Weyer Balázs, a Hangvető programigazgatója szerint képtelenség olyan fesztivált rendezni, ahol minden koncert elnyeri mindenki tetszését. Inkább a „Húú” érzést akarják elérni, amikor azt mondja az ember: „Ilyet még soha nem láttam!”.
Weyer szerint elég egy olyan zenekar, akit megimádunk a fesztiválon, és utána megváltoztatja az életünket, például úgy, hogy elkezdjük követni az adott előadót. A Ritmot is úgy rakták össze, hogy legalább egy ilyennel mindenki találkozzon.
A világzene mindig is underground műfaj marad, de egyre jobban kezd teret nyerni. Ilyenkor feltehetünk magunknak olyan kérdéseket, hogy megnéznénk-e az etióp James Brownt, vagy kíváncsiak vagyunk-e arra, hogy énekel a mali Mahalia Jackson?
A háromnapos fesztiválon láthatjuk többek között az öt Grammy-díjas
Ladysmith Black Mambazo-t, a belga
Tcha Limbergert, aki a zenéért tanulta meg szinte anyanyelvi szinten a magyart, a kígyómozgású etiofunk sztárt,
Gili Yalót, a tavalyi év legjobb világzenei albumát jegyző
Trio da Kalit és sok olyan koncertet, amelyek közül biztosan találunk olyat, amire életünk végéig emlékezhetünk.
A több tucat koncert záróakkordjaként a fesztivál egy, csak a Ritmo-n hallható műsorral, a Roma Ritmo-val tiszteleg a térség és hazánk roma zenészei előtt, az elmúlt évtized legnagyobb roma muzsikusaival.
(Torony)