Kőművesek, művészek: infótérkép a valaha élt összes Kossuth-díjasról

A Kossuth-díjat 1948 óta létezik, s kezdetben olyan embereknek osztották ki, akik vagy valami nagyot alkottak a művészet, a kultúra, a tudomány területein, vagy hangsúlyos szerepet vállaltak a háború sújtotta ország újjáépítésében. Így például írók, költők, színészek melett kétkezi munkások is a díjazottak között lehettek. Manapság a magyar kultúra ápolásáért adja az elismerést a köztársaság elnöke minden év március 15-én, e tekintetben ez a legmagasabb szintű kitüntetés.

Az információdizájnnal és adatvizualizációval foglalkozó Átló szemléletes grafikákat, diagrammokat készített az elmúlt száz év történetéről, már, ami a Kossuth díjat illeti. Egyik grafikájukon az össze valaha élt Kossuth-díjast feltüntetik, rövid életrajzi adatokkal.

Mindössze öten kaptak háromszor Kossuth-díjat: Bán Frigyes rendező, Kodály Zoltán zeneszerző, Nádasdy Kálmán rendező, Fischer Annie zongoraművész, és Illyés Gyula, író-költő. Száztizennégy kétszer Kossuth-díjas van. A legfiatalabb kitüntetett, Bátai Ilona építőmunkás 16 évesen lett Kossuth díjas.

Eleinte mérnökök, munkások, művészek és tudósok egyaránt kapták a díjat, 1957 után az arány teljesen eltolódott a művészek irányába, munkás utoljára 1963-ban érdemelt ki kitüntetést. Az összes díjazott 13 százaléka munkás, 15 százaléka mérnök, 17 százaléka tudós és 55 százaléka művész. Az 1609 kitüntetett között mindössze 187 nő akad.

Egyetlen egyszer fordult elő, hogy Kossuth-díjat hivatalosan visszavontak, ezt már a Wikipédiából lestük:

Nagy Gábortól, a kazincbarcikai Borsodi Kooperáció vezérigazgatójától 1953 decemberében visszavették a díját, melyet 1952. március 15-én a barnaszén-elgázosítás új technológiájáért kapott. Mint utólag kiderült, a technológiát nem Nagy Gábor találta fel, hanem egy NSZK-beli technológiát másolt le.

Hoppá...