Életadó energiák a színpadon: Péterfy Bori interjú

Hát megmondom őszintén, egyáltalán nem. Igazából ez a szenvedély a zeneszerzőnktől, Tövisházi Ambrustól indult. Nagyon figyeli a világtrendeket a zenei életben, és mivel ma már minden digitalizált, így a bakelit is egy nagy visszatérés. Sok zenekar vágott most bele olyanba, hogy limitált számban kiadtak bakeliteket, és ez a zenekar részéről is egy afféle különlegesség. A szenvedélyes rajongóknak és a gyűjtőknek ez egy nagyon fontos relikvia lehet a későbbiekben.

Ez a mindenkihez elérés azért már jó pár éve olyan furcsa fogalom, mert a rádiókból mostanság már teljesen kiszorult az underground zene. Amikor elkezdtük játszani a számokat az új albumról, körülbelül a megjelenés után két héttel, akkor látszott, hogy akihez el akart, ahhoz elért az album. Hála égnek kijelenthetjük, hogy egy olyan erős közönségünk van, aki nem a médiában keres minket, hanem érdekeljük és követi a mozgásunkat. Azonban tényleg pozitív a visszajelzés, mert nagyon szeretik az új albumot, pedig nem egy divatos korszellemet visszaadó dolog.

Szerintem nagyon sokan hallgatnak rádiót, én egyáltalán nem érzem feleslegesnek. Így a zenédet tényleg egy nagyobb tömeghez tudod eljuttatni. Az egy nagyon jó időszak volt, amikor jött az a pillanatnyi tündérmese, amikor minden fiatal tehetség bekerülhetett. Nagyon fura, mert nincs még egy olyan ország, ami pont azt a saját zenei tőkét nem jutatja el az emberekhez, amiben a legerősebb. Ez egy ilyen ország! (nevet) Évek óta tudtuk és éreztük amúgy a Petőfinek az átalakítását, így nem volt meglepő. Már 4-5 évvel ezelőtt lehetett sejteni merre tart ez a folyamat. Nem divatzenekar vagyunk, és nem trendeket lovagolunk meg. Lehet ez a mi hibánk is, hogy nem tudunk rádióslágereket írni, ezért elfogadjuk ezt a helyzetet.

Most ezt azért jelenthetem ki bátran, hogy nem, mert az elmúlt tíz évben nem is tudom neked elmondani hány olyan felkérést kaptam, ami erre visz. Ebbe beletartoznak a bulvárműsorok is. Ez egy döntés, amit egyszer meghoztam. Persze lehet lesz egyszer egy pillanat, amikor azt fogom mondani, hogy igen. De nem nézek tévét, rohadtul nem érdekel az egész, egyszerűen nem tudok azonosulni vele. Nyilván onnan is jön ez, hogy színésznő vagyok, és van egy fajta individuális személyiségem. Nem akarom azt mondani, hogy nincsenek baromira jó popszámok, mert tényleg lehet halászgatni a nemzetközi piacon. Szóval, ha véletlen egy rohadt jó dalról lenne szó és áthangszerelhetnénk, vagy a saját szájunk ízére alakíthatnánk, akkor lenne rá sansz, hogy megcsinálnám. Főleg ha egy valag pénzt adnának érte! (nevet)

A sok koncert után elkezdtem érezni, hogy amiket én írok, azokat egész másképp is adom elő, és ez meghozta hozzá a kedvem. Azonban ettől még nem tartom magam dalszövegírónak, lehet a következő lemezre megint kevesebbet fogok írni. Ez nem egy erőszak magammal szemben, ha érzek magamban ihletet, akkor azt megírom.


Most egy ingyenes koncerten voltunk, amin olyan emberek is megjelennek, akik életükben nem mennének el egy Péterfy Bori fellépésre. Másképp készültök ilyenkor? Bár hülye a kérdés, mert így a koncert után már kijelenthetem, hogy nem.

Hozzá vagyunk szokva, mert nagyon sok ilyen koncertfelkérésünk van, ebben már van egyfajta rutinunk. Én azt gondolom az elmúlt tíz év és a több száz koncert, amit hasonló körülmények között lenyomtunk azt mutatja, hogy az őszinteségnek és az energiának van ereje. Szerintem még nincsenek az emberek annyira megfertőzve, de persze lehet látni olyanokat is a közönségben, akik nem ilyenre számítanak. Talán nekik ez túl extrém, vagy túl vad, és onnantól nem érdekli őket tovább. Általában ott tudjuk tartani az embereket és ez nekem is nagyon fontos, mert egy színésznek kell, hogy a közönség jól érezze magát.

Hát nagyon, most meg már tényleg minimális színházi munkát vállalok. Gyakorlatilag csak a Száll a kakukk fészkére című darab maradt, amiben még mindig szerepelek. Hála istennek nagyon sokat játsszuk és nagyon sikeres. Voltunk vele vidéken is, és nagyon kemény volt ez a nyár, mert akkor is terítéken volt. Jövő évadra is van egy nagyon érdekes felkérésem, amiről még nem beszélhetek, de remélem, hogy össze fog jönni. Volt az HBO-s Terápia második évada pár évvel ezelőtt, amit szintén imádtam, szóval azért igyekszem odafigyelni arra, hogy mindig legyen valami színészi munka.

Nem tudom különválasztani, mert énekelni isteni érzés, de az a rock and roll stílus is mindig bennem lesz. Amikor azt szokták kérdezni, hogy a színházban jobb színpadon állni, vagy egy koncerten, arra azt szoktam mondani, hogy a koncerten. Ez egy annyival szabadabb, bátrabb, eufórikusabb műfaj és borzasztó hálás vagyok a sorsomnak, hogy ezt csinálhatom. A színházból halál fáradtan vánszorgok haza, de itt a közönség annyi energiát ad vissza, hogy az feltölti az embert. (Toronicza Péter alias Torony)