Az ember elpusztítja Istent, a dinoszaurusz pedig az embereket

[[video]]Tizennégy év szünet után 2015-ben támasztották fel újra Steven Spielberg dinoszauruszait. A Jurassic World egyszerre volt tiszteletadás a széria atyja és a legendás első rész előtt, illetve egy iróniával átitatott kritika Hollywood megalomániájáról. A filmben egy minden addiginál hatalmasabb, és valójában sosem létezett szörny, az Indominus rex lett az újranyitott őslénypark legfőbb attrakciója, vagyis az emberi alkotói vágy korlátlanságának szimbóluma: minél nagyobbat, minél félelmetesebbet hozzunk létre, az sem baj, ha nincs semmi értelme. Eltelt három év, és a Jurassic World elsöprő sikere – 1,6 milliárd dolláros bevételével minden idők ötödik legjövedelmezőbb munkája – után itt a kötelező folytatás, a Bukott Birodalom.

Az nyilvánvaló volt, hogy a méretbeli licitet nem lehet folytatni, nem mehetünk vissza megint a lerombolt parkba, hogy egy még szörnyűségesebb ragadozóval találjuk szembe magunkat. És ezt a feladatot többé-kevésbé meg is oldották a forgatókönyvírók, bár sokat nem törték magukat, összeszedték az eddigi négy rész használható elemeit, hozzácsapták a korábban meg nem valósított ötleteket, és kész is lett a Bukott Birodalom.

Arról már a kétezres évek elején lehetett tudni, hogy Spielbergék szorosabbra fűznék a dinók és emberek kapcsolatát, és az őslények betanítására fókuszálnának. Mivel a trenírozott szörnyek az emberek legkegyetlenebb pusztítási vágyát is megvalósíthatják, az ötlet remek lehetőséget adott volna, hogy a Jurassic Park-széria alámerüljön a tudatalatti sötét régióiba, és vérfagyasztó horrorfilmként térjen vissza onnan. A dinoszauruszok tanítása végül a 2015-ös film központi eleme lett. Az egykori tengerészgyalogos, Owen Grady (Chris Pratt) megtalálta a módját, hogy a korábban kérlelhetetlen gyilkológépnek tartott velocirapotorok a tenyeréből egyenek (és ne a tenyerét egyék meg). A jólelkű veterán mindezt állatbaráti szeretetből tette, főnökeit azonban – megdöbbentő módon – csak a trenírozás hadászati jelentősége érdekelte. Aprópénzre akarták váltani a dinókat.

Számításaikat akkor még keresztülhúzta a természet, amely – ahogy annak idején, az első részben Ian Malcolm (Jeff Goldblum) megjósolta – ismét felülkerekedett az emberen. A Bukott Birodalomban így a gonosz pénzemberek ismét nekivágnak, hogy kihasználják a betanított őslényekben rejlő lehetőségeket. A parknak otthont adó Nublar vulkáni sziget, a tűzhányó pedig feléledt, kitörni készül. Az emberiség kemény döntés előtt áll: vajon mentsék meg a dinoszauruszokat, vagy ne álljanak a természet útjába és hagyják őket újra kipusztulni?

Az előző részben a park vezetőjeként felbukkanó Claire Dearing (Bryce Dallas Howard) ezúttal az őslények jogaiért küzdő civil szervezet feje. Csoportjával azért lobbiznak, hogy a politikusok belássák végre, a dinók is élnek, és meg kell mentenünk őket. A film egyből bioetikai mélyvízbe hajítja a nézőt, neki szegezve a kérdést, hogy az ember által alkotott teremtmények a természet részei, és így joguk van az élethez, vagy afféle szórakoztató játékszerek pusztulásra vannak ítélve?

A szenátus az utóbbi mellett dönt, nem avatkoznak bele, ha jön a láva, a lények oldják meg maguk. Ekkor kerül a képbe a milliárdos Benjamin Lockwood (James Cromwell), aki egykoron az első rész parkját megálmodó John Hammonddal közösen vágott bele a projektbe, ám a klónozás erkölcsi problémái miatt összerúgták a port, ám most régi barátja emlékére is, hajlandó komoly összegeket ölni a lények megmentésébe. Felbéreli hát Claire-t és a raptoridomár Owen Grady-t, hogy menjenek vissza a Nublar-szigetre, és mentsenek meg annyi dinót, amennyit csak lehet, hiszen a lényeket már várja új otthonuk, egy csendes és elzárt sziget, ahol békében élhetnének tovább.

A nemes terv felett azonban már gyülekeznek a sötét fellegek. Elsőként ott a vulkán, amelyet nem hatott meg Lockwood érzelmes vállalkozása, és annak rendje és módja szerint azonnal kitör, amint a mentőcsapat a szigetre teszi a lábát. Másrészt pedig a naiv jóemberek mögött – ahogy az eddig mindig kiderült – mindig ott áll egy számító keselyű, aki egy kis pénz reményében mindenkit kihasznál. A Bukott Birodalomban is színre lép a gonosz manipulátor, akit csak az érdekel, hogyan lehet gyorsan és könnyen pénzzé tenni a dinoszauruszokat.

A második részből már kiderült, mi történik, ha egy őslény találkozik az emberi civilizációval. Így hiába gondolják az új filmben, hogy jó ötlet a monstrumokat hajóval Kaliforniába szállítani, hamar kiderül, hogy nem az. Nincs az a ketrec, betonfal és törhetetlen üveg, ami hatásosan fosztaná meg a dinoszauruszokat a szabadságuktól. És akkor nem marad más, mint a sikongatás, rohanás, végül pedig a gyors elmúlás.

A Bukott Birodalom jóval komorabb és sötétebb, mint elődei, a második felére már egy klausztrofóbiás horrorfilmként fordul, amelyben a szörnyek már valódi szörnyekként tűnnek fel, akik a félhomályos folyosókon vonulva rémítik halálra a takaró alá rejtőző kisgyereket. Merthogy felbukkan egy kislány is, Lockwood hiperakítv unokája, Maisie (Isabella Sermon), aki imádja a kréta- és a jura-kor lényeit, egészen addig, amíg azok eleven valójukban be nem toppannak a gyerekszobába. Persze a kislány szerepe jóval fontosabb annál, hogy sírva meneküljön a szörnyek elől: létezése sötét titkot rejt, amelynek köszönhetően jóval közelebb áll a dinoszauruszokhoz, mint azt bárki is hinné.

Két régi ismerős is visszatér a Bukott Birodalomban. Dr. Henry Wu (B. D. Wong), az első rész tudósa, a dinoszaurusz-feltámasztó csapat vezetője, aki már a három évvel ezelőtti Jurassic Worldben is ott volt, hogy megkezdett munkáját folytatva hibrid lényeket hozzon létre. Szerepe itt sem sokkal több, az Indominus rex után, most egy kisebb, de emberi célokra felhasználható lényt alkot, amely azonban, hiába ígérik, csak nem tud megülni a fenekén, parancsteljesítés helyett inkább a saját feje, és a sikongató áldozatok után megy. És ismét megjelenik Ian Malcolm, a különc matematikus, akinek sötét jóslatai hosszú távon jelölték ki az emberek és dinók kapcsolatát.

Ezúttal egy szenátusi meghallgatáson fejti ki elméletét, mely szerint, ha már egyszer istent játszottunk, és újrateremtettük a korábban már kihalásra ítélt lényeket, akkor nincs mit tenni, elvesztünk: „Isten megteremté az embert. Az ember elpusztítá Istent. Az ember megteremté a dinoszauruszt.” Érvelése ezen a ponton kapcsolódik a kislány Maisie történetéhez, és itt válik a film példabeszéddé az uralhatatlan technikai fejlődésről. Az ember képtelen leállni, csillapíthatatlan alkotási vágya azonban a fejére nő, tudása csak arra elegendő, hogy létrehozzon valamit, de a teremtményt már nem tudja uralni, így menthetetlenül elpusztul.

A Bukott Birodalom rendezője, az Árvaház című horrorfilmről ismert spanyol rendezője J.A. Bayona láthatóan nagyon igyekszik, hogy méltó emlékművet állítson Spielbergnek – aki producerként felügyelte a projektet –, apró kis utalásoktól a nyilvánvaló párhuzamokig számtalanszor idézik meg a korábbi filmeket, ám az a báj, játékosság és szellem, ami az eredeti filmet jellemezte sajnos hiányzik az új részből. Így nem is a logikai bukfencekről, indokolatlan jelenetekről és bosszantó klisékről van szó, a Bukott Birodalom legfőbb problémája, hogy nem tud meggyőzni arról, hogy amit az alkotók nagyon szerettek volna közölni, vagyis a dinoszauruszok, az emberek és a teremtés háromszögének erkölcsi problémáját, az valóban megjelenik-e a filmben. És nem arról van-e inkább szó, hogy, amint az opportunista főgonosz, úgy a film is csak aprópénzre váltja a dinókat, kihasználva Spielberg klasszikus alkotásának sikerét és hírnevét.

Akárhogy nézzük azonban, az őslény-saga még közel sem zárult le, bár a Bukott Birodalom bevételeiről még csak előrejelzéseket sem látni, már készül a következő rész, ha minden jól megy, 2021-ben kiderül, mit kezdenek egymással – immár a parkon kívül – a dinoszauruszok és az emberek.

(fib)