FOALS – What Went Down albumkritika

A CD-k korában szinte megszokott volt, hogy megvettünk egy várt lemezt, aztán elzártuk magunkat a külvilágtól és átadva tudatunkat a zenének, meghallgattuk az elejétől a végéig. Ma már én is sokszor kapom magam azon, hogy letöltök albumokat és csak beletekergetek. Az idő kevés, én pedig meg tudom állapítani 1 percből is, hogy az adott zenére érdemes-e pazarolni a fülemet, vagy sem. A What Went Down azonban nem érdemli meg, hogy csak a háttérben menjen, ahogy azt sem, hogy beletekergessünk a számokba, ugyanis az egész úgy tökéletes, ahogy van.

Vannak zenekarok, akik leragadnak egy ponton, és egyáltalán nem mutatják jelét annak, hogy fejlődni szeretnének. Külföldi és hazai alternatív zenekarokból is bőven tudnánk példát felhozni. Megvan a stílus, megvan az a néhány akkord, előveszem a dalszöveget amit beszívva írtam valamikor, a koncertre meg úgyis jönnek, mert az a pár számunk tényleg ütött anno. Itt nem csak tehetségről beszélünk, hanem a befektetett munkáról is. A Foals felpezsdült lendületét már Antidotes című lemezükbe kellőképpen belevitte, aztán a Total Life Forever-ön jött egy olyan innováció, ami képet festett mit is szeretne elérni a banda, mint hangzásban, mint dallamvilágban. Ez a Holy Fire-nél teljesült be igazán, a dinamizmus az új albumukra pedig nem gyengült, hanem lépett még egy szintet. A csapat ebben az évben is megmutatta mit tudnak élőben, és miért érdemesek a Sziget nagyszínpadára.
 

 
A What Went Down már az elejétől kezdve beszippantott, nem tudtam belekötni egyetlen számba sem. Mindegyik tracknek megvan a maga egyénisége, a Give it All-tól azonnal kirázott a hideg, az A Knife in the Ocean-el meg az elején nem tudtam mit kezdeni, aztán negyedik hallásra tetszett csak meg. Bárki bármit mond, minden albumra kell egy olyan szám, ami csak később fogja kifejteni a hatását. Nem fogok tudni kiemelni egy dalt sem a lemezről, mert igazat megvallva mindet meg kell hallgatni, hogy érvényesüljön ez a Foals szimfónia. Kevésnek tűnhet a 10 szám, de annyira a helyén van minden, hogy az embert ez érdekeli a legkevésbé, főleg, hogy ez csak 1 szám mínusz, mert a többi albumon mindig 11 szám szerepelt.

 

A What Went Down többször hallgatós lemez, nem lehet csupán egyszer átélni azt az élményt, amit nyújt. Akitől nem áll távol az indie rock stílus, és belekóstol a számokba, egy idő után azt fogja észrevenni, hogy hiányzik. Igen, a zene a legjobb drog, de azért pár pohár bort le lehet nyomni mellé, de még az sem kell a várt hatáshoz, mert a káprázatról a Foals gondoskodik. Hát, engedjük neki!

Toronicza Péter