Csaknem két évszázada ejti rabul az emberiséget Monte Cristo grófja
Zene, Film & Kultúra
Talán egyetlen regény sem élt meg annyi féle feldolgozást, mint az először 1844-45-ben kiadott Monte Cristo grófja, amelyet este 19 órától a BOK-csarnokban lehet majd látni és hallani, magyar musicalként.
Alexandre Dumas hatalmas kalandregénye a 19. század közepén tizennyolc részes sorozatban jelent meg először Franciaországban, de szinte azonnal átjutott Angliába, egy sajátos változattal. A 20. században már filmként hódította meg a világot, pontosabban különböző filmfeldolgozások hihetetlen mennyiségű sorozataként, az első adaptációt már 1908-ban bemutatták, és a következő egy évtizedben további három némafilm témája lett Edmond Dantes története.
Később játszotta a címszereplőt Richard Chamberlain, Gérard Depardieu (egy sorozatban) vagy Jim Caviezel is, a csúcsra alighanem utóbbival jutott el a filmipar a témával kapcsolatban. Amikor 2002-ben megjelent a mozikban, Caviezelt még nem ismerte a világ élete szerepében, Jézus Krisztus talán első és utolsó hiteles megformálójaként, hiszen A passió 2004-ben járta be a földkerekséget.
A 2002-es Monte Cristo egyik nagy erénye lett, hogy méltó módon kidolgozta Faria abbé csodálatos szerepét, amelyet a korábban előszeretettel elnagyolt az alkotók egy része.
Ha a tekintélyes méretű könyvnek csak az elejét olvassuk el, Edmond Dantes szabadulásáig, már akkor is nagyon sokat kapunk ettől a regénytől, majdhogynem többet, mint az egésztől, amelyet innentől átjár a beteges bosszú. Faria és Edmond Dantes börtönbeli találkozása és kialakuló barátsága – mélyen a föld alatt, élve eltemetve, akkor még a szabadulás reménye nélkül – a csillagokig emeli az olvasót is, megmutatva, hogy egyetlen emberrel való kapcsolat is értelmet tud adni az életnek.
Ami a szabadulás után jön, az már valami más, Dantes személyisége ugyan megváltozik, a regény viszont ettől még pazar marad, rendkívüli helyszínekkel (a Földközi-tenger szigetvilága, Párizs, Róma), a korabeli Rómát egészen sajátosan bemutatva, miközben a beteges szenvedélyeknek is hódoló Monte Cristo két kivégzésre viszi el nézőnek ifjú barátait.
Ez is olyan jelenet, amellyel a filmek nemigen erőlködnek, a megértéséhez el kell olvasni a regényt. Akárcsak Morrel úr, a hajótulajdonos mély emberségének megismeréséhez, aki szintén hiányozni szokott a különböző feldolgozásokból, pedig nélküle semmi sem ugyanaz.
Szóval jó szórakozást a musicalhez és a filmekhez – de a könyvet ne hagyjuk ki!
(Arday Attila)
Alexandre Dumas hatalmas kalandregénye a 19. század közepén tizennyolc részes sorozatban jelent meg először Franciaországban, de szinte azonnal átjutott Angliába, egy sajátos változattal. A 20. században már filmként hódította meg a világot, pontosabban különböző filmfeldolgozások hihetetlen mennyiségű sorozataként, az első adaptációt már 1908-ban bemutatták, és a következő egy évtizedben további három némafilm témája lett Edmond Dantes története.
Később játszotta a címszereplőt Richard Chamberlain, Gérard Depardieu (egy sorozatban) vagy Jim Caviezel is, a csúcsra alighanem utóbbival jutott el a filmipar a témával kapcsolatban. Amikor 2002-ben megjelent a mozikban, Caviezelt még nem ismerte a világ élete szerepében, Jézus Krisztus talán első és utolsó hiteles megformálójaként, hiszen A passió 2004-ben járta be a földkerekséget.
A 2002-es Monte Cristo egyik nagy erénye lett, hogy méltó módon kidolgozta Faria abbé csodálatos szerepét, amelyet a korábban előszeretettel elnagyolt az alkotók egy része.
Ha a tekintélyes méretű könyvnek csak az elejét olvassuk el, Edmond Dantes szabadulásáig, már akkor is nagyon sokat kapunk ettől a regénytől, majdhogynem többet, mint az egésztől, amelyet innentől átjár a beteges bosszú. Faria és Edmond Dantes börtönbeli találkozása és kialakuló barátsága – mélyen a föld alatt, élve eltemetve, akkor még a szabadulás reménye nélkül – a csillagokig emeli az olvasót is, megmutatva, hogy egyetlen emberrel való kapcsolat is értelmet tud adni az életnek.
Ami a szabadulás után jön, az már valami más, Dantes személyisége ugyan megváltozik, a regény viszont ettől még pazar marad, rendkívüli helyszínekkel (a Földközi-tenger szigetvilága, Párizs, Róma), a korabeli Rómát egészen sajátosan bemutatva, miközben a beteges szenvedélyeknek is hódoló Monte Cristo két kivégzésre viszi el nézőnek ifjú barátait.
Ez is olyan jelenet, amellyel a filmek nemigen erőlködnek, a megértéséhez el kell olvasni a regényt. Akárcsak Morrel úr, a hajótulajdonos mély emberségének megismeréséhez, aki szintén hiányozni szokott a különböző feldolgozásokból, pedig nélküle semmi sem ugyanaz.
Szóval jó szórakozást a musicalhez és a filmekhez – de a könyvet ne hagyjuk ki!
(Arday Attila)
Zene, Film & Kultúra
Legnépszerűbb
Egy elmegyógyintézetben ragadtak néhány őrült lakóval, egyikük sem juthat ki élve - A Grave Encounters minden idők egyik legijesztőbb filmje
Drasztikus lehűlést hoz a hidegfront, hirtelen bezuhan a hőmérséklet, havazás sem kizárt
Óriási botrány André Rieu budapesti koncertjén, egy nyugdíjas megalázó közjáték után követelte vissza a jegyárat
A pasim kért tőlem egy szívességet: most ügyvédekkel és rendőrökkel töltöm a napjaimat, nincs kiút
Egy apuka túl szépnek találta a kislányát, elvitte DNS-tesztre, hogy ott valami olyan dolog derüljön ki, amire senki nem gondolt
