Idén sem lopják el a karácsonyt

[[video]]Vannak szerepek, amik összenőttek Jim Carrey-vel. A Grincs egy remek és tanulságos mese Dr. Seuss tollából, a karácsonyt elrabló undok lény azonban – bár korábban például a zseniális Boris Karloff is eljátszotta – a 2000-ben bemutatott, és a kritikusok által alaposan lehúzott film óta egyet jelent a gumiarcú színésszel. Tizennyolc év elteltével a Universal újra nekifutott a történetnek, a zöldszőrű antihős animált változata azonban, bár nagyon igyekszik, hogy a megidézze és aktualizálja az eredeti történet szellemiségét, sajnos kudarcot vall. Elcsépelt poénok és kiszámítható érzelmesség: a rajzolt Grincsben nyoma sincs annak a tragédiának, ami végül a karácsony csodájában oldódik fel. Hogy mégsem válik unalmassá, arról Max, a Grincs lelkes kutyája gondoskodik. Az eb, bár kétlem, hogy ez volt a szándék, ellopja a show-t, tragikomikus élete pedig kellően feldobja a filmet ahhoz, hogy érdemes legyen végigülni.

Persze egy karácsonyi produkció esetében nagyon el kell rontani a dolgokat ahhoz, hogy elmaradjon a siker, az új Diótörő-film esetében ez sikerült. A Grincs azonban bőven átviszi – a nem túl magasra helyezett – lécet, egyetlen szülő sem fog mellé, ha a gyerekekkel beül az animációra. És ezt sokan meg is tették, az első héten több mint 100 ezren váltottak jegyet a karácsonyi mesére.

A történetet gondolom mindenki ismeri, de a rend kedvéért: a Grincs egy magányos szirten él, távol Kifalvától, ahol a gyűlölt Ki-k élnek. A Grincs alapból utálja a vidám népséget, a karácsony azonban fokozza a kínjait, el is határozza hát, tönkreteszi a kifalvai ünnepet, Mikulásnak öltözve ellopja a város összes ajándékát. Mire gonosz terve megvalósul, a zöld szőrős lény rádöbben, a karácsony nem is a tárgyakban, hanem az emberek szívében lakik. Ez a felfedezés pedig szeretettel tölti meg az ő – „két számmal kisebb” – szívét is.

A mesekönyvön kívül ennek a bájos történetnek megvan az a veszélye, hogy a pátosz, mint a hegyoldalról lezúduló lavina, mindent maga alá temet. A filmeken ezért is lett a Grincsből egy cinikus figura, aki gonosz humorával épp a faék egyszerűségű Ki-k ellentéte, hiszen a sokszorosan rétegzett jellemet könnyebb érdekessé tenni. A város lakói számára a boldogság és a boldogtalanság nem olyasmi, amin elmélkedni kell, számukra láthatóan nem jelent problémát felfedezni a szeretetet, hiszen csak megélik azt, és kész. Ehhez képest a zöld szőrmók egy valódi filozófus, aki magányában a lét értelmetlenségét hangoztatja. Ez az új animációban sincs másként, az eredetileg Benedict Cumberbatch (magyarul Nagy Ervin) hangján megszólaló Grincs, ha tehetné, inkább a semmit választaná a létezés helyett, egyetlen örömét a mérhetetlen zabálásban leli.

Ezúttal azonban nem ő az egyetlen komplex karakter, egy kifalvi kislány, Cindy Lou versenybe száll az antihőssel. Igaz, ő nem cinikus, még kevésbé gonosz, csupán nagyon mély érzésű, és érzései érett gondolatokkal társulnak. A hatéves kislány felettébb aggódik egyedülálló anyukája miatt, akinek gyermekei (Cindy Lou és csecsemőkorú ikeröccsei) mellett magára alig marad ideje, így a Mikulástól nem is saját maga számára, hanem édesanyjának kér ajándékot. Pechjére azonban a postára menet összeakad a városba lemerészkedő Grinccsel, és a két világ – a színtiszta jóság és a velejéig cinikus lemondás – összeütközéséből mi más kerekedhetne ki, mint egy tragédiákkal és traumákkal induló, de természetesen happy endbe torkolló kaland?

Az animációt gyártó Illumination igazi sikerműhely, a Gru három része, a Minyonok és A kis kedvencek titkos élete tarolt a mozikban, jellemzően a szuperhős filmekkel versenyeznek a bevételek tekintetében. Munkáik elsősorban az egyediségnek köszönhetik a népszerűséget, az alkotók igyekeztek elszakadni a jól ismert animációs sémáktól, és ez sokszor be is jött nekik – főleg a Gru esetében – mostanra azonban úgy tűnik, elfogyott a muníció, így kénytelenek voltak saját magukat ismételni. A Grincs mintha az Illumination korábbi produkcióinak részleteiből állna össze. A címszerelő cinizmusában nehéz nem a szupergonosz Gru karakterét felfedezni, a kifalvai népek sokszor a Minyonokra hajaznak, Max pedig – bár valóban ő a legszórakoztatóbb szereplő – simán beférnek A kis kedvencek titkos életébe is. Sőt, a kapcsolat ennél még szorosabb, hiszen a kis kedvencek főhőse is Max, akit szinte egy az egyben átrajzoltak a zöld szőrmók mellé (csak a színét változtatták meg). Ezzel a Grincs persze csak nyert, hosszútávon azonban szomorú eredménnyel jár, ha az Illumination is beáll a futószalag termelésre, hiszen azt a tempót nem lehet kreatív energiákkal bírni, és óhatatlanul unalmas önismétlésbe fut a stúdió.

Kedvességre és szeretetre van leginkább szükségünk

– szól A Grincs tételmondata.

Karácsony környékén különösen szórakoztató a profitot őrült módra hajtó stúdiók szeretetüzeneteit hallgatni.

Nem az anyagi dolgok számítanak, csak a szív

– mondják, és közben mindent megtesznek, hogy tömegeket csábítsanak be a moziba.

Hiszen 2018-ban egy egyszerű mese már nem elegendő. Kell hozzá egy popsztár, akit a Pharrell Williams személyében meg is szerzett a stúdió – nem először, hiszen ő alkotta a Gru mindhárom részének a zenéjét –, kell hozzá egy aktuálisan világhírű rapper, Tyler, the Creator színre lépésével ez is kipipálva, és persze valaki, aki új színt vihet a karakterbe, és ebben sem hibáztak, hiszen a Sherlock Holmes szerepében brillírozó, de A hobbit sárkányát is életre keltő Benedict Cumberbatch is komoly közönségcsalogató tényező. Amint azonban felhangzik az I am Grinch című nyitódal Tyler, the Creator előadásában, hirtelen nem is tudjuk, hogy hol vagyunk. Egy karácsonyi animációt nézünk, ami a szeretet hatalmáról szól, vagy egy Youtube-klipet, ami a nézettségről?

Dr. Seuss meséje azonban még így is kellően erős üzenettel bír ahhoz, hogy nem csak a Grincs, de stúdió sem tudja ellopni a karácsonyt. Végső soron a kedvesség és a szeretet csak rajtunk, nézőkön múlik.

(fib)