelni a vadabb hullámokat is. Ez az interjúja bizonyította számomra, hogy egy komoly kérdésre is lehet úgy válaszolni egyetlen szóval, hogy az elmondjon mindent.
– Amikor meghallgattuk az első dalodat az egyik kritikus barátommal, nekünk rögtön a Bëlga stílusa ugrott be. Mennyire rúgnál minket fenékbe ezért a gondolatért?
– Semennyire, nem szoktam fizikai erőszakot alkalmazni 12 évesnél idősebb embereken. Emellett imádom a Bëlgát. (Számunkra utólag esett le, hogy Krúbi közös nagykoncertet fog adni velük Siófokon.)
– A társadalomkritikus rap és hip-hop egy nagyon nehéz műfaj. Szerinted hol van a határ, hogy valaki szókimondó, vagy éppen bunkó? Vagy lehet mindkettő, mint mondjuk a South Park?
– Ásotthalomnál.
– A mostani korosztály szerinted viccnek fogja fel a szerzeményeidet, vagy tényleg szeretnének mögéjük látni?
– Nem tudom, hogy a „mostani korosztály” pontosan melyik generációt jelenti, de összességében szerintem vannak sokan, akik csak azért szeretik a zenémet, mert vicces, de vannak olyanok is, akik többet belelátnak, mint amennyi valójában benne van. Igazából mindegy is, én örülök, ha valaki bármilyen szempontból élvezni tudja az alkotásaim.
– Ki se néznék belőled, de rendkívül sokszínű vagy zeneileg, meg tudsz szólaltatni ugyanúgy egy csellót, mint egy gitárt, és van egy titokzatos metálzenekarod is. Ha ez elkezdene nagyon felfutni, feláldoznád érte a rappelést?
– A zene sikerétől függetlenül mindig szeretnék azzal a projektemmel foglalkozni, amelyik éppen őszintén foglalkoztat, és amelyikről úgy érzem, alkalmas platformot biztosít arra, hogy kifejezzem az engem éppen aktívan foglalkoztató gondolataim.
– Van bennünk közös, például én hatalmas Nine Inch Nails fanatikus vagyok, és ha jól tudom nem áll távol tőled az industrial metal világa. Hallgatsz a mai napig ilyen típusú zenéket? Például követed ugyanúgy egy Trent Reznor vagy Marilyn Manson munkásságát?
– Követem a munkásságukat, bár azt gondolom, nincs már az új albumaiknak olyan hatása sem rám, sem a zeneiparra és a kultúrára, mint a ’90-es évekbeli szerzeményeiknek. Trent még talán, production szempontból ő még mindig képes újítani, Manson viszont inkább csak nosztalgia keltésével szórakoztat ezen a ponton, akármennyire fáj is ezt kimondani. Ők 20-30 éve voltak fiatalok, akkor csináltak innovatív, modern zenét. Most inkább a hip-hop keretein belül vannak olyan előadók, akik az én generációm rocksztárjai, és olyan albumokat csinálnak, amik zeneileg feszegetik a műfaji határokat, és emellett tudnak akkora tömegeket megszólítani, mint anno Manson vagy Reznor. Mondhatnánk úgy is, hogy Travis Scott, Tyler The Creator, Denzel Curry, stb... a mai idők Trenz Reznorjai és Mansonjai.
Olvass tovább...
– Két Fonogram-díjat is sikerült bezsebelned, te lettél az év felfedezettje, valamint év hazai rap/hiphop albuma is a tiéd lett. Személyeskedésnek vetted Majka kiakadását? Sokan úgy akarták beállítani.
– Kétlem, hogy Majka valóban kiakadt azon, hogy nem ő nyert. Ez szerintem inkább egy profi média „hekk” volt a részéről. Én pedig örültem az ingyen promónak.
Olvass tovább...
– Első albumosként a Universal Kiadónál kezdeni elég irigylésre méltó dolog előadói szempontból. Csodálkoztál, amikor megkerestek, vagy csak annyit mondtál: „Na, végre már!”
– Nem ezt mondtam, sőt, pontosan meg tudom mondani mit válaszoltam a megkeresésre, ugyanis visszakerestem az e-mailt:
„Szia,
persze, dumáljunk, köszönöm a megkeresést. A héten jó neked valamikor? Nekem holnap késő délután illetve csütörtökön 6 után mindenképpen jó, a hétvégém még nem fix.Üdv,
Krúbi”
– Gondolom csak a művész vagy a csapat szempontjából fontos dolog ez, mert ma már szinte teljesem mindegy, hol jön ki az albumod, ha a közönségét eléri.
– Egyáltalán nem gondolom mindegynek, nagyon sokféle szerződés létezik mindenféle feltételekkel, amik nagyban befolyásolhatják azt, hogy egy előadó mennyire tud művészileg kiteljesedni, és mennyire tud népszerűvé válni.
– Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy az Akváriumos fellépésedre gyakorlatilag egy óra alatt elkapkodták a jegyeket?
– Talán a pánik a legjobb szó.
– Mindig tépem a számat, hogy nem a YouTube megtekintések számítanak, hanem hogy hány ember kíváncsi a koncertedre, illetve mennyit hajlandóak kiadni érte. Tudtommal ezt te is így látod.
– A YouTube megtekintések is számítanak azért, de összességében igaz, hogy YouTube-on többnyire nagyon fiatalok hallgatnak zenét, akik nem biztos, hogy el tudnak menni a koncertekre. Egy előadó (anyagi) sikerességét talán leginkább az tükrözi, hogy milyen jegyáron mennyi jegyet tud eladni a különböző városokban. Ha pedig online mérőszámokról beszélünk, akkor is inkább a Spotify és az Apple Music a mérvadó, hiszen azok valamivel pontosabban tükrözik a valós vásárlóerővel bíró közönség méretét.
– Úgy szeretsz dolgozni, hogy mindig van valami teljes koncepciód az adott lemezre. Már a következőé is megvan a fejedben?
– Igen, már azon dolgozom ezerrel.
– Csak a srácok kedvéért a kérdés: szereted a banánt, vagy csak ennyire feldühített?
Banán = 8/10. Kb. finom, nagyon praktikus és könnyen elfogyasztható, emellett elég tápláló is.