promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Amikor az Arctic Monkeys teszi fel a Sziget „I”-jére a pontot

Amikor az Arctic Monkeys teszi fel a Sziget „I”-jére a pontot

Zene, Film & Kultúra
Kategória fejléc
Promotions
Ez azonban nem olyan koncert volt, amely valóban csak egy strigula az ember életében, hiszen a Monkeys teljes pályafutása jóval színesebb, különlegesebb és tulajdonképpen egyre érettebb is. Alex Turner csapata előtt végül az égiek is meghajoltak, hiszen a 18 óra után megérkező vihar a koncert előtt nem sokkal abbamaradt.

A rajongók láthatóan baromira élvezték a saras bulit, mi pedig a Sziget VIP-ből nézve döbbenten szemléltük, hogy mekkora tábor gyűlt össze a brit együttes performanszára.

A résztvevőket megnézve biztosan megállapítottam azt is, hogy ennyire fiatal rajongótáborral rendelkező bandát én még nem láttam a Szigeten. Ugyanakkor igaz, hogy nem tomboltam végig az elmúlt negyedszázadot a legendás Óbudain, de jó néhány remek bulinak lehettem már részese.

Az Arctic Monkeys fellépése azért is volt nagyon érdekes, mert Turnerék legutóbbi albuma minimum megosztóra sikeredett a rajongók körében is. A korong lassúsága azonban nem volt teljesen váratlan, hiszen Turner 2016-ban, nyolc év után készített új albumot The Last Shadow Puppets nevű hobbizenekarával, amely teljesen más stílusú műfajt képvisel. A szakma egyszerűen barokk-popnak becézi ezt a kísérletet.

Az öt év után (2013-ban jelent meg az AM névre hallgató Arctic Monkeys lemez) érkező Arctic sorlemez különböző számai pedig a koncert során természetesen többször felcsendültek. A leglátványosabb csalódottságot Turner a One Point Perspective című számot követően adta elő, amikor térden énekelve lényegében gyorsan le is csapta a számot és belekezdett a méltán híres Do Me a Favour-be.

Ugyanakkor Turner végig a maximumon pörgött és abszolút csúcsformában érkezett a Szigetre. Az Arctic Monkeys Tranquility Base Hotel & Casino albuma pedig annak ellenére is egy nagyon izgalmas kísérlet, hogy egy ilyen szintű átpozícionálás szinte az öngyilkossággal ér fel.

Tegye csak be az ember az I Bet You Look Good on the Dancefloor után a Star Treatment című számot. Nagyjából ilyen jellegben mérhető a váltás itt.

Természetesen én is szomorú voltam, hogy a When The Sun Goes Down és a Fluorescent Adolescent áldozata lett ennek a helyzetnek, de volt Teddy Picker, Do I Wanna Know és R U Mine? is. A bandát pedig mi sem jellemzi jobban, hogy alig 30 éves korukra egyértelmű nagyszínpadi és főidőpontos előadók egy Sziget Fesztiválon. A jelenség ráadásul nem igazán új keletű.

Ugyanakkor, ha a szívemre teszem a kezem, egyértelműen én is azon a véleményen vagyok, hogy a Gorillaz jobb koncertet hozott, mint az Arctic, de ez az élmény a későbbiekben válik majd tartóssá.

Az Arctic jövőjénél pedig valószínűleg már csak Alex Turneré érdekesebb, aki akár szólóprojektekbe is belevetheti magát a következő évtizedekben.

(Sziki)