Florence Welch énekesnő és Isabella "Machine" Summers pozitív értelemben óriási felfordulást csináltak az indie és soul világában, amikor megalapították a zenekart. Welch saját ötletei révén egyedül kezdett el a negyedik albumon dolgozni dél-londoni stúdiójában – a lemez végleges verziója New Yorkban készült el, és az ikonikus New York-i látképről kapta a ’High as Hope’ címet.
Eddig két dalt ismerhetett meg a közönség közelebbről, ez volt a ”
Hunger” és a ”
Big God”.
A ”Hunger” Florence Welch őszinte líraiságát és örömöt ötvöz, rávilágít azoknak a dolgoknak a hiányára, amelyeket szeretettel, gyűlölettel, megszállottsággal és szenvedélyekkel próbálunk betölteni.
Ahogy Florence fogalmaz: „a dal arról szól, hogy néha olyan helyen keresünk szeretetet, ahol nincs, és hogy néha, miközben próbálunk nem egyedül lenni, csak még jobban elszigeteljük magunkat. Úgy érzem, ebben a dalban megmutattam a sebezhetőbb oldalam, hogy segíteni tudjak másoknak, mert talán sokkal többen érzünk hasonlóan, mint ahányan be merjük ismerni.”
Az albumon szereplő dalokban Welch egy új, érettebb szemszögből ír Londonban töltött gyermekkoráról, családjáról, kapcsolatairól és magáról a művészetről. A lemezen egymást váltják a pozitív és negatív élmények, az egyik pillanatban még Patti Smith előtt tiszteleg, a másikban pedig arról énekel, hogy SMS-ben hagyták faképnél.
A ”High as Hope”-on öröm és harag keveredik, de végül az öröm kerül ki győztesen. „Ez folyamatos munka, de úgy érzem, hogy ezen az albumon tisztán és őszintén ki tudtam fejezni, hogy ki is vagyok én művészként” – mondta Florence.
Florence + The Machine eddig csak a Szigeten jártak nálunk, de remélhetőleg fogjuk úgy is látni őket, hogy különálló koncertet adnak majd. Addig viszont hétvégén nyugodtan kapcsoljuk ki az agyunkat és teszteljük ezt a csodás albumot. (Torony)