Mit blablázik Armin van Buuren?

Armin kimozdult a megszokott zónájából, és gyakorlatilag írt egy pophimnuszt, mert a Blah Blah Blah akárhogy is nézzük, nagyon is az. Nekem erről rögtön Ferry Corsten - Rock Your Body, Rock című száma ugrott be, ami szintén valami hasonló mellékszálon mozog. De amúgy a Whateverben is van blablázás. Ez valószínűleg nem azért van így, mert Ferry és Armin nagyon jó barátok és mindketten Hollandiából származnak. Az ötszörös világelső DJ és producer egyszerűen beleunt kicsit a dolgokba, és akart írni egy fesztiválozós ”minden mindegy” számot.

A Blah Blah Blah első hallásra furcsa lehet, pedig van benne bőven kraft, és tényleg meg lehet vele barátkozni. A dal vége fele a zongorás kiállás azért megmutatja, hogy valóban egy Armin és egy trance számban járunk, persze ez is atombomba szerű pop stílusban van prezentálva.

Ha továbbmegyünk az EP-n, akkor megtaláljuk az egyetlen 130 BPM-es dalt, mivel a többi mint 138-ban van írva, amit amúgy abszolút nem lehet érezni. Amúgy a BPM a percenkénti leütésszámot jelenti, ami elkerülhetetlen az elektronikus zenében, de ezt a rajongóknak már nem kell bemutatni. A The Last Dancernek már csináltunk anno egy kis felvezetést, amit ide kattintva értek el.

A ”Just As You Are” Fiora gyönyörű vokáljával van díszítve, és gyakorlatilag teljesen visszavisz minket a 2000-es évek trance stílusába. Ez amúgy ismét kezd feltámadni, és egyre több producer veszi újra elő ezt a hangzást. Persze a műfajon belül Paul van Dyk vagy például Aly & Fila sosem akartak ebből igazán elmozdulni. Armin van Buuren is Rising Star becenéven állít emléket ennek a műfajnak a trancen belül, ami amúgy valószínűleg mindig visszatérő motívum lesz.

A Popcorn című szerzemény is visszamegy kicsit a múltba. A psy és a goa csak egy kis csipetnyi felvezetés, utána jön az igazi trance élmény, amit ha zongorán játszanának, még klasszikus zenének is hihetnének. Ez sem újdonság a tranceben, és nagyon sokan szeretik használni, főleg Armin, aki az orosz mágus, Alexander Popov társaságában rakta össze a szerzeményt.

Ha úgy vesszük a Blah Blah Blah egy nosztalgia EP, aminek egy elég fura, de nagyon is bulizós szám adta a címét. Armin most is elég sok mindenben belekóstolt, és ez mutatja is, hogy miért lehetett annyiszor a világ legjobb producere. (Torony)