Bonobo
Bonobot, azaz Simon Greent nem most látta először a magyar közönség idén, mivel a downtempo úttörője már fellépett egyszer a Budapest Parkban. Ez persze sokkal bensőségesebb volt, de azt az érzést is képtelenség leírni, amikor Bonobo a teljes zenekarával belekezd a Migrationbe a naplementében a Nagyszínpadon.
Persze az új lemez dalai voltak többségben, mivel mégis csak azt turnéztatják, de azért előkerültek az igazi klasszikusok is, mint például a Kong, amit jómagam az egyik legjobb Bonobo dalnak tartok, és bármikor veszik elő, megőrülnek rá az emberek, akárcsak most.
Lehet úgy gondolni, hogy Bonobo nem való ilyen óriási színpadra, de Green és csapata ezt teljesen jól megoldotta, és tökéletes felvezetést csináltak a Gorillaznak. Persze ne annak tekintsük, mert a közönség is egy nagyszabású különálló showt kapott. Volt olyan fellépő, aki direkt csak azért jött le a VIP-be, hogy láthassa a zenekart, akik nagyon élvezték, hogy ennyi ember előtt játszanak, és mindent ki is adtak magukból. (A Bonobot még úriasan a VIP-ből néztük, de a Gorillazon már a közönséggel tomboltunk.)
A hab a tortán persze Szjerdene volt, aki csodálatos hangjával kiegészítette a varázslatot. A lassabb daloknál szinte repült vele a közönség, aztán a dobok újra felébresztettek és a földre vittek mindenkit, persze jó értelemben.
Kimondhatjuk, hogy Bonobo és a zenekara szinte semmit nem változtat a dolgokon, és ugyanazt kapjuk minden koncerten. De minek is változtatni valamin, ami ennyire olajozottan működik?
Gorillaz
Bevallom őszintén, már az elején tudtam mire számítsak, mivel követtem a Gorillaz turnéját, és rengeteg dalt hallottam is már koncertes verzióban. Igen, így csaltam kicsit, de szerintem ez még belefért. A setlistet elnézve bejött, amit gondoltam, a közönség többsége erősen lemorzsolódott. Ez azon része volt, akik egy divat Gorillaz fellépést vártak, és unalomig elcsépelt dalokat akartak hallani. Aki ezt várja Damon Albarntől, az valószínűleg nem ismeri se őt, se a Gorillazt.
Ha a világ legnépszerűbb „virtuális” együttesét stílusok közé akarjuk határolni, akkor fel van adva a lecke. Aki végighallgatta a banda össze albumát, az tudja, hogy milyen szerteágazó tud lenni műfajilag: rock, alternatív, indie, pop, elektronika, hiphop, trip, és felejtsük is el, hogy fel fogom sorolni mindet.
Albarn zenei játszótere a koncerten is visszaköszönt, kielégítve a kőkemény Gorillaz rajongókat, és persze azokat, akik egy vérprofi előadást akartak látni. A virtuális tagok, mint 2D, Noodle, Russel, és Murdoc természetesen ott voltak hátul az óriáskivetítőn, de az igazi csoda a színpadon zajlott.
A Gorillaz csapata félelmetesen van összerakva, amire a vendég énekesek és rapperek csak rátettek egy lapáttal. Damon Albarn, vagy ha úgy kedvesebb 2D zseniális frontember. Már az elején megtalálta a kontaktot a közönséggel, gyakorlatilag még a bőrünk alá is be tudta vinni a Gorillaz-érzést.
A vendégek között ott volt Bootie Brown, Jamie Principle, De La Soul, és Peven Everett, aki egy jó kis rögtönzött funky partyt adott, amikor elénekelte a Strobeliteot. Lélekben velünk lehetett még Snoop Dogg is, aki megjelent a kivetítőn a Hollywood alatti rap részénél, de Jack Black is gitározott a Humilityben.
Albarn, a zenekar, a vendégek, mindenki megmutatta, hogyan kell beleadni apait-anyait egy fellépésbe. A háttér vokál szintén felülmúlhatatlan volt. Nem lapultak meg, hanem együtt éltek a zenével és a közönséggel. Látva a mosolyukat komolyan plusz energiákat tudtak belénk tölteni, hogy bizony srácok, itt a következő számnál is ugrálni fogtok.
A csapat a szokásosnál egy kicsit hamarabb, azaz 21.20-kor kezdett, hogy minden bele tudjon férni. Azért 24 dalt előadni egy fesztiválon ilyen jól felépítve, az nem semmi. Az embernek nem is volt semmilyen hiányérzete, mivel egy teljesen jól megkomponált fellépést kaptunk. Az új album, a The Now Now dalai marha jól működtek élőben. Ezen kívül négy album muzsikáit húzták elő Albarnék: Demon Days, Plastic Beach, Humanz és persze a Gorillaz.
Szerintem még a Sziget közönsége sem hitte el, hogy ő bizony kaphat egy ilyen csúcskoncertet, amiben szív és lélek is van. Ha ez a csapat a Gorillaz, hát akkor meg csak duplán lehet örülni.
Nagyon előre kell sorolnom a fejemben ezt a fellépést, de nem mondom meg, hogy hányadik helyre teszem, az maradjon az én titkom, de, hogy az év legjobbja volt, az kétségtelen. Bátran jelentem ki ezt úgy, hogy még egy Arctic Monkeys koncert is vár rám.
(Toronicza alias Torony)