Ugyanakkor itt jegyezném meg, hogy mekkora szerencsénk van, hiszen az idén mégis hallhattuk Theo Hutchcraftot énekelni Magyarországon, ugyanis az eredetileg kinézett EFOTT fesztiválra nem sikerült eljutni, de kevesebb, mint egy hónappal a Sziget kapuinak megnyitása előtt a Hurts visszatérését is bejelentették a szervezők. Mindezt pedig már egészen biztosan nem hagyhattuk figyelmen kívül.
A Hurtsről elmondható, hogy a maga módján forradalmasította a szintipop műfaját az elmúlt években, a csapat megjelenése üde színfolt a jelenlegi zene színpadán. Az együttes albumai darabról darabra egyre kiforrottabbak és slágeresebbek. A kocsmai verekedés közben megismerkedő duónak ráadásul fontos az ismertség növelése, hiszen 2010 óta már negyedik albumuk érkezik idén, amely ősztől világszerte elérhetővé válik.
A koncerten természetesen az összes jól ismert szám elhangzott, köztük a legújabb single, a Beautiful Ones, amely követi a banda hangzásának hagyományait, sőt valamennyire rá is teker az érzelmi szálra.
A színpadi megjelenés bár alapvetően naturalisztikus, mégis egyedi és a külön kis boxokban zenélő művészek jól hozzák a bárszerű, hamisítatlan, ’80-as évekbeli queer hatást, amelyre a zenekar klasszikus fekete-fehérben pompázó frontemberei is rátesznek egy lapáttal.
Az est három abszolút csúcspontja a Why című nóta mellett a Rolling Stone és a Sandman volt, a rajongók azonban persze a Stay, Wonderful Life és a Miracle hármastól aléltak el a legjobban. A performansz ugyanakkor hűen hozta a nagyobb fesztiválokhoz köthető 1 óra 20 perces időintervallumot.
Érdemes megemlíteni a banda másik hivatalos tagjának, Adam Andersonnak a közreműködését. A krisztusi korban lévő zenész ugyanis kellő magabiztossággal váltogatja a szintetizátort, a zongorát vagy éppen a gitárt a koncert során.
Abban azonban már alighanem mindannyian biztosak vagyunk, hogy tudjuk mi fog sokat pörögni a lemezjátszókon az idei év őszén. A Hurts-nek pedig továbbra is csak jó egészséget és sok koncertet tudunk kívánni! (Sziki)
Setlist: