Kreatív zenei labor, és jószívű mókamester: Varga Livius interjú

Engem a KOBUCI kertes fellépésünk és az orfűi fogott meg a legjobban. Ilyenkor nem tudom megmondani miért ezekre esik a választás, általában ott van a legjobb hangulat. Orfű amúgy is közel áll a szívemhez, bárki bármilyen fesztivált csinálhat, azt nem lehet kiütni a kedvenceim közül. Teljes elfogultsággal megyek és persze, hogy az embernek az a favorit, amit a legjobban vár. Ez olyan kicsit, mint a szülinapja a gyereknek. A KOBUCI kert azért volt különleges, mert kiegészültünk Gábor Andorral, akiről tudni kell, hogy kiváló ütőhangszeres. Mindig örülök, ha az ütős rész kicsit megszínesedik, kiteljesedik, és egy olyan karizmatikus előadóval, mint az Andor ez nagyon is sikerült. Igazi nagy muzsikálások vannak, nincs a Quimbyben az a démonja a zenészeknek, amikor sok nyári koncert van, csak darálod a fellépéseket, és már azt se tudod hol vagytok. Mi inkább ritkítjuk a koncertjeinket nehogy így járjunk. Mindegyik fellépésünk teljes figyelmet kap, akárhol is játszunk.

Nagyon jó, én szeretem az ő zenéjüket! Sokszor egy fesztivál kategóriába kerültünk és gyakran játszottunk egymás után, szóval megismertük egymás zenéjét. A Bandi a hegyről című lemeznél, ahol a teljes legénység jelen volt, én a turnét végigvittem velük, és itt-ott amúgy is meghívott vendég voltam. Össze vagyunk valamennyire forrva, a Tibi szintén nagyon jó barátságban van a Lovasival. Jó barátok találkoztak, képesek vagyunk egymást bíztatni és röhögve élcelődni a másik szakállán, a másik zenéjén, a hülye attitűdjein, de ezt csak csupa szeretetből.

Érkezési sorrend van. Először volt a Quimby, és a Quimby őse az Október a gimiben, ezzel együtt nőttünk föl ugyebár. Amikor a Quimby pihent, volt nekünk egy régi elképzelésünk a Gerdesits Ferivel, egy hip-hopos alapú, kicsit másféle zene, amihez egy másféle zenélési stílus is társult, sokkal több improvizációval. Ez így beindult, de nem azt jelenti, hogy elfoglalt valamilyen helyet a Quimbytől. A rendelkezésre álló többi helyre illesztjük be.

Ettől a kifejezéstől kapok herótot, pedig az én számba is adták már. Mindenki azt gondolja, amire nem jut annyi idő, mint amivel a legtöbb időt tölti az ember, az hobbi. Étkezéssel is kevesebb időt töltök, mint zenéléssel, mégsem hobbievő vagyok. Evés nélkül nem lehet semmit se csinálni, nem beszélve a gasztronómiai élményekről. Ez egy kreatív zenei labor, ahová mindenki felfrissülni és az örömért jár. Mindenki hoz magával valamit a Pál Utcai Fiúkból, a Hiperkarmából, a Quimbyből és még sorolhatnám. Igazi nagy megtisztulás és katartikus élmény minden egyes próba és minden egyes koncert. Aki egyszer eljön egy Kutya Vacsorája koncertre, az rájön, van benne valami unikum.

Másként viselkedik a közönség, mert más az összetétele. Egy fizetős koncerten azok vannak ott, akik pénzt szántak erre. Ott vannak azok, akik erősen érdeklődnek, vagy rajonganak, vagy éppen a kettő között helyezkednek el valahol. Amikor ingyenes egy rendezvény, ott az első sorokban azokat kapod meg, akikről az előbb beszéltem, mögöttük pedig felsorakoznak azok, akik érdeklődni jönnek ki. Más zenét szoktak hallgatni, de most ezt is meg akarják ismerni, más rendezvényre szoktak járni, de most eljönnek koncertre. Vannak, akik egyébként ki nem tennék a lábukat, de történik valami a városban, sétafikálnak, a zene olyan hangos, hogy attól úgyse lehet mást csinálni, akkor legalább nézzük már meg kik csinálják ezt a zajt. Néha így meg is fogunk közönséget, mert volt, aki mesélt arról, hogy megnézte mi ez a hatalmas lárma, és azóta jár Quimby koncertre.

Rengetegen vannak, úgyhogy tényleg nem tudom felsorolni mindet. De két zenekar beugrik, akiket ajánlok mindenkinek, az pedig a Babel és az ÉK. A Bábelnek most jelent meg anyaga, úgyhogy ő most az észlelési mezőmet kitölti. Amúgy nem kell túl mélyre ásni, hogy az ember új zenekarokkal találkozzon. Egy minimális kísérletező kedv kell, amikor odaülsz és keresgélsz az interneten. Amikor nagyon dolgozunk, akkor kevesebb idő van ilyenekre, de a nap végén szoktam zenéket keresgetni, külföldit és magyart is. Elcsendesedik a család, és ha én még ébren vagyok, akkor a zenék között kutakodom. Régen mindig egy filmet néztem meg, most egyre több a zenehallgatás, de hát tudjuk, ez is az ember kedve szerint váltakozik.

Persze, belenéztünk, és voltak elemek, amik nekünk is nagyon bejöttek. Én azért nem nevezném álmaim zenéjének, de mindenképp elismerés a produkciónak, mert ízléstől függetlenül meg tudom állapítani, ha valami jó. Én magamtól nem ilyen zenét hallgatok, de azt is szögezzük le, amilyen zenét én hallgatok, olyanokat nem igen szoktak a Szigetre meghívni.

Én nem gondolom, hogy ez a búcsúkoncert utolsó koncert lett volna. Mindig ezt mondják az emberek, hogy „utolsó”. Annak idején a Krisztiánnal és a Lovasival együtt röhögtünk azokon a zenekarokon, akik a 90-es évek elején búcsúkoncertet rendeztek. Aztán az annyira bejött, hogy 2-3 év múlva megint rendeztek, aztán megint. Konkrétan szétröhögtük magunkat rajtuk. Azóta a Lovasi már megcsinálta ezt a Kispál és a Borzzal, most jött a HS7. Én ezt ugyanúgy megemlítettem a Krisztiánnak, hogy nagyon remélem, ha a HS7 kibúcsúzkodta magát, elbúcsúzik még egyszer-kétszer. Persze Krisztián lehet most létre fog hozni valamilyen másik produkciót, mert az elég nagy pazarlás lenne, ha most elmenne cipőfelsőrészt készíteni.

Adhatok rá sablon választ? Új zenék, új szövegek, új közönségrétegek meghódítása, várnak az új határok, a csillagos ég. Na jó, a viccet félretéve, A Kutya Vacsorájával szerény kis turnét tervezünk, meg akarjuk mutatni kicsit az új albumot. Kevés az idő néha, nem csak én vagyok, a többi zenekarral is egyeztetni kell, de a közönség azért is szeret eljönni A Kutya Vacsorája koncertekre, mert tudják, hogy ritka. Mi jövőre megcsináljuk a szerelem hétféle módját, ez formálódik most bennem gondolatvilágban, hogy dalba öntsem. A szerelem hétszer a munka címe, hét féle szeretetről fog szólni. A Quimbyvel pedig óriási dolog jön, magunk mögött hagyva a nyarat kreatív időszak veszi kezdetét, az új lemezen kezdünk el dolgozni és a Teátrumon, utóbbit azért is tartjuk fontosnak, mert még sohasem örökítettük meg rendesen, most képpel és hanggal is fel fogjuk venni a színházi műsorunkat. Korábbi években is mindig cserélődött a műsor, a repertoár és a közte lévő jelenetek, de most kis extrákat lehet várni. Készül ebből majd egy DVD, amely nagyon reméljük még az idén megjelenhet.

Gondolatban már be is lépünk a következő évbe, amikor 25 évesek leszünk. Az Arénában tervezünk egy koncertet és ezt már az új lemezzel szeretnénk megnyitni, így most ősszel nem csak a DVD anyagán dolgozunk majd. Télen jön egy kis uborkaszezon, de utána nagyon odatesszük magunkat a stúdióban, és az új ötleteinket dalba öntjük.

Mindenkinek megvan máshogyan, úgyhogy a következő három hétben fogjuk ezt egyeztetni, hogy kinek mi van a fejében. Ami már valakinek nagyon nem tetszik, az kiesik, de rengeteg hangszerelési kísérletünk van, ahol mindig a kompromisszumot keressük. Most már csak a sikeres feltalálás van hátra.