A Burning Man-t viszonylag mostoha körülmények között rendezik meg. A sivatagban, a "playán" nappal 40, éjszaka pedig alig 10 fok van. Minden tiszta por, a homokviharok gyakoriak, mégis óriási a kereslet a belépőkre: tiszta Mad Max. 2014-ben 66 ezren vették meg 380 dolláros jegyeket - mindezt úgy, hogy a résztvevők saját maguk gondoskodnak az élelmezésről és az italokról.
Alapvető élelmiszereket és italokat a fesztiválon ugyanis nem lehet vásárolni, ez alól csak a szervezők által árusított kávé, limonádé és fagylalt a kivétel. A pénz használata tilos (de a fegyvereket és kutyákat is kitiltották), az viszont belefér, ha valaki nem óhajt ruhát viselni, itt ugyanis minden az önkifejezésről szól. Biztonsági okokból csak gyalogosan, biciklivel vagy valamilyen mutáns, épített járművel lehet közlekedni maximum 8 km/órás sebességgel a fesztivál hatalmas területén.
A Burning Man fellépői nem kapnak gázsit (ben azért nem vagyunk teljesen biztosak). A világ minden részéről érkező művészek extrém installációkat állítanak fel a sivatagban, a végén pedig az egészet felgyújtják, a tavaly 32 méter magasra épített Burning Man-nel együtt.
Az idén a Critical Tits nevű csoport tagjai pedig fedetlen keblekkel bringáztak végig a playán, hogy tiltakozzanak a magazinok női testképe ellen, a visszafogottabb résztvevők pedig olyan programok közül választhattak, mint a görkoris diszkó, vagy egy délutáni tánc a Pink Mammoth nevű helyen, de űrkutatással kapcsolatos tudásukat is gyarapíthatták. A Burning Man ugyanis nemcsak a bulizásról szól, érdekes előadásokat is tartanak, a résztvevők csaknem harmada ugyanis diplomás.
A Burning Man története 1986-ig nyúlik vissza: egy baráti társaság felgyújtott egy kb. 3 méteres bábut San Francisco egyik partszakaszán, és "radikális önkifejezésnek" nevezték az akciót. Az első 10 évben nem volt jelentős a fesztivál, 1996-ban azonban túlnőtt a művészlelkek különös összejövetele kategórián, 1996-ban már 8000-en érkeztek, hogy kiszálljanak egy időre a fogyasztói társadalomból.